„Erősen álljatok, mozdíthatatlanul”

Nyolcvanöt éve áll már református templom Nagykanizsán. A Vécsey Barnabás tervei alapján épült, kétszáz férőhelyes hajlék egyike a tíz legszebb magyar, vidéki art deco épületnek. Huszonkét és fél méter magas tornyában százötven kilogrammos harang hívogat istentiszteletre minden vasárnap.

Habár hivatalosan a gyülekezet csak 1887-ben szerveződött meg, büszkén gondol vissza Szeremlényi Mihály protestáns lelkipásztorra, aki a feljegyzések szerint 1544-ben szolgált a helyi várban. Hasonló emlékezet övezi Kanizsai Pálfi Jánost, a Dunántúli Református Egyházkerület második püspökét is, aki az 1580-as évek végén született a településen.

– Meggyőződésem, hogy az emberek ma is azt várják: szólítsuk meg őket. Arra van szükségük, hogy először megbarátkozzanak egy keresztyénnel, és csatlakozzanak a hívők egy kisebb csoportjához, akik aztán megmutatják nekik Krisztus követésének előnyeit és próbatételeit – állítja Hella Ferenc esperes-lelkipásztor, aki 2009 óta szolgál a zalai megyei jogú városban. – Tudom, hogy – habár méltatlanok vagyunk rá – mi vagyunk az eszközök, az elhívott szolgák, akiket Isten használ ebben – teszi hozzá.

A Nagykanizsai Református Egyházközséghez áttételesen hetven szórványtelepülés tartozik. – Ez katolikus tenger – fogalmaz Nemes Pál főgondnok, akinek szavait a 2011-es népszámlálási adatok is alátámasztják. Akkor az ötvenezres Nagykanizsa majdnem hatvan százaléka állította magáról, hogy római katolikus vallású. Csupán 1,9 százalék vallotta magát reformátusnak, a várostól távolodva pedig az arány csak romlik.

Hella Ferenc elmondja: szolgálatának kezdetén az alapkoncepciója az volt, hogy minden Kanizsához tartozó településen jelen legyenek. Ezért levélben mérték fel a szórványban élő reformátusok igényeit és elvárásait. – A válaszok alapján prédikálóhelyeket hoztunk létre a többi között Letenyén, Gelsén, Murarátkán és Zalakaroson. Ezek közül nem mind maradt meg, viszont akadt, ahol gyarapodásnak indult a reformátusság.

Az esperes felidézi Pomthy Dezső korábbi lelkipásztor fáradhatatlan munkásságát, aki motorkerékpárján a 40-es években bejárta az egyházközséghez tartozó összes települést, és felkereste az ott élő reformátusokat. Mindenkit. – A mai nemzedéknek példaértékű lehet az a kitartás és bátorság, amely elődeinkben volt. Ez arra indít, hogy hálát adjunk Istennek, amiért ilyen embereket állított a szolgálatba ezen a vidéken. Őket használta fel abban, hogy a Kárpát-medencének ezen a részén ma éljenek még magyar reformátusok. Hisszük, hogy a Teremtőnek terve van velünk – vallja Hella Ferenc, akinek meghatározó a korinthusiaknak írt első levélben olvasható igeszakasz: „...erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1Kor 15,58, Károli-fordítás)

Őseik hozzáállását tükrözi az is, ahogyan a hittanoktatást végzik. Gál Erzsébet egyike annak a kilenc hitoktatónak, aki az esperes és Bertók Dániel segédlelkész mellett hittant tanít abban a tizenhét intézményben, ahol felmerült az igény erre. – Nyolcvanhét csoportban összesen száznegyvenkét gyermekkel foglalkozunk ebben a tanévben – tájékoztat Gál Erzsébet. Hozzáteszi, a csoportok többsége leginkább egy-három, ritkábban négy-öt fős: – Nem gondolkodhatunk úgy, hogy nincs értelme egyetlen gyermekért elmenni az iskolába. Ha így tennénk, akkor ez a száznegyvenkét iskolás elveszne számunkra. De ha elmegyünk és megtartjuk az órát, akkor reménykedhetünk, hogy az a kis mustármag szárba szökken és kivirágzik.

De nem csak hittanórán hallhatnak Istenről a városban és vonzáskörzetében élő kicsinyek. Amíg a járványügyi szabályok lehetővé tették, addig gyermek-istentiszteleten is várták őket, nyaranta pedig napközis tábort tartanak nekik. – Ugyan csak az utolsó pillanatban, de tavaly is sikerült megszervezni, harmincöt gyermek jött el. Itt tartottuk a gyülekezeti teremben, innen szerveztünk programokat. A sok játék és a különböző foglalkozások mellett sokat beszélgetünk velük – erre nagy szükség van.

