A csillagos égbolt a kezdetektől lenyűgözte az embert, és napjainkban is tájékozódási pontként szolgál a bolygók és csillagok elhelyezkedése. A Csillagok a Bibliában című könyv érdekes utazásra hívja az olvasót. Szentírási leírásokat próbál megfejteni, égitestek, égi jelenségek nyomába eredve, történelmi napfogyatkozásokat azonosítva, a betlehemi csillag titka után nyomozva, amely a világ világosságát hozta el.
A bibliai időkben a pásztoroknak elég volt egyetlen pillantást vetniük a tiszta, éjszakai égre ahhoz, hogy megmondják: mennyi idő van napkeltéig vagy a meleg-száraz, illetve a hűvös-esős évszak bekövetkeztéig. Napjainkban is segítenek eligazodni az égbolt „tündöklő teremtményei” például a hajózásban, repülésben. A közösségi oldalakon is gyakran megjelennek képek egy szép holdtöltéről vagy különös csillagképekről, amelyekről könnyedén tájékozódhatunk az interneten. Különös élmény volt a Svábhegyi Csillagvizsgáló hatalmas távcsövén keresztül szemlélni egy több millió évvel ezelőtt kihunyt csillag fényét. Elidőzni egy ilyen látványban kikapcsolja az időt és elgondolkodtat. A csillagos ég fürkészése megállít, felfelé emeli a figyelmünket, amit gyakran nagy erővel köt le sürgető földi világunk.
A XX. század eleje óta nem jelent meg összefoglaló munka a Biblia csillagászati vonatkozásairól. Ezért is hiánypótló alkotás Ponori Thewrewk Aurél csillagász (1921–2014) Csillagok a Bibliában című könyve. A kiadvány érdekes utazást kínál az olvasónak, miközben azt fejtegeti, hogyan tudjuk datálni a bibliai eseményeket a csillagászati kronológia segítségével. Kultúrtörténeti szempontból is iránymutatók a szerző magyarázatai. Úgy érdemes olvasni a könyvét, hogy a Bibliát is tanulmányozzuk. Az író sorra veszi a csillagászattal összefüggésbe hozható bibliai leírásokat, és igyekszik választ adni a velük kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a Biblia nem természetleíró és nem is természettudományos könyv.
A csillagok nagy száma a Bibliában gyakran úgy szerepel, mint a Teremtő határtalan erejének bizonyítéka. De az Úr nemcsak megalkotta, hanem elnevezte és számon is tartja tündöklő teremtményeit. Ézsaiás könyvének 40. fejezetében ezt olvashatjuk: „Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?” (Ézs 40,26) A Biblia szerint a csillagok Isten alkotásai. A világmindenség és benne mi magunk is Istentől vagyunk. Az égbolt és minden, ami rajta látható, mindenkor Isten dicsőségét hirdeti. Mózes első könyvében ez áll: „Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. (1Móz 14–18)
Az Úr eljövetelének kísérője mindig a világosság, amely eloszlatja a tudatlanság, a bűn vagy a gyász sötétségét. (Ézs 60) Félelmet kelt, ha elsötétül az ég, csillagtalan az éjszaka. A sötétség a régiek szemében nyomasztó, csak a gonoszokat segítő állapota volt a világnak, ellentétben a megnyugtató, biztonságot adó világossággal. A Bibliában is szerepelnek leírások olyan különös égi eseményekről, mint a nap- és holdfogyatkozás vagy a nap megállítása. A könyv kitér Mózes korára és az egyiptomi kivonulásra, illetve a Józsue vezette harc körüli bibliai leírásra.
A csillag mint szimbólum elsősorban az uralkodói dicsőség jelképe a Bibliában. Babilont, illetve annak királyát mondja fényes hajnalcsillagnak és bukását csillaghullásnak. Bálám próféciájában a csillag a Móáb fölött győzedelmeskedő Izráel és annak királya (4Móz 24,17). Ezt a próféciát a zsidóság Dávidra és a tőle származó Messiásra vonatkoztatta, míg az Újszövetség Krisztusra. Jézus a hit harcában győzőknek ígéri jutalmul a hajnalcsillagot (Jel 2,26–28).
