Balaton-parti evangélium az Erzsébet-táborokban

Már hetedik éve rendezte meg a Szeged-Csanádi Egyházmegye és a Dunamelléki Református Egyházkerület által alapított, egyházi hátterű Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány (Erzsébet Alapítvány) az Erzsébet-táborok táboroztatási programot. Az „egyházi héten”, június 26. és július 1. között több mint negyven településről, római katolikus, görögkatolikus és református felekezetű iskolákból, valamint határainkon túli egyházi iskolákból (Felvidék, Vajdaság, Erdély) mintegy háromezer táborozó érkezett.

Az egyházi tábori héten megáldották a Fonyódliget Erzsébet-tábor újonnan megépült, szabadtéri kápolnáját, a zánkai Erzsébet-táborban ökumenikus istentiszteletet tartott Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye és Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. A két püspök egy-egy gyönyörű Bibliát is hozott ajándékba a zánkai tábor kápolnájába.

Hornyák Tibor, az Erzsébet Alapítvány elnöke lapunkhoz eljuttatott nyilatkozatában kiemelte, hogy táboraik a kikapcsolódás mellett arra is nagy gondot fordítanak, hogy átadják azt a szellemi és kulturális örökséget, amelyre nemzeti identitásunk és emberi alapértékeink épülnek. Ennek öt pillére a magyarság és honismeret, a sport, a tudomány, a kultúra és a kereszténység. Kiemelten fontosnak tartják, hogy a keresztény hagyomány és tanítás, illetve az ebben gyökerező kultúra a tábor egész szellemiségét áthassa.

A tavalyi évtől a programokat szervező TESO-k (Tábori Együttélést Segítő Operatív munkatársak) mellett testvérek (szerzetesek, katekéták, diakónusok és lelkészek) is leutaznak minden turnussal, és segítségükkel még nagyobb hangsúlyt kapott a kereszténység. A vallási események és lelki programok megtartásával új és bensőséges élményekkel gazdagodhatnak a táborozók, illetve az Istennek szentelt életformákról is közelebbi benyomásokat szerezhetnek.

Hornyák Tibor közleménye szerint számos program – például Taizé imaóra, Imaösvény, Kereszteződés, keresztény könnyűzenei koncert – hivatott elősegíteni a táborokban az Istennel való közösség megélését. A szervezők missziós célkitűzése, hogy Magyarország jövőjének alkotói fölfedezzék a hagyományos értékekben rejlő erőforrásokat, és a tábori programok által szilárd gyökereket, ugyanakkor széles világlátást kapjanak, és a társadalom szolidáris tagjaivá váljanak.

Nagy öröm és próbatétel is, hogy a nem egyházi háttérből érkező gyerekeknek tarthatunk keresztény szellemiségű programokat – mondta el Janiné Sándor Kincső, az Erzsébet Alapítvány programtanácsadója, aki a testvérek kiválasztásáért és felkészítéséért is felel. Teljesen más nehézségekkel szembesülnek itt, mint mondjuk egy hittantáborban: sokféle programmal kell „versenyezni”, így minden pillanatot, az összes apró találkozást meg kell ragadni és becsülni, amikor el lehet érni, hogy a gyerekek valami kis szeletet tapasztaljanak az Istenből.

Azért fontos itt lenni, mert több ezer olyan hátrányos helyzetű gyereket érhetnek el, aki az Úristent körülbelül a mostani slágerből ismeri, és többet nem mond neki. Óriási missziós tevékenység ez, miközben lehetőség az ökumené megélésére, szervezésére, bemutatására.

A testvérek kiválasztásánál előnyt jelent, ha valaki egyházi pályán van, tehát hitoktató, lelkipásztor, pap, katekéta, de bárki jelentkezhet a gyülekezeti tagok közül. A jelentkezés mellé csatolni kell lelkipásztori vagy papi ajánlólevelet is, innen tudják, hogy milyen szolgálatokat végez az adott ember a gyülekezetben, és hogy milyen háttérből érkezik. Ezt követi egy telefonos interjú, ahol arra kérdeznek rá, hogy táboroztatott-e már, volt-e már tapasztalata a gyerekek között. És ezután van egy felkészítő hétvége, ami közösen van a TESO-kal együtt, akik a Tábori Együttélést Segítő Operatív munkatársak.

Ezentúl idén már volt lehetőségük a testvéreknek bibliai élménypedagógiai képzésen részt venni, hogy olyan szakmai hátteret kaphassanak és jobban elmélyedhessenek ebben a módszerben, amivel könnyebben át tudják adni az evangéliumot a gyerekeknek.

Az egyházi hét kapcsán Janiné Sándor Kincső kiemelte: „A mi szemszögünkből ez egy teljesen másféle turnus volt, sokkal közelebb állt a tipikus hittantáborhoz, vagy a Bárka táborhoz, ahova olyan gyerekek érkeznek, akiknek jelent valamit az, hogy kicsoda az élő Isten”. Elmondta, hogy a programjaik is sokkal népszerűbbek voltak, míg az előző héten azért tényleg a misszióra helyeződik a hangsúly. Kiemelte, hogy a programok minőségére is nagyon kell figyelniük, hiszen nem csak a Balatonnal versenyeznek, hanem a 3d-nyomtatással vagy a kalandparkkal is. „Nagyon-nagyon élménydús maga a tábor és ezért a mi programjaink is megnyerőnek kell lenniük”.

A hosszú távú céljuk egyértelműen a minél természetesebb jelenlét a táborokban annak érdekében, hogy sok kisgyermek, kísérő és munkatárs megérezhessen valamit abból a jó illatból, amit Krisztus munkatársaiként árasztani szeretnének, és ezt az illatot keressék, kövessék a hazatérésük után is. Kincső szerint most még nagyon sok testvérre van szükség, és jó lenne, ha a TESO-k között is több keresztény volna. Megosztotta azt is, hogy míg a testvérek között nagyjából fele-fele arányban vannak katolikusok és reformátusok, addig az egyházi héten a gyermekeknek körülbelül egyharmada volt református.

