„Ha csak egy embernek is segít, már megérte”

Kiknek szól a Mélyvíz?
Mindenkinek – és éppen ez adja a műsor erejét. Olyan, a társadalmat akár aktívan, akár tudat alatt foglalkoztató kérdésekről lesz szó, amelyekre akkor is odafigyel az ember, ha közvetlenül nem érintett. Foglalkozunk a válással, a betegség utáni újrakezdéssel, keressük a választ arra, hogy tetováltathat-e egy keresztyén ember, vizsgáljuk, hogy mitől lehet jobb az apák és gyermekeik kapcsolata, és még hosszan folytathatnám a sort. Mindegy, hogy valaki vallásos vagy sem, érdemes velünk tartani és meghallgatni, meghallani a biblikus válaszokat is.

Az emberi történeteken van a hangsúly, vagy a szakmai megközelítésen?
Minden kérdést több oldalról vizsgálunk meg, és ehhez minden adásba három vendég érkezik: egy ismert ember, az adott terület szakértője és egy református lelkipásztor. Az, hogy híres emberek beszélnek a személyes élményeikről, megmutatja, hogy hordozott gondjainkban mind hasonlóak vagyunk, függetlenül attól, hogy kit ismer ország-világ, és kit nem. Nem megközelíthetetlen celebeket, hanem igazi, hús-vér, érző és küzdő embereket láthatnak majd. A szakértő értelemszerűen szakmai oldalról közelíti meg a témát, míg a református lelkipásztor a bibliai tanítást emeli be a műsorba.

Nevezhetném szokatlannak is az összeállítást, különösképp a lelkipásztorok szerepeltetése miatt. Ők ritkán vendégeskednek műsorokban.
Világiakban valóban, de mi világi témákat dolgozunk fel egyházi közegben. Az első pillanattól fogva magától értetődőnek tekintettük, hogy adásról adásra számítunk az ő szolgálatukra. Biztos vagyok benne, hogy ahogy nekünk, készítőknek, úgy a nézőinknek is felemelő lesz megtapasztalni, hogy milyen biztató és egyben iránymutató tud lenni az evangéliumi tanítás az adott témákban. A lelkipásztorok nemcsak a Bibliából, hanem saját szolgálatuk és gyülekezetük tapasztalataiból is merítenek, ezeket is behozzák ebbe a körbe. És ha szabad egy személyes megéléssel előhozakodnom: megrendítő volt hallani egy-egy felvétel alkalmával, hogy milyen, semmilyen más közösséggel nem pótolható összetartó erőről számoltak be a lelkészek, amikor a gyülekezeteik kerültek szóba. Ezek már önmagukban felérnek egy-egy tanítással.

Milyen hírességekkel lehet majd találkozni a műsorban?
Az első adásban Szabó Győző színművész beszél majd a függőségekről, az azokkal vívott küzdelmeiről, de Kovács „Kokó” István, Sütő Enikő, Kautzky Armand és még sokan mások is elfogadták a meghívásunkat, ami egyfelől rendkívül megtisztelő, másfelől jelzi a produkció színvonalát.

Ez a felsorolás nem egy klasszikus, református tematikájú műsorhoz illeszkedik. Miért pont ők a vendégek?
Olyan vendégeket hívtunk és hívunk, akik hitelesen tudnak beszélni a személyes megéléseikről, akkor is, ha nem reformátusok. Ahogyan nem minden vendégünk, úgy nem minden nézőnk lesz református, sőt talán még nem hívők is követnek majd minket, de hisszük azt, hogy őket is meg tudja szólítani Isten.

A műsor előzeteseiben külön hangsúlyt kapott, hogy nagyon különböző karakterek ülnek majd egy körben. Meg tudnak nyílni ezek az egymás számára addig ismeretlen emberek a kamerák előtt?
Ez minden felvétel előtt nagy félelmem. Amikor megérkeznek a vendégek, kicsit még beszélgetünk egy kávé, egy tea mellett, barátkozunk egymással, de még a felvétel előtti utolsó pillanatban is megfordul a fejemben, hogy vajon valóban meg tudnak-e majd nyílni egymásnak, mert akkor lesz tényleg hiteles a beszélgetés. De nagy örömmel mondom, hogy az eddig felvett adásokban mindenki őszintén beszélt, és nem szégyellt élete legmélyebb válságairól sem beszélni, így segítve azoknak, akik hasonló küzdelmeken mennek át: függők, börtönviseltek, elhagyták őket... Nem árulok el titkot: nem mindig értenek egyet az asztal körül ülők, de mindig tisztelettel beszélnek egymással, és keresik a kapcsolódási pontokat.

Nem alakult ki egyszer sem olyan helyzet, amikor a lelkipásztor és a szakértő a személyes történetet mesélő hírességet értékelték, elemezték?
Nem akarok – divatos szóval élve – spoilerezni, de konkrétumok említése nélkül elmesélek egy esetet. Volt egy vendég, aki olyan őszintén mesélt, hogy a szakértő visszakérdezésére ismerte föl: „Én most tényleg ettől szenvedek, csak nem akarom beismerni magamnak!” Igazából ez mindenkinek egyfajta – ha mondhatom ezt – terápia is, még nekem is, aki csak irányítani próbálja a beszélgetést.

Milyen hatással van a műsorvezetőre ez a „terápia”?
Mondok egy példát, ami rendkívül megérintett: az egyik epizódban a betegség utáni újrakezdéssel foglalkozunk. A vendégek között volt egy tánctanár, aki egy orvosi mulasztás miatt lebénult, de ennek ellenére most is táncot tanít. Volt egy hölgy, aki felnőttkorában veszítette el a látását, és egy lelkipásztor, aki súlyos betegségből gyógyult fel. Az adás ötven perce alatt egyikőjüktől sem hallottam panaszkodást, egy pillanatig nem sajnáltatták magukat. Amikor vége volt a forgatásnak, hazamentem a családomhoz, és nekik, aztán pedig a barátaimnak is arról meséltem, mennyire nem tudjuk felfogni, értékelni az áldott, teljes életünket. Azt hiszem, valami hasonlót éreznek majd azok is, akik megnézik az adást. Ha ez segít abban, hogy mások is jobban megbecsüljék azt, amijük van, már megérte.