A nagykanizsai gyülekezetben nyolcadikos korukban konfirmálnak a gyerekek, amire a hittanórákon készülnek fel. Néhány év kihagyás után tavaly az ifjúsági csoport is újraindult – Gál Erzsébet szerint azért, mert most végez az első olyan évfolyam, akik első osztályos koruktól református hittanosok. – Szeretnénk, ha nem szakadnának el a szülővárosuktól és a gyülekezetüktől – teszi hozzá. – Szeptemberben indult újra a csoport, péntekenként szoktunk alkalmat tartani – egészíti ki egyik vezetője, Lukács Anna, aki óvodás kora óta jár a szerinte nagy családra hasonlító gyülekezetbe.

A csoportvezető úgy tapasztalja, hogy más közösségekkel ellentétben, ahol az online térbe szorult ifjúsági alkalmaknak megnőtt a látogatottságuk, a kanizsai fiatalok a személyes találkozást részesítik előnyben. – Az élő programokra sokkal többen jönnek. Ezért az ifiben most kevesebben vagyunk, és inkább arra koncentrálunk, hogy közösségben maradjunk.

Lukács Anna szerint habár a fiatalokat nehéz megszólítani, az ificsoport magját egy már összeszokott közösség adja, ami segít az együttmaradásban. – Sokan az egyházközség családi táboraiban ismerkedtünk meg és lettünk barátok, mások belenőttek az ificsapatba, amelyet a hit ereje mellett a személyes kapcsolatok tartanak össze.

A templommal átellenben épül a gyülekezet óvodája. A tavaly februárban indult építkezést várhatóan idén augusztusban fejezik be. A jelenleg a gyülekezeti teremben összegyűlő kicsinyek így hamarosan birtokba vehetik a Nagykanizsai Kiscsillag Református Óvodát.

Nemes Pál elmondása szerint a presbitériumban komoly vita volt az intézményről. – Tudjuk-e majd működtetni, lesz-e elég gyerek? – idézi fel a kérdéseket a presbitérium vezetője. Végül úgy döntöttek, hogy beadják pályázatukat az Országos Óvoda Programra. Tervük pozitív elbírálást kapott, így épülhet meg több mint ezer négyzetméteren a három huszonöt fős csoport- és tornaszoba a kiszolgáló helyiségekkel együtt.

Az első óvodai csoport indításával viszont nem várták meg az épület elkészültét. Inkább az óvoda ideiglenes telephelyévé nyilvánították a gyülekezeti központot, ahová harminc gyermeket írattak be a szüleik. – Úgy jelentkeztek, hogy tudták, valamikor elkészül a végleges épület. A környékbeli falvakból is járnak hozzánk gyermekek, a jövőre induló csoportba pedig már 27-en jelentkeztek – mondja Nemes Pál.

– A pedagógiai program két pilléren nyugszik. Egyházi jellegéből adódóan az egyik a keresztyén életet állítja középpontba. A szellemiség áthatja a gyermekek egész napját: hallanak bibliai történetekről, elsajátítanak vidám keresztyén dalokat, megtanulják az étkezésekhez, a foglalkozásokhoz, az alváshoz kapcsolódó imádságokat. A program másik alappillére az érzelmi intelligencia fejlesztése, amely szorosan támaszkodik a Szentírás által megfogalmazott egyetemes emberi értékekre. A gyerekek megtanulnak beszélni, szavakba önteni az érzelmeiket. Egyre pontosabban fogalmazzák meg a lelkiállapotukat, ami segít abban, hogy érthetőbbek legyenek a külvilág számára – mondja Szlotta Hajnalka. Az intézményvezető kifejti: mindez rengeteg beszélgetést, valamint az érzések és fogalmak párosítását jelenti, az azonosítás pedig segíti a gyermekeket abban, hogy az őket ért gondra megfelelő választ adjanak. – Hiszünk benne, hogy ez az első lépcsőfoka az agressziómentes világnak, amelyre a mi Urunk Jézus Krisztus is tanít – vallja Szlotta Hajnalka.

