Befogadó gyülekezet a Balaton-felvidéken

Szabó J. Róbert és felesége, Szabóné Mayer Melinda lelkipásztorok 2013 óta szolgálnak Litéren. Már akkor érezték, hogy tudatos, élő hitű és összetartó gyülekezet él a Balaton-felvidéki településen, amikor bemutatkoztak nekik. – Az igehirdetésünk után leültünk beszélgetni velük. Készültek egy kérdéssorral is, amelyre válaszolnunk kellett. Ez pozitív élmény volt számunkra, és azonnal világossá vált, hogy ők tudatosan keresnek valakit, aki a lelkipásztoruk lehet. Amikor már hazafelé tartottunk, arról beszélgettünk, hogy teljesen olyan érzésünk volt, mintha hazaérkeztünk volna. Van, hogy a lelkésznek évek kellenek hozzá, mire megtalálja a helyét az új gyülekezetében, de mi itt az első pillanattól kezdve otthon voltunk – emlékezik vissza a kezdetekre Szabó J. Róbert, akit a tavalyi egyházi tisztújítás alkalmával a Veszprémi Református Egyházmegye esperesévé választottak.

– Nyitott közösséget és gondolkodó gyülekezetet ismertünk meg, amely aktívan részt vesz a falu életében is. Többen a falu közösségének vezető pozícióiban vannak. Nem hatalomvágyból, hanem mert tenni akarnak a többiekért – mondja Szabóné Mayer Melinda.

A feljegyzések szerint Litéren 1732 óta van református gyülekezet, amely ha nem töretlenül is, de gyarapodik. A hitéleti hullámzást jól mutatja, hogy amíg 1930-ban adakozásból orgonát építettek, néhány évtizeddel később már helyben lakó lelkész sem volt Litéren. A maroknyi megmaradt reformátushoz a közeli Szentkirályszabadjáról járt át a lelkipásztor. Az újbóli növekedést végül a településre újonnan beköltöző családok hozták el.

– Ha azokra a családokra lett volna bízva a gyülekezet, akik gyerekkoromban itt éltek, akkor talán már nem is lenne – véli Horváth Istvánné Margit. A presbiter szerint a megmaradás és a fejlődés a Litéren letelepedő családoknak, illetve a korábban itt szolgáló, eltökélt és agilis lelkipásztoroknak köszönhető. – Most azt látom, hogy sok fiatal, rátermett értelmiségi van közöttünk. Szerintem a lelkésznek sem mindegy, hogy milyen intellektuális környezet veszi körül. A régi időkben ez hiányzott – teszi hozzá.

– A litéri befogadó gyülekezet, szeretettel vagyunk az újak iránt is. Megfigyeltem, és én is teszek érte, hogyha eddig ismeretlen arc tűnik fel a templomban, akkor odamegyünk hozzá, és váltunk vele néhány szót. A Szabó házaspár is ezt a vonalat képviseli, ugyanolyan szeretettel fogadják azt, aki először van itt, mint aki már régóta a gyülekezet tagja. Ezt megérzik az idelátogatók, és köztünk maradnak – mondja Halmy Gyula gondnok.

Bár Litér valóban egyre népszerűbb a beköltöző családok között, az esperes szerint mégsem jönnek tömegével új tagok a gyülekezetbe. – Emberi léptékű a gyarapodás, az a néhány ember, aki időről időre érkezik, könnyen be tud illeszkedni, és mi is hamar megismerjük őket.

Az 1732-ben Litérre érkező reformátusok még abban az évben iskolát alapítottak, amely évszázadokon át szolgálta és szolgálja mai napig a települést. Az intézményt a múlt század derekán államosították, majd a rendszerváltás után önkormányzati fenntartású lett. A Litéri Református Egyházközség 2012-ben vette át az intézményt, miután az iskolakörzetesítések szele Litért is elérte, és félő volt, hogy elviszik a felső tagozatot.

