A testet sokszor mutatják be bűnösként, de Krisztus is testbe született – többek között ez is szóba került a Világ/nézet legutóbbi adásában, amelyben a beteg és egészséges testképről beszélgetett Molnár Ambrus lelkipásztor és Szalai Tamás Dömötör pszichológus. A testkép zavarai számtalan embert érintenek, de az, hogyan látjuk fizikai valónkat, sok szempontból fontos kérdés.
– Amit észlelünk, az nem a test pontos leképződése, hanem egy feldolgozási folyamat eredménye, ami ráadásul nem is statikus, hanem változó, ezért sok pszichológiai szakirodalmi mű javasolta is már, hogy inkább testélménynek nevezzük – mondta el Szalai Tamás Dömötör a beszélgetés elején. Hangsúlyozta, hogy a testkép egyik fontos feladata, hogy vázlatként működik az agyban a testünkről, ami segít a működtetésében, például abban, hogy el tudjunk futni egy veszély elől, vagy hogy megtaláljuk sötétben a villanykapcsolót.
Manapság azonban a testkép körüli diskurzus inkább esztétikai dimenziók felé mozdul el, ahelyett, hogy a test hasznosságáról lenne szó – tette hozzá a szakember. Ráadásként a mai világ nagyon erősen visszhangozza azt a gondolatot, hogy érj el hatást, legyél valamiben kiemelkedő, de ez nyolcmilliárd ember között nagyon nehéz. Vannak, akik ezt a kiemelkedést a testükkel akarják elérni, és ebből keletkezhetnek zavarok.
A testkép már a nyolc-tíz éves gyerekeknél is nagyon fontossá válik, de a hozzá kapcsolódó zavarok kamaszkorban tudnak igazán „berobbanni”, amiben a szexuális érés, a versengés és a perfekcionizmus is nagy szerepet játszhat – osztotta meg a nézőkkel a pszichológus. De arra is felhívta a figyelmet, hogy az emberek nagyobb része élete végéig valamilyen szempontból elégedetlen a testével, és van, hogy olyasmin aggódik, amit mások nem találnak csúnyának vagy különösnek. – Zavarról akkor beszélhetünk, amikor a testből érkező információkat az ember rosszul dolgozza fel, súlyos kompenzációba kezd, és sokszor az önértékelés nagyrészt a testképtől válik függővé – mondta el a műsorban Szalai Tamás Dömötör. Az egészségesnek nevezhető testképet pedig úgy határozta meg, hogy helyiértéken kezeljük a testünket, és nem zavar minket az életünk megélésében az, amit gondolunk róla. – A test rengetegszer van bemutatva bűnösként, de Krisztus is testbe született, a test lehet eredendően jó – emelte ki.
Molnár Ambrus szerint sokszor csak akkor foglalkozunk igazán a testképpel, amikor valami gond van vele. Elmondta, hogy keresztyén szempontból egyik szélsőség sem helyes, hiszen a test leértékelése – a test a lélek börtöne – ugyanúgy nem bibliai gondolat, mint a test túlértékelése – a test megváltoztatása, tökéletesítése hozza el az elégedettséget –, hiszen ez a két szélsőség sosem fog minket helyreállítani a bűnbeesés előtti állapotba. A test arra lett teremtve, hogy a szentlélek temploma legyen – emlékeztetett.
Szalai Tamás Dömötör úgy látja, a teológiai és a pszichológiai megközelítés sok helyen egybecseng. – A testet nem lehet mindenben módosítani, azt tudom változtatni, ahogy gondolkodom magamról – figyelmeztetett a szakember, aki szerint egyszerre kell magunkkal szemben kritikusnak és együttérzőnek lennünk.
Mi történik velünk, amikor gyászolunk?
Az érzelmi kötődéssel bíró kapcsolataink elvesztését vagy életünk jelentős fordulatait minden esetben gyászfolyamat követi. Egy válás, költözés, de akár a munkahelyünk elvesztése is kiválthatja ezt a folyamatot, az viszont tény, hogy a legerősebb a halálesethez köthető. Demeter Tünde gyászfeldolgozó módszerspecialistával beszélgetett Molnár Ambrus lelkipásztor a Világ/nézet legújabb epizódjában.