Nem videójátékos lelkész, hanem lelkész és videójátékos

Kinek szólnak a játékok?
Szerintem mindenkinek, de nem vagyok teljesen független a kérdésben. Azt tudjuk, hogy a gyerekek játszva tanulnak, az óvodában, iskolában és otthon is annyi minden ragad rájuk. De elfelejtettük, hogy a játék felnőtteknek is lehet kikapcsolódás és tanulás. Azt mondjuk, hogy aki játszik, az gyerek vagy gyerekes. Közben egy komoly szerepjáték, társasjáték vagy videójáték magas értelmi szintet követel meg. Aki felnőttként nem játszik soha, az valahol elhagyott magából egy fontos részt, és lehet, hogy nem is tud jól kikapcsolni, pedig arra nagy szüksége van az embernek.

Mik a videójátékok előnyei, miben jobbak, mint más játékok?
A videójáték teljesen ki tud ragadni a jelenből és valami egészen más világba repíteni. A szerepjátékban a fantáziának erősebb szerep jut, a társasjátékban pedig a táblán történik minden, de a videójáték egy valós képi világgal is hozzásegít a kikapcsolódáshoz. Az, hogy mire jó, egy messzire vezető kérdés. Van egy cégünk, amellyel mostanában épp a videójátékosok kompetenciáit mérjük, és arra jutottunk, hogy konkrét számokkal kifejezhetők azok a képességek, amelyeket egy e-sportoló, azaz számítógépes játékokban versenyző ember elsajátít. Emellett, amikor a teológiára jártam, akkor is sok mindent tanultam a játékokból, például a mitológiáról vagy a világvallásokról.

A videójátékokhoz számos előítélet is társul, például az, hogy aki ezekkel játszik, az agresszív lesz. Mi igaz ezekből az állításokból?
A Magyar E-Sport Szövetséggel régóta dolgozunk azon, hogy megszüntessük ezeket az előítéleteket. Persze, mint minden pletykában, ami szárnyra kel, ezekben is van valamennyi igazság. A játékosvilágnak beszippantó ereje van, mert ide lehet menekülni akár egy rossz családi helyzet, akár más probléma elől, és el kell ismerni, hogy ez esetleg függőséghez is vezethet. Arra, hogy a játék agresszívvá tenne, azt szoktam mondani, hogy ha munka után elmegy az ember sportolni és jól érzi magát, akkor egy jót mozog, esetleg megiszik utána egy üdítőt vagy sört. Ha viszont feszülten megy, akkor lehet, hogy a sportolás közben is feszült, ideges lesz, esetleg kiabálni fog. A játék is csak kihozza a feszültséget vagy agressziót, ami az emberben van, nem az hozza létre. A játék esetében ez azért lehet látványosabb, mert ezerszer annyi inger ér minket, mint mondjuk egy teniszmeccs során, és ez több lehetőséget is ad az agresszív válaszra. Pont az ezerszer annyi inger miatt ez egy komoly kihívás is. Sportpszichológusok megdöbbenve tapasztalták, hogy milyen komoly stratégia, hányféle választási lehetőség van egy-egy játékban, és hogy ez milyen komoly koncentrációt igényel, mennyire megterheli az embert.

Hogyan lesz egy harmadik generációs lelkész a videójátékok rajongója, gémer?
Nem a harmadik generációs lelkész lesz gémer, hanem a kis srác, aki imádja az internetes játékokat másokkal játszani. A családomban nagyon szerettünk együtt lenni, de sokat vonultunk el mi, gyerekek a szobánkba is. Eleinte sokat legóztam, aztán beszippantott a számítógépes világ. Bátyám öt évvel idősebb, mint én, és először őt nézve, követve kezdtem el játszani. Azt, hogy lelkész vagyok és gémer, nem tudom teljesen különválasztani egymástól, de nem is tekintem egybetartozónak. Ezek egymás mellett vannak meg: a játékosvilágból egy csomó mindent ültetek át a lelkészvilágba, és fordítva.

