Megszűnik a közéleti református blog, amelyet dunántúli lelkészek írtak 2011 óta. A díjnyertes médium témáit gyakran a közélet aktuális vitái adták. Az okokról Köntös Lászlót, a blog egyik alapítóját, a Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjét kérdeztük.
Nem érdemes könnyen azonosítható indokot keresni. Már az is csoda, hogy kilenc évet kibírt a blog. Induláskor ugyanis azt vállaltuk, naponta új bejegyzéssel jelentkezünk. A szerzőgárda gyakran cserélődött, egy ideje nem találtunk hetedik embert. A Reposzt nem menedzselt, spontán, amatőr, önkéntes szolgálat volt. Most eljött a befejezés ideje.
2013-ban a Golden Blog versenyen díjat kaptak. Hont András zsűritag, a HVG újságírója akkor azt írta, hogy a Reposzt tartalmának java részével nem ért egyet, mégis tiszteletreméltó, ahogyan kifejtik a véleményüket egyházukról, hazájukról és a világról. Hogyan emlékszik erre?
Ez az időszak volt a blog hőskora. Sikerült kitörni az egyházias keretekből, és a Mandiner internetes portál megosztásának köszönhetően országos nyilvánosságot kaptunk. A blogot eleve nem belső egyházi fórumnak szántuk, hanem olyan felületnek, amelyen reflektálunk a világ eseményeire, és kiállunk a keresztyénséget érő támadásokkal szemben is. A témáink, bizony, sokszor robbantak. A Reposzt egyházon kívül is, belül is magára tudta irányítani a figyelmet. Sok bátorító visszajelzést kaptunk, de nem feltétlenül a nyilvánosság előtt. Persze a folyosón megszorították az én kezem is, hogy jó cikket írtam, de nem szóltak hozzá, és konfliktushelyzetben a nyilvános állásfoglalás gyakran elmaradt. Az a tapasztalatom, hogy a református ember tartózkodik a véleménynyilvánítástól rázós politikai-közéleti témákban.
Egy-egy poszttal búcsúznak a szerzők
Olvassa el a jelenlegi és a korábbi bloggerek búcsúposztjait!
Ez volt a Reposzt különlegessége: református lelkészek közéleti, aktuális, napi, akár politikai témákban is megnyilvánultak.
Szerzőink között voltak konfliktustűrőbbek, akik bele mertek menni ilyen témákba, elviselték, ha visszaszóltak, és megkaptuk a politikai bélyeget. Mások kevésbé konfliktusos témákat választottak. A Reposzt tematikus irányvonala egyébként soha nem volt megszabva, mindenki maga döntötte el, miről ír. Ez adta a blog sokszínűségét, másrészt ez felvetett műfaji problémákat is. Őszintén elmondtuk a véleményünket nagyon sok kérdésről. Viszont ha valaki olyan témát választott, amellyel a pártok is foglalkoztak, vállalnia kellett annak kockázatát, hogy rögtön beskatulyázzák.
Nem fog hiányozni ez a bátor témaválasztás, kiállás?
Dehogynem. Most éleződik a kultúrharc. Folyik a keresztyénség újraértékelése és újrafelfedezése. Ki fog derülni, hogy azzal a szélsőliberális szellemi áramlattal szemben, amely elönteni látszik Amerikát és a Nyugatot, egyetlen fundamentum van, a keresztyénség. Mi más lenne, amikor már azon is vitatkozni kell, hogy a pedofília micsoda? Persze a megszűnés miatt gyász van bennünk. A Reposzt hiányozni fog, és valószínűleg a jövőben is szükség lesz egy kőkemény református közéleti blogra. De ez most kifutott, és ebben egyetértünk Soós Szilárddal, a rajtam kívüli egyetlen alapítóval, aki szintén végigírta a kilenc évet. Én előtte is írtam, ezután is fogok, a többiekről nem tudom, mit terveznek. A Reposzt elvégezte a maga feladatát, márkanév lett, ez most, a megszűnés idején látszik igazán. Talán hagyott valami nyomot a református közéleti újságírás történetében. Reméljük, hogy a református megszólalás egyik fontos dokumentumaként él tovább az emlékezetben.
Könyv lesz a blogból
A kilenc év alatt több mint háromezer írás született, amelyekből válogatáskötetet terveznek kiadni ez év őszén. A kezdeményezést a Dunántúli Református Egyházkerület támogatja. Köntös László azt mondja, szeretnék, ha megmaradna valami kézzelfogható a Reposztból.
A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.