Láthatóvá tehető az alkotó?

Fények, árnyak, magaslatok, színek – megragadott pillanatok, amelyekben ott a Mindenható. Két évvel ezelőtt „Isten a XXI. században” címmel hirdetett fotópályázatot a RefCOO, a Károli-egyetem művelődési, kulturális és közéleti programokat szervező műhelye. A pályázók arra keresték a választ, hogyan ragadhatja meg egy-egy fotón a ma embere a Teremtő jelenlétét. A több mint háromszáz beérkezett kép közül Békési Sándor teológus-esztéta, Füle Tamás, a parokia.hu szerkesztőségvezetője és Haris László fotóművész zsűritagok döntése alapján Tóta Krisztián À la recherche… című képe nyerte el az első díjat, Ágoston Csaba Mobilbörtöne a második, míg Rajkai Péter Áhítat elnevezésű képe a harmadik helyezett lett.

A fotópályázat képeiből összeállított kiállítást 2019-ben a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón, valamint a Reformátusok Szárszói Konferenciáján láthatták a résztvevők, a nagyközönségnek pedig 2020-ra egy budapesti köztéri kiállítást terveztek, de ez a koronavírus okozta helyzet miatt meghiúsult. Azonban a szervezők a visszajelzések miatt úgy döntöttek, a huszonhat legjobbnak ítélt fotót idén tavasszal egy vizuális tárlaton mutatják be.

„Az volt az elképzelésünk, hogy minden évben olyan művészeti pályázatot írunk ki, ami nemcsak remekművek felfedezéséhez és publikálásához vezet, hanem egy nagyobb, a művészetben gondolkodó, egyes dilemmákat a művészeten keresztül feltáró közösség alkotói fantáziáját a transzcendencia felé indítja – foglalja össze a pályázat célját Bársony Márton, a kutatóműhely vezetője. – Nagyon boldog vagyok, hogy létrejöhetett ez a csodálatos kiállítás, tele eredetiséggel és a mélyenszántó komplexitással, de az első örömöm, amelyet aztán a tavalyi verspályázatunk során újra megtapasztalhattam, a lázas érdeklődés a kiírásunk iránt, az elmondani-akarás.” Mint mondja, éppen erre mutattak rá a visszajelzések is, amelyekből láthatták, hogy az emberek szívesen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel: „Egyek vagyunk a dilemmáinkban és azok művészi megoldásai komoly esztétikai gyönyörűséget jelentenek.”

Több mint egy éve kényszerült életünk néhány fontos területe az online térbe és bár olykor már nehézkes az állandó digitális jelenlét, a kutatóműhely munkatársai mégis fontosnak tartották, hogy – ha másképp jelenleg nem lehet – az interneten hirdessék meg a tárlatot. „Mivel nem vagyunk marketing-alapon működő, bevételekkel számoló szervezet, ezért nem úgy fogom fel a társadalmi nyilvánosság fórumain megnyilvánuló, a miénkkel párhuzamos vállalkozásokat, mint versenytársakat. Bizonyos szempontból nálunk kisebb a nyomás, nem az elérés konkrét számai alapján döntjük el, hogy sikeres volt-e a projekt. Ez sok könnyedséggel jár. Ugyanakkor, és talán épp ezért, van egy olyan – szerencsére a közbeszéd megosztottságát ritkán tükröző – fogékonyság a kezdeményezéseinkre, amiért nagyon hálásak lehetünk” – magyarázza Bársony Márton. A kurátor azt is hozzáteszi, nem terveztek éles, koncentrált, a kiállítás megnyitását hirdető reklámkampányt, hisz a virtuális tárlat még hosszú ideig megtekinthető, azonban a kiállítás híre mégis, szinte magától terjedni kezdett – ezzel is megerősítve a projekt fontosságát.

A tárlat húsvéthétfő óta érhető el a közönség számára, a szervezők mindenképp szerettek volna egy szimbolikus dátumot találni a kiállítás elindításához, ehhez pedig az ünnep kiváló választásnak tűnt. „Azt gondolom, hogy minden, a hitünket erősítő, a gondolatainkat nyugtató és az érzékeinket kényeztető program jól jön most a bezárkózás idején, amely a feltámadás és a visszatérés üzenetéhez kapcsolódik” – vallja Bársony Márton. Mint mondja, emellett a honlappal kapcsolatos feladatokat is csak mostanra tudták elvégezni, de ezt sem tartja véletlennek. „Ha az ember megfelelő odafigyeléssel nézi végig a tárlatot, azt hiszem, könnyen a húsvéti üzenet nyomaira bukkanhat. De ennél többet nem árulok el, ehhez végig kell járni a virtuális kiállítást” – mondja a kurátor.