Meglátni önmagad a nagyvilágban

A terápia nem csupán annyit jelenthet, hogy valaki pszichológussal beszélget. A református egyház ráckeresztúri drogrehabilitációs otthonában munkaterápián is részt vesznek a gyógyulófélben lévő srácok: az egyéves bentlakás alatt teljesen önellátók, vagyis maguk főznek, mosnak, takarítanak, ezáltal is fejlődnek – mondja Erdős Eszter lelkipásztor, az otthon alapítója, vezetője. A nyári táborok meghatározó részei a gyógyulási folyamatnak, hiszen a fiúk korábban a szabadidejükben kétes bulikban züllöttek, pornót néztek, verekedtek.

Erdős Eszter reflap - időpont:??? - Fotó: Sebestyén László

Erdős Eszter lelkipásztor, a ráckeresztúri drogrehabilitációs otthon alapítója

Fotó: Sebestyén László

Hogyan szolgálják a gyógyulást a nyári táborok?
Egy drogfüggő valószínűleg nem a munkahelyén esik vissza, hanem egy péntek délután, amikor újra nyakába veszi a várost. Ezért is célunk, hogy megtanítsuk a szabadidő tartalmas eltöltését. Minden kliensünk három nyári táborba megy: egyhetes kenutúrára, Balaton-kerülő biciklitúrára és egy csendes hétre, ahol a hit dolgaival foglalkozunk. Ez kiemelt lehetőség, hogy átgondolják, hogyan tudnák az életüket Istenhez kötni.

Mit tanulhatnak meg a táborokban, ami zárt körülmények között nehezebben menne?
A táborok egyik fontos célja az önismeret fejlesztése. Sok fiú az alvilág királya volt régen; vascsővel, bicskával járt, rabolt, drogot terjesztett. A táborban kiderülhet, hogy bár bűnözőként volt tekintélye, a normális életben mégsem olyan kemény legény, mert esetleg nehezen állja a sarat a kenutúrán, vagy fél a póktól. Volt olyan biciklitúránk, amelyen zuhogó esőben vágtak neki a kilométereknek, és ez valóban embert próbáló erőfeszítésnek bizonyult. Ilyenkor jönnek rá a srácok, hogy a vagányságnak vannak más oldalai is, nem csak az, amit megismertek az alvilágban. Természetesen ez nem teljesítménytúra, sokat nevetnek, viccelődnek, esténként horgásznak, pihennek. A másik hasznuk a túráknak a kompetencia- és készségfejlesztés, hiszen számos dolgot megtanulnak, amivel korábban nem feltétlenül találkoztak. Egyszerű dolgok ezek: hogyan kell csomót kötni, hogy ne ússzon el a kenutól a zsák, vagy hogyan kell sátrat verni. Az lett volna az ideális, ha mindezt az édesapjuktól tanulják meg, de a klienseink jó része apa nélkül nőtt fel.

Milyen visszajelzések érkeznek a táborokról?
Mindig csodálatos élményekről számolnak be. Volt egy kliensünk, aki a túra kezdetén az első nagyobb emelkedő előtt eldobta a biciklit, keresztbe feküdt az úttesten, hogy nem hajlandó tovább tekerni. A drogosok között sok lázadóbajnok van, akik csípőből így reagálnak a nehézségekre. Végül teljesítette a túrát, és hatalmas sikerélménnyel gazdagodott.

A korábbi életükhöz képest hogyan válik ez a fajta teljesítmény értékké?
A mentorok együtt tekernek velük, és ennek jó üzenete van, ráadásul a közösség is elismeri a teljesítményt. Végül pedig megbeszéljük a túrán történteket, ahol rájönnek, milyen hatalmas érték a kitartás. A kocsmából még sosem kerültek ki olimpiai bajnokok, csak azok érhetik el a céljukat, akik éveken át kitartóan, szorgalmasan tesznek a megvalósulásért.

Előfordult már, hogy a fiúk megérezve a szabadságot kísértésbe estek?
Soha nem szoktak tőlünk elszökni, de az már előfordult, hogy találtak a bevásárlás közben egy pénztárcát, és némi hezitálás után szétdobták maguk között a talált pénzt. Az egyik fiút viszont annyira bántotta a dolog, hogy nem tudta magában tartani, és elmondta, mi történt.

Mit tesznek egy ilyen helyzetben?
Az nem terápia, ha kioktató stílusban a fejükhöz vágjuk a hibájukat. Inkább kérdezünk: „Mit érzel most, és mit éreztél, amikor megtaláltad a pénztárcát? Milyen neked, hogy te olyan ember vagy, aki elteszi, ami a másé? Volt már, hogy te is elvesztettél valamit?” Előfordult, hogy az egyik fiú azt mondta: „Ócska ember vagyok, sosem leszek jó.” Ez kiváló lehetőség arról beszélni, hogy igenis, lehet jó, megváltozhat. Nem a tökéletességet várjuk el a fiúktól, mert néha becsúszik egy-egy beszólás, rossz stílus, helytelen döntés. A terápiának azonban fontos része, hogy kimegyünk a nagyvilágba, ahol érhetik őket a korábban megszokott ingerek, közben önmagukat kell adniuk, és a csoport is visszajelez, hol tartanak a változásban.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!