Az életem legyen hálaáldozat, és mindent tegyek úgy, mint istentiszteletet! – fogalmazott Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke. A Zsinat lelkészi alelnöke az Agapé legutóbbi műsorában beszélgetett egyházi vezetőkkel arról, hogyan tud bennünk megújulni húsvét ünnepe, miként viszonyulunk a szenvedéshez, és hogyan tudjuk továbbadni a feltámadás örömét.
Az Agapé március 27-i adásában Pásztor Dániel mellett Veres András katolikus püspök, a győri egyházmegye főpásztora, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Szemerei János evangélikus püspök és Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökségi tagja volt a műsor vendége.
Az egyházi vezetők először azt a kérdést járták körül, hogy változik-e húsvét üzenete az idő múlásával. Egyetértettek abban, hogy az élethelyzetünk meghatározza a feltámadáshoz való viszonyulásunkat, mindig hordoz magában valami újat. Pásztor Dániel ajándéknak mondta, ha a feltámadás csodáját átadhatjuk másoknak is. Napi kapcsolatban lehetünk a bennünk élő Krisztussal, akitől erőt, életet nyerünk.
Ezt követően a nagyhétről, emberi létezésünk legkiélezettebb kérdéseiről volt szó. A húsvét előtti napok szembesítenek minket a szenvedés, a lemondás, a halál tényével és az ezekben rejlő isteni szándékkal. Pásztor Dániel kifejtette: nincs olyan ember, aki ne szenvedne, ne találkozna a halállal. A passiótörténet arra vezethet bennünket, hogy ránézzünk, miként értjük meg Jézus szenvedéséből a saját szenvedésünket, hogyan viszonyulunk a halálhoz, és mit jelent abban a reménységben élni, hogy a feltámadással új, megváltott életünk lesz Jézus Krisztusban.
Felmerült a kérdés, hogy miért engedi Isten a szenvedést. A lelkipásztorok úgy fogalmaztak, hogy a nyugati civilizáció retteg és menekülne a szenvedéstől. Gyakori, hogy a szenvedéseink mögött nem látjuk a bűneinket, mert nem szeretjük magunkat bűnösnek látni. A Biblia azt mondja, hogy azért kellett Krisztusnak meghalnia, mert mi vétkeztünk, bűnösek vagyunk. Ez is a húsvét ténye és valósága. Ezért kellett Krisztusnak végigmennie ezen az úton.
Kitértek arra is, hogy Isten a szenvedés által olyanná tudja formálni az életünket, amin keresztül elrejt kincseket, értékeket az életünkben, miközben aki benne van, az valószínűleg először nem így érzi és nem így éli meg ezt. Pásztor Dániel az értelmetlen és értelmes szenvedésről úgy fogalmazott: értelmetlen, amikor a szenvedés öncélú, és önmagam akarom megtisztítani vagy megváltani az életemet. Az értelmes szenvedés pedig az, amely által formál az Isten. – Hiszem, hogy minden egyes tövis és minden szenvedés formálja és alakítja az életünket – fejtette ki a református püspök.
A lelkipásztorok beszélgettek a szenvedés és a bűn kapcsolatáról is. Úgy fogalmaztak, hogy a háborús nyomorúságok, az éhség és a társadalmi igazságtalanságok is világosan jelzik azt, hogy baj van ezzel a világgal és a benne élő emberekkel. A bibliai üzenet arról szól, hogy ebben a bajban siet a segítségünkre Isten egy megoldási felajánlással, egy csodával, amibe be lehet kapcsolódni. A személyes megéléssel kapcsolatban Pásztor Dániel beszélt a szívbetegsége miatti kihívásokról és hitkrízisről. Kifejtette, hogy miként értékelődtek át benne a szenvedésről és a kitartásról szóló prédikációi, illetve hogy hogyan vitte végig Isten ezen az úton. Hálát adott azért, ahogyan az Úr megtartotta, és a csodákért, amiket megmutatott az életében.
A beszélgetőpartnerek kitértek arra, hogy szükségünk van Krisztus keresztjére, a megtisztító, megújító, újjáteremtő kegyelmére, hogy a feltámadás valóban örömmé válhasson a szívünkben. Szükségünk van a mosolyra az életünkben és a feltámadás hirdetésében egyaránt. Fontos lenne, hogy a keresztyének arcáról sugározzon az öröm és az a belső béke, hogy Krisztus gyermekei vagyunk, amelyet egyfajta tanúságtételként is értelmezhetünk. A lelkipásztorok életállapotnak mondták, hogy a feltámadott követői lehetünk és abban a tudatban élhetünk, hogy örök életre lettünk teremtve.
Az egyházi vezetők szerint a húsvét, a feltámadás örömének továbbviteléhez szükség van a hálára, a hálaáldozatokra a hétköznapokban. Pásztor Dániel szerint mindazért, ami az egész szenvedéstörténetben megtörtént és amit Jézus értem, értünk tett, hálával tartozunk, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Hálával tartozunk azért is, hogy ő él, és velünk van ígérete szerint minden nap a világ végezetéig. – Az életem legyen hálaáldozat, mindaz, amit teszek, azt tegyem úgy, mint istentiszteletet! Hiszem, hogy a húsvét utáni életnek, a megszentelt életnek ez a folyamata – zárta gondolatait a püspök.
Az Agapé március 27-i adását itt tekinthetik meg.