1908. február 28-án született a 20. század nagy teológusa, Pap László. Születésnapját csak néhány nap választja el február 25-től, a kommunizmus áldozatainak emléknapjától. Áldozat volt ő is, egy kegyetlen kor áldozata, amely derékba törte életét, azok pedig akik évtizedeken keresztül nem hallgathatták őt, vesztesei ugyanannak a kornak.
Halála után 38 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megismerhessük életét. 2020. november 4-én, a nemzeti gyász napján, a járványügyi szigorítás bevezetése előtt egy nappal az Uránia Nemzeti Filmszínházban szép számú közönség láthatta Szakács Sára ,,Érték és mérték” róla szóló dokumentumfilmjét. Szakács Sára, aki filmjeiben legtöbbször a kommunizmus által meghurcolt keresztyén emberekre fókuszál, ezúttal is zseniálisat alkotott. A technikának köszönhetően a film kis körökben azóta is terjed, és akik láttuk, bízunk abban, hogy a TV által hamarosan szélesebb nézőréteg számára is elérhető lesz, ahogyan bevezetőjében olvashatjuk: reformátusoknak, lelkipásztoroknak, teológusoknak, minden embernek.
Hűség, ellenállás, kockázatvállalás
Olyan „hétköznapi hősök” életútját emeli be a köztudatba a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Magyar hősök című kötete, akiket a diktatúra negyven éve alatt megbélyegzett vagy egyszerűen csak feledésre ítélt a kommunista emlékezetpolitika.
A visszaemlékezésekből felépülő film csodálatos életpályán vezet végig. Bemutatja Pap Lászlót a kiváló akadémiai professzort, dékánt, a Ráday-gyűjtemény megalapítóját, kitér embermentő munkásságára, egyház újjáépítő voltára, 1956-os tevékenységére és alázattal viselt teljes elszigeteltségére. Mindezekhez Krisztus közelsége adott neki erőt, mert Krisztus szolgálata mindennél fontosabb volt számára.
Azokat a tulajdonságait – tudását, szeretetét, szigorát, emberségét – , amelyeket a film elején, a temetésén fia – Pomáz legendás hírű lelkipásztora – imájában Istennek megköszön, a film további részében egykori tanítványai, lelkipásztorok, teológiai tanárok bontják ki: Orosz Ferenc, dr. Karasszon István, dr. Papp Vilmos, Molnár Miklós, Varga László és többen mások.
A film első harmada Pap Lászlót, a kiváló tanárt és a Ráday- gyűjtemény megalapítóját mutatja be. Az egymásra épülő visszaemlékezések a fáklyaként utat mutató kiváló professzort idézik nagy szeretettel, aki a krisztusi szeretetet példamutatóan gyakorolta, és nem csak vallotta, de élte hitét.
Érték és mérték
A Reformátusok Lapját olvasva találkozott a 20. század egyik legjelentősebb reformátusának élettörténetével a dokumentumfilm-rendező. Interjúnk Szakács Sárával.
A következő nagy rész az ’56-os eseményekre való visszaemlékezés. ,,Mindent szabad nékem, de nem minden használ. Mindent szabad nékem, de nem minden épít” – adta útravalóul diákjainak október 23-án. Ennek a bibliai tanácsnak volt köszönhető, hogy nem járt véráldozattal a teológusok számára a forradalom, ugyanakkora tőlük telhetően segítséget tudtak nyújtani a forradalmároknak. Ez a film legsúlyosabb része, mégsem lehet azt mondani, hogy a csúcspontja, mert Pap László emberi nagyságát ugyanúgy tükrözi a befejező rész, a murgai hívek visszaemlékezése egykori segédlelkészükre, aki a mellőzöttségét olyan rejtve viselte, hogy a falusiak csak sejtették, hogy büntetésből került hozzájuk a magas egyházi tisztséget betöltő személyiség. Pap László ugyanolyan gyönyörűen prédikált a falu kis templomában, mint dékánsága, püspökhelyettessége idején, és a rábízott feladatokat is ugyanolyan lelkiismeretesen végezte, mint előtte. Rendszeresen látogatta híveit, konfirmandusaira derűsen mosolygott, és a fizikai munkát is jó szívvel vállalta.
„Úgy menjetek, hogy használjatok és építsetek”
Varga László, nyugalmazott kecskeméti lelkész és egykori szolgatársa, Bán Béla '56-os emlékei.
Nyugdíjasként még volt húsz hosszú éve, amikor sokat alkothatott volna, ha lett volna rá lehetősége, de nem volt. 1963-tól teljesen elszigetelték a hivatalos egyháztól.
Csodálatos a film képi ábrázolása. A film elején Pap László három életszakaszából vett arcképe előrevetíti egész életét. A tanítványai beszéde alatt bejátszott családi fotók, életképek, tablók, diák és pályatársak, megalázott zsidó csoportok fotói mind-mind a mondanivalót erősítik, ugyanúgy mint az ’56-os lerombolt Budapestet ábrázoló képek. A murgai faluképek pedig a még élő emlékező falubeliekkel egészen közel hozzák alakját, átéltté teszik életének méltatlan befejezését.
Vivaldi komor, súlyos hangvételű c-moll hegedűversenyéből, amely sok helyen festi alá a történetet, csak néha ragyog ki egy-egy dicséret, zsoltár, mint az erőt adó 90. ,,Tebenned bíztunk eleitől fogva…”
A dokumentumfilm végső kicsengését Pap László utolsó naplóbejegyzése adja:
,,Jézus csak egy parancsolatot adott: szeress. Boldogok, akik nem felejtik el, hanem gyakorolják.”
Ez a krisztusi szeretet adott erőt Pap Lászlónak a kommunizmus igazságtalanságának, embertelenségének az elviseléséhez. Köszönet a film alkotóinak, akik megőrizték és közel hozták hozzánk alakját.
A szerző a Nagykőrösi Arany János Társaság elnöke