Egy püspök feleségének sincs könnyű dolga a karácsony előtti hetekben. A parókián, a gyülekezetben és a családi mindennapokban is bőven akad tennivaló. Steinbachné Cenkvári Klára arról mesél, hogyan tervezi meg előre az ünnepi előkészületeket, hogy az advent valóban megszentelt várakozás legyen. De az is kiderül, hogy mi egy püspök feladata otthon, december 24-én.
Egy egyházi vezetőnek rengeteg dolga lehet, főleg az ünnepek idején. Ilyenkor a püspök felesége is megérzi a „főszezont”?
Határozottan mondhatom, hogy igen. Egy lelkészfeleségnek talán az az egyik legfontosabb feladata, hogy össze tudja hangolni a családdal kapcsolatos feladatokat a gyülekezeti teendőkkel, ez pedig nem mindig egyszerű. Időben el kell kezdeni megtervezni az ünnepek előtti időszakot. Szeretnék a férjemnek ilyenkor minél többet segíteni, hogy neki csak az igehirdetésekkel kelljen foglalkoznia.
Akkor az elmúlt tizenkét évben bőven akadt feladata…
Amióta püspök a férjem, azóta természetesen több a hivatali teendője, és kevesebbet van itthon. De nagyon fontosnak tartjuk, hogy az egyházkerület, a gyülekezet és a saját családunk élete összhangban legyen, ezért minden évben karácsony előtt összeülünk a Püspöki Hivatal dolgozóival, együtt vacsorázunk, vagy esetleg elmegyünk Budapestre színházba, mert olyan jó megélni ilyenkor, hogy kötetlenebb alkalmakon is közösségben lehetünk velük.
És a család? Van olyan karácsonyi hagyomány, amit mindenképpen megtartanak?
A közös vacsorát. Szűk családi körben szoktuk megünnepelni a karácsonyt a lányainkkal, anyósommal, és erre mindig nagyon készülünk. Mivel két gyülekezet is tartozik hozzánk, Balatonfűzfő és Balatonalmádi, ezért 24-én a szokásostól eltérően kicsit hamarabb tartjuk meg az istentiszteleteket. Amikor ezeknek vége, akkor mi is körbeüljük az asztalt, és egy rövid áhítatot tartunk, ami igeolvasásból, imádságból, közös éneklésből áll, utána pedig elfogyasztjuk a vacsorát. Nagy öröm együtt lenni, csak egymásra figyelni, asztalközösségben is az Úr színe előtt lenni. Jézus Krisztus is nagy vacsorához hasonlította az örök életet, ezt ilyenkor mi is átéljük.
Mit szokott az asztalra kerülni karácsonykor?
Halat, kacsát, bejglit sütünk. Két felnőtt nagylányunk van, akik a menü elkészítésében komolyan részt vesznek, különösen, ha vannak olyan dolgok, amiket ők kinéztek és szeretnének megcsinálni.
Ahogy hallgatjuk, az jut eszünkbe, hogy nem lehet egyszerű szenteste délutánján egy püspök feleségének lenni.
Az évek alatt megszoktuk, hogy mi egy picit hamarabb feldíszítjük a fát, hamarabb elkezdünk készülődni a vacsorával, mert nekünk bele kell kalkulálni a gyülekezeti alkalmakat is. Minden lelkészcsaládban tudatosan meg kell tervezni az ünnepek körüli háztartási teendőket.
Püspök úrnak mi otthon a feladata december 24-én?
Az ő feladata, hogy a két istentiszteletre felkészüljön. Szenteste a vacsora után látjuk, hogy ő már azon töri a fejét, mit fog majd prédikálni, hogyan tudja az igét „megfogni” és átadni a gyülekezetnek karácsony első napján. Idén ráadásul négy nap is lesz egymás után istentisztelet, természetesen a járványügyi biztonsági előírások betartásával, mert december 27. vasárnapra esik, és neki minden nap mindkét gyülekezetben helyt kell állnia.
Mikor tudnak pihenni?
A két ünnep között talán jut idő arra, hogy egy kicsit magunkra is figyeljünk. Ilyenkor kirándulunk, közösen filmet nézünk, sokat beszélgetünk. Számunkra a legnagyobb ajándék bizonyos helyzetekben „nem csinálni semmit”, csak lenni, együtt lenni.
Talán most, az ünnepeknél érezzük meg a legjobban, hogy semmi sem úgy megy, mint régen, felborult a világ rendje. A koronavírus megváltoztatja a Steinbach család karácsonyát?
A mi családi karácsonyunkban nem lesz nagy változás. Inkább a gyülekezeti karácsonyi alkalmaknál kellett sok mindent átgondolni, mivel a Dunántúli Református Egyházkerületben – egyelőre úgy tűnik – a szigorú biztonsági előírások betartásával személyesen is részt lehet majd venni a karácsonyi istentiszteleteken. Ezek persze sokkal kisebb létszámú alkalmak lesznek, amihez próbálunk alkalmazkodni. Annak ellenére, hogy hideg és sötét lesz, szenteste kihangosítjuk az istentiszteletet a templomudvarra, hogy ott is lehessen hallgatni, de biztosítjuk az alkalmak internetes közvetítését is. Az időseket pedig telefonon is felhívjuk.
Ebben az évben mintha nem csak most adventben, hanem folyamatosan várakoztunk volna. Várjuk, hogy leteljenek a karantén napjai, várjuk, hogy csökkenjen a fertőzöttek száma, várjuk a vakcinát. Ön szerint mit várhatunk, mi most karácsony ígérete, amiben bízhatunk?
Arra várunk, aki már az első karácsonykor eljött, és itt van velünk azóta is. A családunknak is az a vezérigéje, hogy „mindenkor bízunk” (2Kor 5,6). Reménységgel várjuk a mostani próbatétel megoldását, végét. Hisszük, hogy megkapjuk az erőt ehhez, és nem felejtünk el imádkozni egymásért, a betegekért, a gyógyítókért, a vezetőkért és az egész világért. Könyörüljön rajtunk az Úr, és vegyük észre, hogy mit kellene átgondolnunk, másként tennünk, mint eddigi életünkben! Tudjuk, hogy életünknek minden körülmények között Megtartója van, hiszen Megtartó született az első karácsonyon.
Püspök Úr azt írta Önről, hogy ő a felesége nélkül semmire sem jutna, mert „amit Ő hordoz, szolgál, csendesen, odaadóan, türelemmel a háttérben”, az számára nélkülözhetetlen. Harminc éve házasok, a jegyességgel együtt harmincnyolc éve közös az életük. Mi a titok?
Nem tudom, de hiszem, hogy ez a titok valójában az Úr áldása, kegyelme. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt így érzi. Én talán abban látom a titkot, hogy mindketten szolgálni akarunk. Isten igéjét, Jézus Krisztus ügyét akarjuk szolgálni szeretett református egyházunkban, a magunk helyén, és ezzel egymás életét is szolgáljuk.
Kapcsolódó cikkünk:
Isten irányít
Minden napot kegyelemnek él meg, családként tekint az egyházra, a világi reformátusok szakértelmére is számít szolgálatában. Steinbach József dunántúli püspökkel legutóbb a tisztújítási időszakban készítettünk interjút.