Az egyik legismertebb csillagászati jelenség a Bibliában a Máté evangéliumában említett csillag, amely a napkeleti bölcseket Jézus születési helyére, a betlehemi jászolhoz vezette. Ezt nevezik a betlehemi csillagnak. „Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.” (Mt 2,9)
Sok természeti jelenséget leírtak, megemlítenek a Bibliában, de ennyire részletes beszámolót egyik égi látványosságról sem olvashatunk benne. Ponori Thewrewk Aurél kitér arra, pontosan milyen égitest mutathatta az utat a napkeleti bölcseknek. A jelenség sok csillagászt és kronológust érdekel. A napkeleti bölcsek Keletről érkeztek, amit követtek, az pedig nem egy üstökös, hanem bolygóegyüttállás lehetett. A Jupiter, amit a bolygók királyának tekintettek, és a Szaturnusz, amit a zsidó néppel társított a korabeli gondolkodás, egymáshoz közel került és a fényük összeadódott. A Szaturnusznak nagyjából harmincéves a keringési periódusa a Nap körül, míg a Jupiternek körülbelül tizenegy év. Amikor utóbbi látszólag leelőzi az égbolton a Szaturnuszt, akkor látható, milyen közel kerülnek egymáshoz. Ebből az égi jelből olvasták ki a napkeleti bölcsek, hogy a zsidóknak új királya született.
Különösen az adventi gyertyagyújtás és reggeli áhítatok állandó éneke a Református énekeskönyv 379. éneke, amelynek negyedik versszaka így szól: „… Ó, fényes Nap, ó, szép Csillag, / Téged vágyunk mi látni csak. Kelj fel, Napunk, fényességed / Űzze el a sötétséget!” A Biblia iránytű az életünkben. Karácsonykor, amikor az Ige testté lett, amikor Isten Jézus személyében miértünk emberré lett, világosság jelent meg. Jézus az az igazi világosság, aki különleges fényt hozott az elsötétült világba.
Idén októberben volt tíz éve, hogy elhunyt Ponori Thewrewk Aurél csillagász, rá emlékezve jelent meg immár harmincegy éves könyvének második, javított kiadása. Az elmúlt harminc évben nem született magyar nyelven olyan átfogó tudományos mű, amely hasonló alapossággal tekintené át a Szentírás, a csillagászat és a kronológia összefüggéseit. A szerző tanítványa volt Szabó Róbert, a HUN-REN Csillagászati és Földtani Kutatóközpont Csillagászati Intézetének igazgatója, aki az új kiadás bemutatásakor két szempontból is kiváltságos helyzetként jellemezte azt, hogy csillagász lehet. Egyrészt a csillagos éggel foglalkozni önmagában is ajándék, másrészt a tudomány legújabb eszközeivel egyre inkább bepillantást nyerhetünk azokba a folyamatokba, amelyek a teremtés részét képezték.
Ponori Thewrewk Aurél (1921–2014) magyar csillagász, csillagászattörténész a magyarországi csillagászati ismeretterjesztés kiemelkedő alakja volt. Tudománynépszerűsítő tevékenységének legfontosabb helyszínei: a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló, majd a Budapesti Planetárium, amelynek ő volt az első igazgatója. Irodalmi munkássága is jelentős: számos ismeretterjesztő könyv és több száz szakcikk és ismeretterjesztő írás szerzője, de otthonosan mozgott a tudománytörténet világában is. A csillagász könyvének új kiadása Ponori Thewrewk Aurél és fia, Ajtony javításait is figyelembe véve készült. A könyvet Makovecz Benjamin készítette el.