Hol tud ez a két világ találkozni?
Főként a közösségekkel való munkában. A hittanórákon tudok beszélgetni a fiatalokkal a játékokról, amiket játszanak, és tudják, hogy elismerem az eredményeiket ezekben is. Ez ad néha annyi pluszt, hogy könnyebben megnyílnak nekem. A játékosvilágba pedig viszek magammal egy alapvető értékrendszert, és talán mi a Békéscsabai E-Sport Egyesülettel mások vagyunk, mint a többi csapat. A játékosok meghálálják, hogy tisztelettel bánunk velük. Persze, nem szoktam titkolni, hogy lelkész vagyok, így sokszor elmennek a beszélgetések az istenkapcsolat irányába akár a játékosrendezvényeken is. Általában szoktam hagyni, hogy ők hozzák fel a témát, mert mindenkiben benne van a vágy, hogy az Istenről beszéljen és az Istenről gondolkodjon. Remélem, ezekkel a beszélgetésekkel közelebb tudom vinni az embereket Istenhez.

Tud-e videójátékokat használni akár egy ifiben, akár más missziós területen?
Az ifiken használtunk már társasjátékot, szerepjátékot és videójátékot is. Tudják, hogy lehet velem játszani, szórakozni is. Tudják, hogy egy konfirmanduskiránduláson este elővehetik a telefonjukat játszani egyet, mert tudom, hogy egymással játszanak, és ez tulajdonképpen egy csapatépítő eszköz, de azzal is tisztában vagyok, hogy mire kell figyelni. Nem sikerült még mondjuk húsz gépet odavinni egy ifialkalomra, hogy azon játszhassanak egymással, mert ez anyagilag nem fér bele, de a terveim között ilyesmi is szerepel. Egyébként a Csillagponton és a Szélrózsán is voltunk már kint kiállítóként, hogy betekintést adjunk a gémervilágba.

Van-e már a játékokban, például a Minecraftban templom?
Szerintem már sok ezer ilyen van. A Minecraftban, ami egy építkezős játék, teljesen általános, hogy valaki templomot épít, mert a templomaink nagyon szépek, és az egész világon erős a kulturális hatásuk. Barátokkal én is megépítettem régebben a Notre Dame-ot, és nagyon kemény feladat volt. Hozzá kell tenni, hogy ezek templomként többnyire nem funkcionálnak; nem tudom, van-e már a virtuális világban működő templom.

Milyen a jó játék lelkészi, ifivezetői szemmel?
Ez szubjektív dolog, olyan kérdés ez, mint hogy milyen a jó film. Nekem ilyen, neked olyan. Ha missziós szempontból gondolkozom, akkor a játék legyen többszemélyes és kooperatív, tehát a játékosok együtt dolgozzanak egy célért. Mindenképpen legyen nehéz annyira, hogy meg kelljen küzdeni az eredményekért, de mindig jutalmazzon. És adjon olyan élményeket, amiről utána még beszélgetni, sztorizni is lehet, ahogy mondjuk egy focimeccs után. De ez úgy is működhet, ha előtte nem ismerték egymást a játékosok. Évekig játszottunk együtt, egy klánban a World of Warcraft nevű játékban, kéttucatnyian, mielőtt találkoztunk volna személyesen. Érdekes volt megtapasztalni, hogy az online térben valós barátságok születtek, és pörköltfőzés közben meséltük a történeteket a játékbeli kalandokról.

Életkor alapján érdemes válogatni a játékok között?
Természetesen. Fontos, hogy figyelembe vegyük az életkori besorolásokat a játékokon. Ahogy horrorfilmet vagy szexualitást megjelenítő filmet sem mutatunk egy kisgyereknek, úgy a játékoknál se adjunk tizennyolc éven felülieknek ajánlott játékot nekik. Egy gyereknek a Roblox vagy a már említett Minecraft teljesen jól megfelelnek, ezek az építkezést helyezik a középpontba. Sokan a nagy játékfejlesztő cégeket okolják, de ha a szülő nem tudja, hogy a számítógépen mit csinál a gyerek, az az ő felelőssége is.

Ön szerint a szülőnek tehát ismernie kellene azt a játékot, amit a gyerek kezébe ad?
Ez szerintem így nem elvárható, hiszen azért a szülőknek sok dolga van a világban, de minden játéknak megtalálható a dobozán vagy az interneten keresve az életkori besorolása és az, hogy van-e benne erőszakos vagy szexuális tartalom. Egyetlen kereséssel el lehet dönteni, hogy a gyereknek való-e vagy sem. Innentől pedig már a szülő felelőssége, hogy engedi-e vele játszani a gyereket akár felügyelet mellett, akár anélkül.

