Beírva az élet könyvébe

Az alkalmat Aradi György, a konferenciának otthont adó fasori evangélikus gyülekezet lelkésze nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy most nagycsaládi közösségben vagyunk együtt, ezért bátorodjunk fel az Ige által, járuljunk bizalommal Isten kegyelmének trónusához és legyen a megbékélés és szabadítás találkozója ez a mai. Külön örömét fejezte ki azért, hogy hét évvel ezelőtt itt lehetett az első protestáns cigánymissziós találkozó. Ezután a templomtérben lévő egyetlen festményre, Benczúr Gyula szentélyképére hívta fel a figyelmet, hogy az – ahogy az összes szentélykép az evangélikus templomokban – Krisztust állítja a középpontba. A képen a kisdednek hódoló bölcsek látszanak, ahogy ami értékük volt, mind letették Jézus lábához. – Legyen ez az indulat a mi szívünkben is – mondta, és külön érdekességként említette, hogy a képen a mór bölcs egy erzsébetvárosi cigány emberről lett mintázva. – Szóljon ez a nap is Jézusról, a mi Megváltónkról akár dicsőítésben, akár imában, akár a beszélgetéseinkben!

– Nem a háborút akarjuk teremteni, hanem a békét – mondta köszöntőjében Bakay Péter evangélikus lelkész, megfogalmazva a nap célját. – Jézus jelen van itt – folytatta –, és mi az ő nevében vagyunk együtt. Ez pedig olyan valóság, mint az, ahogy közel négyszázan itt vagyunk, már önmagában Isten csodája. Bár mind mások vagyunk, de egyek vagyunk az egy Isten akaratában, aki az egy Fiát adta értünk. Ez az egy Fiú azt mondta, hogy boldogok, akik békességet teremtenek. Elsődlegesen azt akarja, hogy boldogok legyünk, és hogy békességet teremtsünk a magunk környezetében a háborús időszakban is. Mert nem csak az a háború, ahol fegyverek dörögnek. Amíg Istennel is háborúban vagyunk és nem békéltünk meg, addig ezt képviseljük, de amikor megbékéltünk már, akkor a béke követeivé is válhatunk. Isten munkatársaiként boldogok lehetünk, ha békét teremtünk – mondta Bakai Péter.

Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a protestáns szó azt jeleneti, hogy kiállni valamiért. – Mi azért vagyunk ma itt, hogy kiálljunk Jézusért, és van egy közös nagy kincsünk, amit oda akarunk adni mindenkinek, ez pedig a Biblia, ami összeköt bennünket, protestánsokat – hangsúlyozta. Majd elmesélte, hogy egy előadáson cigány vezetőknek a származásukat igyekeztek bizonyítani, tudományosnak vélt alapon elvágva a gyökereiket. A felháborodott egybegyűlteket az egyik protestáns cigány testvér úgy csendesítette le ekkor, hogy a Biblia harmadik lapjáról felolvasta, hogy bizony ott vannak benne a cigányok is, így nincs itt semmi gond. Jubálról olvasott, minden fúvós, citerás és minden rézműves ősatyjáról.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita is részt vett ezen a protestáns alkalmon. – Görögkatolikusként hálás vagyok a meghívásért, mert valóban itt a helyem – kezdte beszédét. Elmondta, hogy Ferenc pápa látogatása nagy öröm volt, és őt kísérve mindenütt integető embereket és örömtől sugárzó arcokat látott. Hatalmas szeretettel fogadták a szentatyát, és amikor vasárnap este a reptéren elköszönt tőle, fáradt, de sugárzó arcán mindezt látta visszatükröződni. – Az fogalmazódott meg bennem – mondta –, hogy ez nem a mi egyéni érdemünk, hanem a felekezeti összefogás tette lehetővé. Mindenki beletette, amit tudott, és ezt megáldotta az Úr! A Szentlélek fogta össze az embereket akkor és most itt is, az a Lélek van itt közöttünk, és eggyé tesz bennünket felekezettől függetlenül.

Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős államtitkár elmondta, hogy megható számára az az erő, amit itt érezni lehet. Elmesélte, hogy február végén egy lelkészekből álló delegáció érkezett Szabolcs-Szatmár Vármegyéből a Parlamentbe. Egy éve már, hogy háború van a szomszédban, és a delegáció kérése az volt, hogy imádkozhassanak a békéért az Országházban. Ez akkor nagyon szíven ütötte, és gyorsan el is intézte az engedélyeztetést. Együtt imádkozhattak akkor a békéért. Ezután a kapott támadásokkal együtt szembesült azzal, hogy a fizikai háborún túl szellemi háború is zajlik. – Megütközést kelt a világban, amikor vállaljuk a hitünket – mondta, majd így folytatta: – Békét teremteni ebben a világban igazi kihívás. Jézus sem óvatosan hirdette Isten országát. Mi is legyünk bátrak ebben, hogy amikor az alapértékeinket, a hitünket, a családot, a szeretetet megkérdőjelezik, akkor is kiálljunk mellette. A rosszra nekünk nem rosszal kell válaszolnunk, hanem jóval, és nem szabad alkalmazkodnunk az elferdült értékrendükhöz. Ahogy Jézus is Isten dicsőségét, valóságát és igazságát mutatta be, legyünk a keresztyénségünkben mi is ilyenek minden egyes nap! A magyarországi cigányság is meg akarja tartani hitét, ez adjon lendületet a keresztyénségnek!

Sztojka Szabina református lelkész kiemelte, hogy a találkozó vezérigéjét Jézus mondta el a hegyi beszédben. – Az akkori hallgatóság se volt különb nálunk. Napszámosok, szükségben lévők, megszállottak vagy más betegségtől szenvedők, akiket akkor meglephettek ezek a szavak. Boldogok a szegények, a sírók, a szenvedők és mind, akik békét teremtenek. Jézus tanításai felfordítják a dolgainkat, és az a jó, ha felfordítja a gondolkodásunkat is, hogy vissza tudja állítani a teremtett világ rendjét. Milyen a világ? Hideg, rideg, fájdalmakkal teli, kapzsi és elidegenedett, erőszakos. A boldogmondásokban pedig Jézus egy másik világról beszélt, amit ő hozott el közénk. Olyan sokszor mondjuk és hallottuk már, hogy itt már nincs remény a változásra! De Jézus arra hív, hogy ne mondjunk le magunkról, a másikról, a gyülekezetről, a népünkről, az országunkról, mert Krisztus azért jött, hogy helyreállítsa azt. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek – fejtette ki gondolatait. Elmondta, hogy Isten békéje nem csupán a háborúság hiánya, hanem a teljesség egésze, a belenyugvás Isten akaratába.

– Isten először az önmagunkkal való megbékélésre hív minket, hogy aztán mi magunk is békét hozhassunk a világba, hogy méltán nevezzenek bennünket Isten gyermekeinek. Gyermeknek lenni pedig nagy kincs, kiváltság. Védelmet, örökséget, kegyelemet kapunk az Atyától – fogalmazott Sztojka Szabina.

Ezt az egységet pedig mi más fejezheti ki jobban, mint hogy a különböző felekezetekből érkező testvérek együtt imádkoznak a békéért.

Az ebédszünetet követően Durkó Albert pünkösdi lelkész, a Cigánymisszós Módszetani és Kutatóközpont vezetője arról beszélt, mennyire hálás Istennek, amiért az előző hét konferencián is szabadon szolgálhattak együtt, egy közösséget alkotva cigányok és nem cigányok, felekezettől függetlenül. Véleménye szerint az összefogás hatással van és lesz is sokak életére, és áldásává válhat az egész társadalomnak. – Tizenhárom évvel ezelőtt azért imádkoztunk, hogy Isten küldjön munkásokat az aratásba, aztán pedig sorra alakultak a cigánymissziók a felekezetekben, elkezdődött közöttünk az intenzív együttműködés – mondta. Az efézusiaknak írt levél alapján azt hangsúlyozta, hogy Isten lebontja a válaszfalat a cigányok és a magyarok között, mint ahogyan az egyházak közti falakat is. Hasonlóan ahhoz, ahogy Krisztus lebontotta a falat az ember és Isten között. – Mi pedig barátságban, testvériségben és együtt szolgálunk az ő munkájában – szögezte le a pünkösdi lelkész.

A találkozó végén Dani Eszter református lelkész vezetésével cigány testvérek tettek bizonyságot minden felekezetből. Beszámoltak arról, hogyan békéltek meg Istennel, szabadultak meg és kezdtek új életet Jézussal. A bizonyságtételeket összekötő üzenetben a lelkésznő a hallgatóságot megbékélésre hívta először Istennel, majd felebarátainkkal, felekezettől és bőrszíntől függetlenül. Dani Eszter Isten bocsánatát és békességét hirdette, hogy akik eljöttek a konferenciára, úgy mehettek haza, hogy Isten jelenléte és közelsége megváltoztatja az életüket.