Kovách Bendegúz egyetlen református testvérként szolgált az egyházi iskolák hetén négy katolikus társával. Elmondta, minden reggel megbeszélik, közülük ki foglalkozzon saját programjaikkal, és ki kísérje a gyerekeket a strandra. A testvérek két programért felelősek a táborokban, az egyik a láthatatlan szeretet, a másik a szabadító szoba.

Bendegúz beavatott minket, hogy a láthatatlan szeretet egy interaktív, drámapedagógia jellegű program, ahol a gyerekek közösen oldhatják meg azt a feladatot, hogy egy olyan városba, ahol egyáltalán nincsen szeretet, hogyan lehet mégiscsak belopni az Istennek a szeretetét, átformálva ezzel a város életét. A szabadítószoba pedig tulajdonképpen egy szabadulószoba, amely az irgalmas samaritánus története alapján készült el, és amelyben a megvert, de már a fogadóban gyógyuló zsidó embernek segítenek kideríteni, hogy ki segített neki túlélni, ki az, aki bekötözte a sebeit, és ellátta őt. Azt is elmondta, hogy a láthatatlan szeretet általában tele van, míg a másik programot még csak idén indították el, és annak még keresik az útját, de arra is több csoport jelentkezik egy nap.

A strandon sokkal kötetlenebb a program, ott a testvérek azért vannak jelen, hogy kapcsolódjanak a gyerekekhez. Bendegúz a gitárját is levitte a Balaton partjára. „Van, hogy ide jönnek, és akkor éneklünk. Valamilyen dicsőítő énekkel kezdünk, aztán beszélgetünk ennek a szövegéről. Lehet, hogy szóba kerül ezáltal az evangélium is, de van, hogy csak leülünk és egyszerűen játszunk, és közben kapcsolódunk egymáshoz, és meglátják azt, hogy mi is emberek vagyunk, és bizalommal fordulhatnak hozzánk” – mesélte Bendegúz.

Nagyon jó élménynek nevezte, hogy odament hozzá egy testvérpár, és elmondták, hogy emlékeznek rá a Bárka táborból. Ez számára azt üzeni, hogy amit itt csinálnak, az nem csak egy egyhetes projekt, hanem nyomot hagy a gyerekekben, és meghatározó élmény lesz számukra, hogy fiatalok az evangéliumot hirdetik nekik. „Nem azért emlékeznek rám, mert Bendegúz vagyok, hanem mert tőlem hallották az evangéliumot. Nem rám, hanem a szolgálatomra emlékeznek.”

Arra a kérdésre, hogy szerinte megfogan-e bennük az üzenet, amit átadnak nekik, azt válaszolta, hogy van, akinél rögtön van eredménye, van, akinél ez nem látszik azonnal. „Nagyon hálás vagyok azért, amikor átélhettem, hogy egy beszélgetés után egy gyerek azt mondta, hogy szeretné megismerni az Istent. Imádkoztunk egyet, kapott egy Bibliát, és utána olvasta. Meg volt, hogy egy TESO-val beszélgettem, és ő azt mondja, hogy átadta az életét, és onnantól kezdve kereszténynek mondja magát. Vannak ilyen nagyon konkrét események, amikre jó visszaemlékezni, de ezek különleges kegyelmi pillanatok, amiket megad az Úristen.”

Szerinte ugyanakkor fontos, hogy a többiek is hallják az evangéliumot, mert talán később meg fogja változtatni az életüket. „Nagyon fontos dolog, hogy egy reggeli áhítaton hallják azt, hogy Istennek úgy kellenek, amilyenek, nem kell eltakargatniuk a hibáikat. Lehet, hogy ez később, az életük egy kritikus pillanatában, egy krízisben fog valahol eszükbe jutni, hogy régen egy táborban azt mondta a lelkész vagy a testvér, hogy Isten kegyelmes Úr és lehet tőle kérni a bocsánatot. Talán pont ez fogja elvezetni őt az Úrhoz.

Elmondta, hogy a többi ott szolgálóval, a TESO-kkal is keresik a kapcsolódási pontokat. Felidézte, hogy érdekes élmény volt, mikor egy esti akadályversenyben az egyik állomásnál ő játszhatta el a „szörny” szerepét. Ami persze nem egy lelki feladat, de amikor éppen valakivel együtt volt azon az állomáson, tudtak beszélgetni egy kicsit hitről is, meg arról is, hogy a testvérek és a TESO-k tulajdonképpen nagyon hasonló feladatot látnak el, hogy a gyerekeknek valami olyasmi ajándékot adjanak ebben a táborban, ami az ő életükre utána hatással lesz, és amiből erőt tudnak meríteni.

A táborban megvalósuló ökumené kapcsán úgy fogalmazott, hogy szerinte abban érdemes ökumenére törekedni, „amiben tudunk”. Úgy gondolja, hogy teológiai kérdésekben talán sosem tudnak majd megegyezni egymással a különböző keresztény irányzatok, de a gyerekek felé való szolgálatban, a szeretetszolgálatban, az imádságban, az igehirdetésben, az evangelizációban meg közösen tudunk jelen lenni. „Ez egy nagyon jó tapasztalás, hogy Krisztusban testvérként vagyunk együtt ebben az ügyben. Nagyon-nagyon hálás vagyok a katolikus testvérekért, akikkel most együtt szolgálunk” – mondta Bendegúz, aki egy turnusra szegődött el testvérnek az Erzsébet-táborba, de most fontolgatja, hogy vállal még egy hetet.