„Jézus Krisztus azért jött, hogy életünk legyen és bőségben éljünk”

Egyház és állam viszonyáról, bizalmi deficitről, az egyház társadalmi szerepéről és a kegyelmi ügy utáni jövőről is kérdezték Steinbach József püspököt a 24.hu-nak adott interjúban. A Zsinat lelkészi elnöke világossá tette: hiteles szolgálatra van szükség, azokat pedig, akik megbotránkoztak, meg kell hallgatni, adott esetben bűnbánattal és bocsánatot kérve kell elismerni a felelősségünket.

„Mintha valami fullasztó örvénybe kerültünk volna” – jellemezte a kegyelmi ügy első napjait a Zsinat lelkészi elnöke a portál riporterének. Hangsúlyozta, hogy a református egyház helye az elesettek, a rászorulók, a bajban lévők, az élet peremére kerültek, a bántalmazottak mellett van. Az átpolitizáltságon és a közélethez való viszonyunkon viszont változtatni kell, mondta, hozzátéve, hogy az egyháznak hátrébb kell lépnie, a helyzetét teológiailag és lelkiismeretileg is újra kell gondolnia.

Steinbach József 2024 május - Fotó: Sebestyén László

Fotó: Sebestyén László

A beszélgetésben szó esett az egyházi ingatlanokról és az állami támogatásokról is. A püspök amellett, hogy a kormányt megillető köszönetről beszélt, amiért az fontosnak tartja az egyházak szolgálatát és azt az értékrendet, amit képviselnek, a zsinati székfoglalójára visszautalva arra figyelmeztetett: visszafogottsággal kell eljárnunk a jövőben, és erősítenünk kell híveink adakozó szándékát a gyülekezeti élet számos területén. „Nem azt kell nézni, ami esetleg még nincs, hanem ami van, azt kell megtölteni tartalommal.” Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy az eddig elfogadott állami támogatásokat az egyház olyan célokra kapta és költötte, amelyek a társadalom számára is hasznosak. Példaként említette a 160 ezer embert ellátó szociális missziót, az évi 190 ezer gyermeket kezelő Bethesda Gyermekkórházat, a lakásotthonokat, a református hajléktalanmissziót, a menekültmissziót, az iszákosmentő missziót, a vakmissziót, a siketmissziót, a telefonos lelkigondozást, a börtönmissziót, a kórházmissziót.

A Magyarországra is begyűrűző nemzetközi tendenciával kapcsolatban megjegyezte: nem az egyházaktól eltávolodó emberekre kell haragudni, hanem meg kell őket hallgatni, beszélgetni kell velük, bűnbánattal elismerni az esetleges felelősséget, és hitelesen szolgálva dolgozni kell azon, hogy visszatérjenek.

Az egyház előtt álló feladatok közé sorolta, hogy a tényleges szolgálaton legyen a hangsúly: az örömhír hirdetésén és minden rászoruló segítésén. Beszélt a fiatalokkal való párbeszéd fontosságáról is, hangsúlyozva, hogy az evangélium igazi üzenetére kell összpontosítani: „Ha csak az a mondanivalónk, hogy drága testvéreim, ezt se tegyétek, azt se tegyétek, azzal az embereket elveszítjük. De nem is ez az evangélium. És az sem, hogy jót kell cselekednem ahhoz, hogy üdvözüljek. Nem azért teszek jót, hogy üdvözüljek, hanem azért, mert már üdvözültem Krisztusban, megkaptam ajándékba az örök életet. Minden valóságos jó és hitvalló, örök értékeket és isteni rendet megjelenítő keresztyén élet ennek a bizonyosságnak a következménye. Jézus Krisztus azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben éljünk.” Emellett kiemelte a krisztusi egyház fontosságát, amely nyitott és őszintén beszélget az emberekkel: „Én azon dolgozom, hogy a jelenlegi krízisen túljussunk, visszaszerezzük a hitelességünket, és az emberekkel őszintén beszélgető egyházzá legyünk. Nem liberális vagy konzervatív, hanem krisztusi egyházat szeretnék, és ez mélyen megvan a református hagyományban.”