Félúton a szabad élet felé

A személyes indíttatás és a kegyelem érzésének átadása egyaránt hangsúlyos Gránitz Miklós fotóművésznek, a Misszió a rácsok mögött című könyv szerzőjének. A fotóművész, riporter a börtönkápolna felújításának dokumentálása közben ismerte meg a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben zajló sokrétű és áldozatos munkát. Azt a fajta léleképítést, amely által az intézmény személyzete, a civil és az egyházi szolgálók részt vesznek a fogvatartottak segítésében, hogy szabadulásuk után sikerüljön visszailleszkedniük a társadalomba.

– A szabadulás után, amikor becsukódik a börtön kapuja, az egykori fogvatartottak új világba érkeznek. Azt, aki hosszabb időt, akár tíz-tizenöt évet is eltöltött a rácsok mögött, sokként érhetik a változások. Nem tudják például, milyen technológiai újdonságok jelentek meg, hogyan viselkedjenek számunkra hétköznapinak tűnő helyzetekben. Bizonytalanságban kell új életet kezdeniük – kezdte Gránitz Miklós fotóművész. Véleménye szerint új életet kezdeni, a társadalomba visszailleszkedni komoly nehézséget jelent, ezért hangsúlyos segíteni őket ebben, hiszen nemritkán azt sem tudják, mit kezdjenek magukkal. Gyakori, hogy az egykori elítéltek újra bekerülnek abba a közegbe, ahol bűnözővé váltak, visszaesnek. Magyarországon negyvenöt százalékos ez az arány. Ennek részben az az oka, hogy nem nyúl feléjük annyi segítő kéz, amennyire szükség volna. Gránitz Miklós szerint ezen segíthetnek az úgynevezett félutas házak, amelyeknek célja, hogy a bűnözést valamilyen módon megakadályozzák, segítsék a reintegrációt.

Gránitz Miklós, Misszió a rácsok mögött könyvbemutató (f.Sebestyén László)

Gránitz Miklós a Misszió a rácsok mögött című könyv bemutatóján

Fotó: Sebestyén László

Felmérések szerint az első hat hónap kulcsfontosságú, ha az elítélt akkor nem esik vissza, akkor jó eséllyel be tud illeszkedni a társadalomba. Gránitz Miklós úgy véli, szükség lenne több ilyen intézmény létrehozására részben állami, részben civil támogatással. Komoly előrelépést jelentene a szakemberek képzése, akik foglalkoznának a szabadult fogvatartottakkal, akik számára így jóval könnyebbé válna a beilleszkedés.

A félutas ház a szabadult elítéltek számára létesült. Feladata olyan komplex szolgáltatás nyújtása, amelyben a visszaesés megelőzésének négy alappillére – a lakhatás, az emberi kapcsolatok, a munkaerőpiac, a képzés/tanulás – együtt, komplexen jelentkezik, miközben a pszichoszociális támogatás, a reszocializáció, a reintegráció és a segítői munka hangsúlyosan van jelen. A programról részletesen itt lehet tájékozódni.

Gránitz Miklós szerint fontos látni, hogy a külső körülmények megváltozása mellett az egykori fogvatartottaknak a társadalmi előítélettel is meg kell küzdeniük. Nehézségekbe ütközik például, hogy munkát találjanak, vagy hogy csatlakozzanak egy közösséghez. Ezért is kiemelkedő jelentőségűek a még börtönben végzett szolgálatok: a munkavégzés biztosítása, a tanulási lehetőségek, a lelkigondozás, a különböző előadások mind mind segíthetnek a kinti élethez való alkalmazkodásban. Az elítéltekkel a börtönökben sokat foglalkoznak, próbálják kijavítani azokat a hiányosságokat, amelyek a bűncselekmény elkövetéséhez vezettek, de a fogházban szolgálatot teljesítőknek csak a falakon belül van hatáskörük. Hangsúlyos, hogy a szabadulás után miként kapcsolódnak az általunk természetesnek vett szabályokhoz, helyzetekhez.