– Bizonytalan volt, hogy megmarad-e az iskola. Az akkori polgármester vetette fel, hogy az egyházközség átvehetné az intézmény fenntartását. Először megijedtünk, és tartottunk az anyagi részétől is, mert egy ilyen kicsi, kis költségvetésű gyülekezetnek nagy feladat egy iskola fenntartását vállalni – idézi fel az átvétel előtti aggodalmakat Halmy Gyula. – Úgy határoztunk, hogy Istenre hagyjuk a végső döntést, ha ő úgy gondolja, hogy nekünk ezt el kell vállalni, akkor megtesszük.

Az átvétel előtt az önkormányzat megkérdezte az iskolába járó gyerekek szüleit, akarják-e, hogy az iskola felekezeti fenntartásba kerüljön, és hogy református vagy katolikus fenntartású intézményt szeretnének-e inkább. – Az eredmény meglepő lett: a szülők közel kilencven százaléka mondta azt, hogy legyen egyházi fenntartású az intézmény, közülük pedig hetven százalék nyilatkozott úgy, hogy református iskolát szeretne. Ez volt a végső buzdítás. Biztosak voltunk benne, hogy Isten akarata szerint alakult ez a szavazás, így átvettük az iskolát – mondja a gondok. – A végeredmény annak is köszönhető, hogy az akkori lelkipásztor és az iskola igazgatója, aki a gyülekezetünk tagja volt, egyaránt hitelesek voltak az itt lakók szemében – teszi hozzá.

A Litéri Református Általános Iskolának jelenleg kétszázegy diákja van, akik között már többségben vannak a református hittanra járók. Ehhez azonban évekre volt szükség. – Két éve fordult meg az arány, Isten kegyelméből – mondja Szabó J. Róbert. Hozzáteszi, hogy a faluban a katolikus vallásúak vannak többen, az iskolában viszont ez fordítva van. – Azt még nem tapasztaltuk, hogy az iskola hatására nagy tömegben jönnének be a templomba és a közösségünkbe a gyerekek és a szüleik, de azért van egy kis mag, akik a gyülekezetből mentek az iskolába, vagy épp az iskola miatt kezdtek el járni hozzánk. Mindezek ellenére ez nagy missziói lehetőség – véli a lelkipásztor.

Halmy Gyula szerint még nem lehet tudni, hogy mennyire érinti meg a gyerekeket a hit az iskolában, és hogy a református szellemiségű nevelés később mit fog gyümölcsözni. – Most még a magvetés ideje van. Hétkezdő áhítattal kezdődik a hétfő, az étkezések előtt pedig közösen imádkoznak a diákok, és mindennap osztályáhítatokkal indul a reggel. Ezeket a gyerekek már megszokták, és reméljük, hogy az életük része lesz majd.

– Kis gyülekezet a miénk, a választói névjegyzékben száztizenheten szerepelnek, az aktív tagok száma harminc-negyven körül van – mondja Szabó J. Róbert, aki szerint egy református közösség hitét, ragaszkodását Istenhez az is mutatja, mennyire adakozó. – Amikor idekerültünk, roppant nehéz anyagi helyzetben volt az egyházközség. Az volt a csoda, hogy ebből szinte fél év alatt kilábalt a gyülekezet, és azóta sincsenek anyagi problémáink. Elkezdtek adakozni az emberek, és ez a mai napig tart.

Horváth Istvánné Margit meglátása, hogy ehhez is fel kellett nőnie a közösségnek. – Emlékszem még arra, hogy régebben mindenki azt hitte: a lelkész valahonnan csak úgy kapja a fizetését, mint ahogy csak úgy jön valahonnan a pénz a gyülekezet költségeire. Azzal senki sem volt tisztában, hogy a lelkipásztor illetményét, annak járulékait, az épületek fenntartását abból finanszírozzuk, amit a gyülekezet tagjai adnak össze. A mi felelősségünk, hogy a lelkészünk méltó életet tudjon élni közöttünk.

A litériek adakozási kedvét jól illusztrálja, hogy járványidőben is sikerült egy hónap alatt összeadniuk egymillió-háromszáz ezer forintot a templom külső-belső festésére, illetve az is, hogy a 2020- as zárszámadás szerint tavaly több perselypénz folyt be az egyházkaszszába, mint 2019-ben. – Ezek mind azt mutatják, hogy ez a közösség élni akar, és szereti az Istent. Szerintem kevés ilyen gyülekezettel találkozni a Dunántúlon – véli Szabó J. Róbert.