Mennyire tapasztalja azt, hogy idősebbek játszanak?
Tótkomlóson meg Szarvason, az idősek otthonában nagyon szeretnek játszani. Rendszeresen szoktak például Kinecten bowlingozni. A bowlinggolyó az időseknek már lehet, hogy túl nehéz lenne, de egy sportszimulátorral egy virtuális bowlingozásban részt tudnak venni. Az idősebb generáció tagjai közül is egyre többen kapnak rá a videójátékok világára. Náluk az is szerepet játszhat, hogy kicsit vissza tudnak változni fiatallá a játékok segítségével, amelyekben sok minden lehetséges. Online játékban pedig lehet, hogy nem is tudja senki, hogy ő hetvenéves: ugyanolyan játékos lesz, mint a többiek.

Miért van kevés kifejezetten keresztyén tematikájú videójáték? Szükség lenne-e többre?
Nem gondolom, hogy a keresztyénséget videójátékokkal kellene megismertetni a gyerekekkel, mert szerintem a családi minta az, amin keresztül igazán be tud ivódni a keresztyén életforma. Arról, hogy történelmi eseményeket hogyan lehetne tanítani játékok segítségével, sokat beszélgettünk a teológián, és mindig felmerült, hogy miért nincs egy játék Jézus életéről. Azért, mert játék formájában nekünk ezt nem kell elképzelni, hiszen ott van a Biblia, le vannak írva a tények. Azzal meg, hogy ne lennének keresztyén értékeket hirdető játékok, nem értek egyet. Csak olyanok, mint regényben például a Narnia krónikái, hogy nem tolakszik az arcunkba a keresztyén háttér, de aki ismeri Jézus Krisztus történetét, az tudja, hogy ez abból táplálkozik. Ha túlzottan, erőltetett módon lenne egy játék keresztyén, az lehet, hogy még vissza is ütne és negatív visszhangja lenne. Hozzáteszem, szerintem vicces lenne mondjuk a cethal gyomrából Jónásként kijutni egy játékban.

Mennyire lehet nehéz témákat, fontos erkölcsi kérdéseket egy játékban bemutatni?
Sok olyan játék van, ami fontos életbölcsességeket tud átadni, vagy borzasztó nehéz etikai döntések elé állít, és aztán morálisan nehéz döntéseket kell hozni. Egyre több játék jelenik meg, ahol a játékos kezébe adják a történet alakítását. Megtapasztalhatja a gyászt, a kötődést, találkozhat a halállal, akár arról is döntenie kell, hogy kit ment meg és kinek veszik oda az élete. Ez persze jóval kisebb súlyú döntés, mintha a való életben lenne, de akkor is nagyon nehéz lehet. Főleg, ha a történet, a szereplők és a döntések jól vannak súlyozva a játékban.

Összességében hogy álljunk a videójátékokhoz akár a gyermekeink, akár a saját magunk esetében?
Ha nem hagyjuk, hogy a gyerek játsszon, akkor átmegy a barátjához, és ott játszik. Ha nem tudjuk, mivel játszik, akkor rosszabbul járunk, mintha tudnánk. Szóval én nem raknám tiltólistára. Nyilván vannak olyan játékok, amiket esetleg igen, de mondjuk egy Quentin Tarantino-filmet sem ajánlunk egy kisgyereknek. Szorgalmaznám, hogy játszanak a szülők is, akár a gyerekkel együtt. Ha megtapasztalják akár egy videójátékban, akár egy társasjátékban, hogy mennyire jó együtt játszani, amit lehet, hogy elfelejtettek a gyerekkoruk óta, akkor rájönnek, hogy ez valós érték. A játék nem véletlenül ekkora iparág, nem véletlenül ennyire megy most a társasjáték- vagy a videójáték-üzlet, hiszen az embereknek muszáj valahogy kiszakadniuk a valóságból, ami nagyon megterhelő tud lenni, főként felnőttként. A játékok sok ezer éve segítenek minket ebben, manapság pedig már majdnem minden egyetemen foglalkoznak a játékokkal mindenféle szempontból. Ha bárkinek vannak kételyei vagy kérdései, a Magyar E-sport Szövetség honlapján elérhet egy csomó segédanyagot, vagy keressen meg egy szakembert a kérdéseivel. Fontos, hogy nem kell félni a játékoktól, hanem meg kell ismerni őket, mielőtt ítéletet mondunk róluk.