Ki-ki a maga módján próbálta meg feldolgozni a mögöttünk álló, koronavírus-járvánnyal terhelt hónapokat, és egyben készült, készül a próbatétel még előttünk álló időszakára. Balog Zoltán, a budapesti Németajkú Református Egyházközség lelkésze könyvírással tette ezt.
Szeptember 22-én, kedden délután mutatták be Balog Zoltán Nem csak kenyérrel… című kötetét. Az ünnepi könyvhétre megjelenő alkotás a lelkipásztor beszédeit, írásait, imádságait fűzi össze a koronavírus hazai megjelenésétől 2020 júliusáig azt kutatva, honnan hová jutottunk négy hónap alatt, és hogyan állt mellettünk ezalatt a gondviselő Isten.
A Gundel Takács Gábor újságíró vezette pódiumbeszélgetésen a szerző mellett részt vett Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója és Molnár Ambrus, a Balassagyarmati Református Egyházközség lelkésze.
– Ez a könyv korrajz. Sok-sok gondolat, megállás, újraalapozás. Számomra még az is fontos, hogy könyv. Nem fájl, nem letöltés, nem tablet, nem okostelefon – könyv. Papírból van, nyomdában készült, könyvillata van, előre lehet lapozni, hátra lehet lapozni, urambocsá!, ha úgy tetszik, még jegyzetelni is lehet, aláhúzni, kiemelni – fogalmazott felvezetőjében Gundel Takács Gábor.
A kötet címéről Balog Zoltán elmondta, édesapja szavajárására utal. Ő a gyakran idézett bibliai igét – „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4) – mindig úgy fejezte be: „de azzal is.” A lelkész szerette volna megmutatni, hogy ez a két dolog összetartozik: hamis elképzelés, hogy az egyháznak semmi más feladata nincs a lelkek „simogatásán” kívül, megfeledkezve közben azokról, akiknek nem jut a valóságos, a testet tápláló kenyérből. De hasonlóan „megszegényíti az életet”, aki csak a földi javakért aggódik. Balog Zoltán rámutatott: a kötetben lévő egyik prédikáció éppen a test és a lélek legmélyebb összetartozásáról szól, hiszen mindkettőt Isten teremtette.
Velkey György arra mutatott rá, hogy habár a hasonló felépítésű könyveket általában esténként, meg-megszakítva szoktuk olvasni, ebben az esetben érdemes kivételt tenni. Az orvos szerint a kötet, miközben egy lelkész igehirdetéseit tartalmazza, híd lehet a gyülekezet és az azon kívül lévők között. Egy „értelmiségi útkereséseit, vívódásait” rögzítik a szövegek, és még a prédikációk sem csak a vallásos nyelvezetet ismerők számára érhető, „kánaáni nyelven” íródtak – fogalmazott a kórházigazgató.
Molnár Ambrus a kötet megszületését kiváltó okokra utalva rámutatott: válságos, nyomorúságos helyzetekben sokan felteszik a kérdést, hogy hol van a Teremtő, és miért engedi meg mindezt. A lelkész szerint a kérdés mögött olyan Isten képe sejlik fel, akinek az a feladata, hogy biztosítsa az ember komfortérzetét. Molnár Ambrus hangsúlyozta: ez nem a Biblia, hanem a mai ember istenképe, aki a dolgok értelmét a jelenben akarja megragadni, a nyomorúságnak azonban csak hosszú távon van értelme, itt és most nincs.
A Kairosz Kiadó gondozásában megjelent kötet elsődleges céljáról a szerző úgy fogalmazott: azt szerette volna dokumentálni, „hogy egy közösség hogyan él a bajban, hogyan éli át, hogyan éli túl és hogyan erősödik meg” a járvány idején, „miközben a vírus természete az, hogy nem közösséget teremt, hanem távolságot”. Megvallotta: furcsa lehet talán, de a koronavírus-járvány első szakaszát, a húsvét előttől pünkösd utánig tartó hónapokat a Hold utcai református közösség és a gyülekezet lelkészeként ő maga is áldott időszakként élte meg. Minden nap megtapasztalták, hogyan lesz a bajból áldás, a rosszból jó.