Az adakozókedv nemcsak anyagiakban mérhető, hanem odaszánásban is. Halmy Gyula például minden év elején elkészíti a templom és a gyülekezeti terem takarítói listáját. – Minden héten valaki más takarít, a listán persze mi is rajta vagyunk, hiszen a lelkész is ugyanúgy a közösség tagja. Aki takarítja a templomot vagy a gyülekezeti termet, az szokta hozni a virágot is – beszél a szolgálat e területeiről Szabóné Mayer Melinda.

Persze nem csak az adakozás tölti ki a litéri reformátusok életét, bár a járványhelyzet miatti korlátozások tavaly eléggé leszűkítették az élő találkozások lehetőségét. A százfős nyári gyerektábor helyett csak egy kis létszámú bibliaismereti tábort tartottak a gyülekezethez közel álló gyerekeknek, és csak egy közös kirándulást tudtak megszervezni. De hogy mennyire hiányzott a személyes találkozás, talán az ölelőnap mutatja be leginkább.

– Még a tavaszi karantén alatt fogalmazódott meg a gyülekezetben, hogy jó lenne megölelni egymást, ha véget ér a bezártság. Végül augusztus huszadikán sikerült összejönnünk erre az alkalomra. Rövid áhítat, sok éneklés és együtt imádkozás után szeretetvendégséget tartottunk, majd a délutánt közös játékkal zártuk. Szeretnénk majd ezzel hagyományt teremteni – mondja Szabó J. Róbert.

A találkozás öröme egészen novemberig tartott, miután az újabb járványügyi intézkedésekkel összhangban a vasárnapi istentisztelet a bibliaórával együtt visszaköltözött az online térbe. A vasárnapi alkalom a gyülekezeti terem felett lévő stúdióból, élőben szól a gyülekezeti tagokhoz, a bibliaórák pedig Skype-on keresztül zajlanak.

– Az istentiszteletek élő jellegét próbáljuk megőrizni az élő közvetítéssel – magyarázza Szabó J. Róbert. Elmondja azt is, hogy az online bibliaórákon egész más közösség alakult ki, mint a személyes alkalmakon. – Van, hogy az internet segítségével tizennyolcan is öszszejövünk, vannak résztvevők Budapestről, Zánkáról, Alsóörsről, de Brüsszelből és Németországból is – érdekes közösség ez és jó hangulatú alkalom. Persze az offline bibliaóra is jó hangulatban szokott telni. A gyülekezet lelki érettségét bizonyítja, hogy sokszor közülük tartja valaki a bibliaórát, nem pedig én vagy a feleségem. Ezeken az alkalmakon nemcsak a felszínt karcolgatjuk, hanem mélyenszántó párbeszédeink vannak Istenről és a Bibliáról – mondja a lelkipásztor.

– Hálásak vagyunk ezért a gyülekezetért. Olyan embereket gyűjtött itt össze Isten Lelke, akikben akkora érték, kincs lakozik, amely nélkül ez a közösség nem lenne az, ami – teszi hozzá Szabóné Mayer Melinda.

Január 24-én a litéri templomból szól majd Isten Igéje a Kossuth Rádió hullámhosszán. Halmy Gyula gondnok szerint ez nagy megtiszteltetés a kis litéri gyülekezet számára. Visszaemlékezése szerint bár istentiszteletet még nem közvetítettek a templomból, de a harangját már hallhatták a rádióhallgatók.

– Az egy későbbi presbitériumi döntésen múlik majd, hogy megnyitjuk–e a gyülekezet előtt a november 11. óta zárva tartó templomot – mondja Szabó J. Róbert. Hozzáteszi, bár még nem tudja az igehirdetés textusát, de tervei szerint a szolgálatba bevonja feleségét is, aki Igét olvas és imádkozik majd az istentisztelet elején.