A motiváció mint integrálási cél

Az Amerikai Egyesült Államokban vannak olyan börtönök, ahol eltörölnek a büntetés éveiből, ha részt vesznek a fogvatartottak a benti munkában, programokon. Motiválják őket abban, hogy tegyenek saját magukért. De a motiváció hatásának példájáért nem kell feltétlenül külföldre menni. Ilyen jó minta a balassagyarmati börtönkápolna felújítása. – Budai István dandártábornokkal, a balassagyarmati börtönparancsnokkal egy tévéinterjú formájában találkoztam először. A felújítással kapcsolatos törekvése és az emberekhez való hozzáállása megfogott. Az általa elmondottak felkeltették az érdeklődésemet, így a szükséges engedélyek megszerzése után ellátogattam a fegyintézetbe. Tanúja lehettem a börtönkápolna felújításának, amelyhez fogható misszió még nem volt korábban az országban. Alkalmam nyílt megismerni az összes résztvevőt – számolt be az előzményekről Gránitz Miklós. 2009 karácsonyán Beer Miklós akkori váci megyés püspök szentelte újjá a kápolnát.

Misszió a rácsok mögött könyvbemutató 2023. (f.Sebestyén László)

Fotó: Sebestyén László

Gránitz Miklós szerint a felújítás átfogó, hosszú távon is nagy hatású program volt minden résztvevőnek. A munkálatokat vezető művészek, szakemberek mellett a fogvatartottak is részt vettek a megvalósításban. Hetvenen jelentkeztek a börtönkápolna felújítására, szakmát kaptak. A Misszió a rácsok mögött című könyv számos személyes élménybeszámolót is tartalmaz. Az elítéltek a munkálatok során pozitív élményeikről tettek bizonyságot. Meséltek a börtön előtti életükről, a bent megtapasztalt hatásokról, valamint a már megújult kápolnában zajló szakrális eseményekről és világi előadásokról. A felújítás óta az élet minden területéről érkeznek előadók a fogvatartottakhoz: lelkipásztorok, írók, művészek, tudósok, orvosok, szolgálattevők. Mondanivalójuk sokat jelent a börtön lakóinak, példaként is szolgálhatnak számukra. A hallottak nemritkán új nézőpontot adtak előadó és hallgató számára egyaránt.

Budai István akkori börtönparancsnok a pár héttel ezelőtti könyvbemutatón elmondta, sokat beszélgettek Gránitz Miklóssal arról, hogy miként képzelik el a rabok visszailleszkedésének elősegítését. Arra jutottak: az a leghitelesebb, ha civil személyek jönnek be a börtönbe, és ők közvetítik feléjük a megváltozás lehetőségét. A fotóművész szerint ez a hozzáállás korszakalkotónak bizonyult. A 2010-es évek közepén nemzetközi konferenciát rendeztek a Budapesti Bíróképző Intézetben, ahol a dandártábornok elmondhatta, milyen újdonságokat valósítottak meg a balassagyarmati börtönben. Azt is célul tűzték ki, hogy az elítéltekkel történő foglalkozásnál a kápolna falait díszítő freskókat felhasználják majd. Egyfajta drámapedagógiai foglalkozás keretében tudjanak beszélni például a tékozló fiúról, a jobb oldali latorról, amely bibliai jelenetek az elítéltek késérése kerültek a falakra.

Gránitz Miklós kifejtette, hogy munkájában, amelynek része volt a balassagyarmati börtönmisszió bemutatása is, az Úr vezette. Kegyelemnek éli meg, hogy terelte őt, egyfajta közvetítő eszköze lehetett az Istennek. Ahogy ebben a küldetésben, úgy más feladataiban is megfogható bizonyítékokkal biztosította őt a jelenlétéről és rendezte az útját.

Gránitz Miklós 1943. május 25-én született Budapesten. Egy fia és egy lányunokája van. 2010-ben adták ki Gaal György, a Házsongárd Alapítvány igazgatója és Gránitz Miklós Örök Házsongárd: Kolozsvár és sírkertje a századok sodrában című kétkötetes művét, amely az 1585-ben alapított kolozsvári történelmi temetőt mutatja be. A fotóművész munkájáért 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét.