Film készül az egyházszervező, embermentő esperes, Szabó Imre életéről. Az alkotás az üldöztetés, illetve az embermentés és a II. világháború utáni hatalmi, politikai alkuk időszakát vizsgálja.
Szabó Imre az első budapesti református esperes és a Budapest-Fasori Református Egyházközség vezető lelkésze volt. 1931. december 9-én választották meg esperesnek. Beiktatása és székfoglalója 1932. január 6-án volt a Budapesti Református Egyházmegye alakuló közgyűlésén. 1938-ban megszervezte a Fasorban a másodlelkészi állást, amelyet Dobos Károly töltött be egészen 1952-ig. 1944 októberében menedéket nyújtott üldözött, zsidó származású gyermekeknek a Julianna Református Elemi Iskola alagsorában. 1948-ban lemondott országos egyházi egyesületi tisztségeiről, belátta ugyanis, hogy nem képes megakadályozni az iskolák államosítását. 1951 novemberében lemondatták esperesi és lelkészi állásáról is. Feleségével együtt 1952. január 31-én hagyta el Budapestet. 1955-ben bekövetkezett haláláig Bujon volt lelkipásztor.
Három játékfilm-hosszúságú történet, három korszak. Egyházi témájú, mégsem egyházi filmtrilógia. Az első korszak Szabó Imre esperes karakterén keresztül az üldöztetés, illetve az embermentés és a háború utáni hatalmi, politikai alkuk időszakáról szól majd. A második rész az egyházi közösségek életben maradását taglalja. Alkuk, különutak, titkos mozgalmak, súlyos kérdések, fontos üzenetek.
Erdős Kristóf történész egy korábbi programsorozatban az 1951. tavasz–nyári Budapestről való kitelepítésekkel foglalkozott, egy budapesti református gyülekezet példáján vizsgálta a témát. Akkor került elé Szabó Imre szerepe a kitelepített reformátusok felkarolásában, segítésében, megszervezésében. Vizsgálni kezdte az esperes hagyatékát a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárában. A történész 1951-től ment vissza egészen a harmincas évekig: kutatta lemondatásának körülményeit, zsidómentő tevékenységét és Tasnádi Nagy Andrással való megtöretett barátságát is, aki aktívan részt vett a második zsidótörvény megalkotásában, és világi vezetőtársa volt Szabó Imrének a fasori gyülekezetben. Szabó Imre ezzel szemben már Hitler hatalomátvétele előtt, az 1930-as évek elején felszólalt az antiszemitizmussal szemben.
Szabó Imre esperes családja körében 1950-ben
Szekeres Csaba filmrendező a Dunatáj Alapítvány támogatásával a 2020-as évek elején kezdte el filmes kutatását, amely elsősorban a hatalom és egyház találkozását, az egyházak helyzetét vizsgálta az 1948-as kommunista hatalomátvétel után. Szabó Imre élete ekkor keltette fel az érdeklődését. A rendező szerint a készülő trilógia ezzel a mondattal foglalható össze: mit kezd a hittel élő ember akkor, amikor a hatalom a nyakára térdel.
A Szekeres Csaba filmrendezővel és Erdős Kristóf történésszel készített teljes interjút a parokia.hu portálon olvashatják el.