Több mint egy évtizeddel ezelőtt, a Reformátusok Lapját olvasva találkozott a 20. század egyik legjelentősebb reformátusának élettörténetével a dokumentumfilm-rendező, ezen a héten pedig bemutatják azt a filmet, amelyet ez az olvasmányélmény ihletett. Szakács Sára Érték és mérték című, Pap Lászlóról szóló dokumentumfilmjét november negyedikén tekintheti meg a közönség az Uránia filmszínházban.
Tizenkét éve annak, hogy Szakács Sára felütötte a Reformátusok Lapját és a szeme elé került egy cikk Pap László teológiai professzorról, református lelkészről. Valóban elég volt egy írás ahhoz, hogy egy új film szikrája legyen?
Igen, azt hiszem, elég volt. Aki hisz, tudja, hogy nincsenek véletlenek. Az említett újságban jelent meg velem beszélgetés Gulyás Lajos lelkipásztorról, hiszen a róla szóló filmet akkor fejeztem be. Ugyanebben a számban volt szó Pap Lászlóról is. Azelőtt ugyan hallottam róla, de nem tudtam, kicsoda. Amikor többször elolvastam az őt méltató írást, szembesültem azzal, hogy az Úristen rám testálta ezt a feladatot. Tizenkét évbe került, amíg a film láthatóvá vált.
Gulyás Lajos mártír lelkipásztor, a Mindszenty-perben elítélt plébános, erdélyi hívek és ötvenhat kapcsolata, most pedig Pap László élete – csupán néhány példa, milyen témákat dolgozott fel Szakács Sára. Filmjeiben a kommunizmus és szocializmus által meghurcolt keresztyén emberekre fókuszál. Miért pont ez az időszak inspirálja és miért ezek az életutak?
Meg vagyok győződve arról, hogy mindenkinek megvan a kijelölt útja. Ötvenhatban hatéves voltam. Még megvan az a babám, amelyet annakidején bújtattam és óvtam, hiszen vidéken is elkezdtek pakolni a forradalom hírére. A második világháború után mindenki a legrosszabbra készült: menteni akarták a menthetőt, és persze sok adományt küldtek a forradalmároknak Budapestre. Erről az időszakról szól egyébként az Elsőkézből című filmem. Azt mondhatom, hogy pecsét az életemen 1956. Én is megszenvedtem: tíz évvel később, amikor debreceni diákként megemlékeztem az októberi eseményekről, politikailag megbízhatatlanná váltam, iskolámból eltanácsoltak, és a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezéstől három évig eltiltottak. De ne értse félre, nincsen bennem harag. Külön utakat jártam, és rengeteg tapasztalatot szereztem. Amikor pedig Jézus Krisztussal mint személyes Megváltómmal találkoztam, rádöbbentem, hogy ezzel nyúlt bele Isten az életembe. Csak hálával tartozom, mert így dokumentumfilm-rendezővé lehettem, és talán szélesebb körben mutathatom meg a keresztyén üzenetet.
Keresztyén üzenet Pap László élete is. Hogyan látja, ismerik, és ha igen, elismerik-e Pap Lászlót? Emlékezik rá kellőképpen az utókor?
Határozott választ erre nem tudok mondani. Amikor elkezdtem a témát, nagyon sok elutasítással találkoztam, úgy éreztem, a Pap László mellett való kiállás hiányos. Azt most sem tudom, hogy miért, hiszen ő a keresztyéni, krisztusi magatartásnak példája lehet. Ezt a filmben is igyekeztünk megmutatni. Keresztyénként a kívülállóknak látniuk kell, kit képviselünk. Ellenségeinket nem gyűlölhetjük, hanem imádkoznunk kell értük. Ez óriási parancs, amely Pap László életében megmutatkozott.
A film egy bevezető szöveggel indul: „Érték és mérték. Nem csak reformátusoknak, nem csak lelkipásztoroknak, nem csak teológusoknak, minden embernek.” Mit gondol, hogyan kerül egy nem hívő ember egy református teológiai professzor életéről szóló film elé, és mi tartja a képernyő előtt?