Hella Ferenc szerint amellett, hogy nagy élmény hallani a harminc kisgyermeket együtt imádkozni az étkezések és a délutáni alvás előtt, az intézmény működtetése és fenntartása a gyülekezet számára missziós szolgálat. – Célunk Istent megismertetni a gyermekekkel, és közelebb hozni hozzá őket úgy, hogy közben nemcsak azt építjük fel bennük, amit egy világi óvodában is megtanulnának, hanem felvértezzük őket a bizalom és a szeretet erejével.

Ahogy sok más gyülekezetben, úgy a nagykanizsaiban is gyökeres változást hozott a hit alapkérdéseire választ adó, a Biblia és Jézus tanításait bemutató Alpha kurzus, amelyen 2009-es indulása óta százan vettek részt. – Az Alpha és a Cursillo is sokat adott hozzá a közösségi élethez – mondja Nemes Pál. A főgondnok szerint persze akad, aki lemorzsolódik, vagy aki továbbra is csak a hirtelen jött élményt keresi, és elhagyja a gyülekezetet. – A kurzus nehézségekkel is jár, de sokat használ. Akik maradnak, szolgálni akaró egyháztagok lesznek.

Példaként Letenyét hozza fel, ahol korábban négy emberről tudták, hogy református, majd egy Alpha kurzus után stabil, harmincöt-negyven fős gyülekezet alakult ki. – Ők hetente kétszer-háromszor bejárnak Kanizsára, hogy részt vegyenek az alkalmainkon, ez oda-vissza hatvan kilométer. A pandémia alatt pedig saját Messenger-csoportot hoztak létre, így tartanak online alkalmakat.

– Azt tervezzük, hogy ha lesz rá lehetőség, akkor imaházat és közösségi termet alakítunk ki Letenyén. Ezért már egy éve imádkozunk – mondja Hella Ferenc. A letenyei gyülekezetrész elkötelezettségét tanúsítja az is, hogy nagyobb összegű adományt ajánlottak fel az imateremre, amelyet nyolc hónapon keresztül gyűjtenek majd össze.

– Folyamatosan keressük az Úristen vezetését, hogy melyek azok a területek, ahol minél több ember elérésére ad nekünk lehetőséget – mondja az esperes, aki egy példával világít rá arra, milyen apróságokon múlhat egy-egy rétegalkalom jövője. – Tíz évvel ezelőtt úgy tűnt, érdektelenség miatt el kell hagyni a bibliaórákat. Már ment az Alpha kurzus is, és nem értettük, miért nem jön senki az alkalomra. Mielőtt végleg felszámoltuk volna, eszembe jutott, hogy kérdezzük meg a gyülekezetet, miért nem jönnek el. Kiderült, hogy az idősebbek félnek este hazamenni. Így megpróbálkoztunk azzal, hogy délelőtt kilenc órára hívtuk az időseket, az alphásokat pedig este hatra. Legnagyobb megdöbbenésre a délelőtti alkalmon tizennégyen voltak, este pedig huszonnyolcan. Alig fértünk el.

Nemcsak a bibliaórák kaptak új lendületet: immár átlagosan százhúszan vesznek részt a vasárnapi istentiszteleten. – Emellett az esztendő kiemelkedő programjai közé tartozik a családos, többgenerációs tábor, amely fontos feltöltődési lehetőség mintegy száz embernek. Gyülekezetünkben mindig fontos volt a diakónia, így egész évben, de különösen az adventi időszakban több jótékonysági akciót indítunk útjára – sorolja Hella Ferenc. Hozzáteszi, hogy évek óta próbálnak segíteni az Emberi Erőforrások Minisztériuma Nagykanizsai Javítóintézetében lakó ötven fiatalnak is, akiket – amikor a vírushelyzet ezt lehetővé teszi – Bertók Dániel heti háromszor látogat meg.

Április 18. különleges alkalom lesz az egyházközség életében, ekkor ugyanis 9 órától a Duna Televízió közvetíti majd innen az igehirdetést. Március közepén kaptak felkérést a tévés istentisztelet megtartására, és amellett, hogy a gyülekezet megtisztelőnek tartja a feladatot, a felelősség súlyát is érzik. – Mivel még nem tudjuk, hogy milyen szabályok lesznek érvényben akkor, habár szeretnénk, nem biztos, hogy a kórusunk felléphet – mondja az esperes.

Mindezek ellenére van azért néhány biztos pont, amelyeket Hella Ferenc velünk is megoszt. Például hogy Lukács Anna hegedülni fog az alkalmon, illetve Jézus mindenek fölötti hatalmáról és erejéről hangzik majd el a bátorítás azoknak, akik a Duna csatornára kapcsolnak.