Ez a kérdés engem is végig foglalkoztatott. Azt hiszem, a vágás dinamikája és a sokszereplős beszélgetések mindenképp segíthetnek. Az említett szöveget azért is helyeztük el, mert a film felépítése általános emberi együttélési, bizalmi szeretetre épülő koncepció: nem ellentmondásokkal találkozunk, hanem a gondolatok továbbfűzésével. A gondolati ív megrajzolásában segített az is, hogy a héber nyelv célvezérelt logikáját közelebbről megismerhettem. Ez egyben Pap László életéhez is visszavezet. Például, mikor a zsidómentésben vett részt, megmutatkozott, hogy szellemi gondolkodása és látása milyen cél által vezérelt. A dokumentumfilm utolsó képkockájának felirata: Szeress! – Pap László ezt a parancsot tartotta legfontosabbnak. Tapasztaljuk, hogy bár csaupán szeretet tartja meg a világot, ennek ma híján vagyunk.
A film a kezdeti tanulmányoktól indulva, leginkább a katedrán töltött időszakot mutatja be, majd az ötvenhatos helytállást, és a „száműzetés” éveit. Ilyen életútból nehéz lehetett válogatni.
A tizenkét év, amíg a film készült, engem is próbára tett. A mostani vetítés csupán egy állomás, hiszen még nagyon sok vágatlan anyag van, amelyet remélem, a jövőben szintén fel tudunk dolgozni. Nekem is szükségem volt erre a tizenkét évre a téma miatt és a kollégák kiválasztása kapcsán is, illetve azért, hogy ki tudjuk fizetni a film elkészülését és az utómunkákat. Ez utóbbit támogatta a Magyarországi Református Egyház Missziói Alapítványa is, köszönettel tartozom Péntek László nyugalmazott esperesnek és Magyarné Balogh Erzsébetnek is.
Örülök, hogy Nagy Ernő személyében olyan munkatársat kaptam, akivel együtt tudtunk gondolkodni. Huszonnégy órányi nyersanyag állt rendelkezésünkre: a drágagyöngyök közül a legértékesebbeket kellett kiválogatnunk.
A filmben megszólalók nagy része személyesen ismerte Pap Lászlót. Egykori tanítványaiból református lelkészek, teológiai tanárok lettek. Hogyan talált rá ezekre az emberekre, és milyen volt velük együtt dolgozni?
A kulcs szintén a Gulyás Lajosról készült film volt, amelyet az Uránia mozi többször is vetített. Az egyik vetítés alkalmával találkoztam Papp Vilmossal, akinek épp akkor jelent meg egy könyve Negyvenegy prédikátor – Huszadik századi gályarabok címmel. Ebben a kötetben szerepelt Gulyás Lajos, ezért megajándékozott egy dedikált példánnyal. A könyvben Gulyás mellett ott volt Pap László is. Ő volt az első kapcsolat, azután elindult egy gombolyag: mindig volt egy-egy interjúalany, aki szólt, hogy rajta kívül még kit lehetne megszólítani. Máshogy nem is működött volna. A film készítése csodák sorozata volt, amelyek során megtapasztaltam, ennek a világnak van egy óriási rendezője, az Úristen. Ő mindent számon tart. Ilyen értelemben mondhatjuk azt is, hogy ő rendezte ezt a filmet, én csak engedelmeskedtem neki.
Tizenkét éven át foglalkozott Pap László életével, gyűjtötte az anyagokat, személyes beszámolókat. Évekig ott élt a fejében az a történet és példa, amelyet a segédlelkésszé visszaminősített professzor az emberek elé élt és hátrahagyott. Hogyha meghallja ezt a nevet: Pap László, mi az a legfőbb hagyaték, amely eszébe jut?
Nagy ajándéknak tekintem, hogy én készíthettem róla dokumentumfilmet, mert ő az a példakép, amilyennek elképzelem az igazi keresztyén embert. A keresztyén karakternek olyannak kellene lennie, mint amilyen ő volt. Aki tett is, hiszen, amit a katedráról tanított, azt megélte. Örömmel tölt el, hogy találtam valakit, akire ez valóban jellemző volt. A mai emberek életében nagy szükség lenne ilyen példaképekre.
Pap László (1908–1983) korának egyik legjelentősebb református tudós professzora, a budapesti teológia dékánja, a második világháború alatt a Nemzetközi Vöröskereszt embermentő munkatársa, a háború utáni egyház egyik újjászervezője. Ő volt a Ráday Gyűjtemény főigazgatója, több nemzetközi szervezet vezetőségi tagja és rövid ideig magas egyházi tisztségviselő. 1956 októberében a református Megújulási Mozgalom egyik vezetőjévé vált. A megtorlás éveiben minden tisztségét elveszítve a dunántúli szórványban, Murgán vállalta a segédlelkészi szolgálatot, a „száműzetést”, majd néhány év elteltével teljesen kirekesztették az egyház életéből.
