„Ő teszi föl a zárókövet”

Az elmúlt évtizedek legnagyobb építkezésébe kezdett bele a Gyöngyösi Református Egyházközség 2020 júliusa végén. Ekkor bontották el ugyanis azt a több mint százéves kántortanítói lakást, amelynek helyén a gyülekezet új központja épül. – Közvetlenül a templom mellett, műemléki környezetben áll majd az új gyülekezeti ház – kezdi az építkezés bemutatását Kenyeressy Károly lelkipásztor, aki 2012 márciusa óta szolgál otthon, ugyanis ő maga is gyöngyösi származású. – Az épület fantázianevet is kapott: Ó és új lelki kincsesház – osztja meg a névválasztás eredményét a lelkész.

A gyöngyösieké az egyik legrégebbi gyülekezet az Északpesti Református Egyházmegyében, műemlék levéltárukban 1553- tól találhatók a közösséggel kapcsolatos levelek és iratok. Ott őrzik azt az 1787-es adásvételi feljegyzést is, amely annak a teleknek a megvásárlásáról tanúskodik, amelyen a templom áll, és ahol az új központ is épül.

– Az 1792 és 1794 között épülő templom mellett akkor még egy magánház állt, amelyet a gyülekezet iskolaépületnek használt. Ez 1917. május 21-én, az utolsó nagy gyöngyösi tűzvészben leégett, ahogy a város nagy része is. A helyén épült fel 1918-ban köz- és gyülekezeti adakozásból a ház, amelyben először ideiglenesen a lelkész lakott, majd a kántortanítónak szolgált állandó szolgálati lakhelyként – idézi fel a tavaly elbontott épület történetét Kenyeressy Károly. Megemlíti, hogy a bontás során kiderült, a tűzvészben leégett ház falai benne maradtak az épületben, vagyis az új házat a megperzselt falak köré építették fel.

A százkét éves házban 1936 óta egyetlen kántortanítói család lakott, akik 2003-ban költöztek ki az épületből, majd a gyülekezet segédlelkészeinek otthona lett. – A ház már sem funkcióiban, sem minőségében, sem állagában nem felelt meg a kor követelményeinek, ezért döntött úgy a presbitérium, hogy lebontják és újat építenek. A most készülő gyülekezeti központ missziói céllal épül – emeli ki a lelkipásztor.

A gyöngyösi gyülekezethez huszonöt szórvány tartozik, és hagyományosan a gyöngyösi lelkipásztorok szolgálnak a Mátrában lévő szanatóriumokban és egyházi üdülőkben is. A 2011-es népszámlálás adatai szerint Gyöngyösön ezerkétszáz-nyolcvanegy református él, míg a hozzá tartozó huszonöt szórványtelepülésen közel ezerötszáz. – Emiatt a szerteágazó missziói feladat miatt tartjuk szükségesnek, hogy gyülekezetünk élete, életfunkciói megújuljanak és így helyt tudjunk állni a szolgálatban. Ebben segítségünkre lesz majd az új épület – véli Kenyeressy Károly.

Mint említi, korábban volt rá példa, hogy amikor egy-egy nagyobb gyülekezet érkezett a mátraházi konferencia-központba, akkor a gyerekeket elhozták a gyöngyösi gyülekezetbe. – Amíg a felnőttek a mátraházi alkalmon voltak, addig a gyerekek itt önálló életet éltek, izgalmas programokon vettek részt. El tudom képzelni azt, hogy ebben is együttműködjünk majd a református üdülőkkel.

Kenyeressy Károly szerint az új gyülekezeti központ a misszió szíve lesz, már csak azért is, mert nemcsak a helyi reformátusok új otthona lesz, hanem a segédlelkészi lakás is az épületben kap majd helyet. – Annak idején azért került segédlelkész a gyülekezetbe, hogy ellássa a szolgálatot a szórványtelepüléseken és a Mátrában lévő református intézményekben – fontosnak tartjuk most is, hogy a templom és a parókia „ernyője” alatt lakjon. Ez nagyjából eddig is így volt. 1937-től az ötvenes évek közepéig a parókián, egy komfort nélküli kis szobában lakott a mindenkori segédlelkész, majd 1985–95 között a gyülekezeti terem melletti szobahelyiségben. Viszont úgy gondoljuk, hogy a közös szolgálat, a misszió úgy a leghatékonyabb, ha egymás közelében laknak a lelkipásztorok.

A segédlelkészi lakás mellett számos kisebb helyiség és egy nagy közösségi tér is segíti majd a gyöngyösi reformátusok életét olyan szükséges és praktikus funkciókat ellátó helyek mellett, mint az öt mosdó és a gyülekezeti célokra is használható konyha. – Ezek jól jönnek majd az egyik legnépesebb programunknál, a nyári gyerektábor alatt is, amelynek rendszerint közel száz résztvevője szokott lenni. Tavaly nyáron, a járvány idején is száztizenheten voltunk az ifisekkel együtt – számol be Kenyeressy Károly.

A lelkipásztor úgy véli, a Kincsesház otthont adhat majd a rétegalkalmaknak, a kisebb gyermek-, ifjúsági és énekkari közösségeknek, a gyülekezetben működő Kékkereszt csoportnak és más missziós tevékenységeknek is. – Elsősorban azonban imabázis lenne, rendszeresen adna helyet ilyen jellegű alkalmaknak. Azt gondolom, hogy ebben a mostani korban nagyon fontos, hogy imádkozzunk a gyülekezetért, a városért, a vidékünkért, az országért és közegyházunkért, valamint a misszióért, a külmisszióért is – sorolja a lelkész, aki reméli, hogy a sokféle rendeltetés mellett lesz majd lehetőségük arra is, hogy az egyházközség levéltárát bemutassák az új épületben.

– A gyülekezet 1553-as alapításától őrizzük leveleinket, bibliáinkat, anyakönyveinket és más iratainkat. Méltó helyen lenne bemutatható a Kincsesházban, ugyanis most a templomunk egyik vasajtóval elzárt helyiségében tároljuk ezeket, ahol ketten sem férnek el. A vitrinjeink már a reformáció ötszázadik jubileumának ünneplése óta megvannak, a toronyban rendeztünk be bennük kiállítást – mondja Kenyeressy Károly.

– Az építkezés a kántortanítói lakás bontásával kezdődött tavaly szeptember elején, és már állnak a falak, a helyén van a tető. Mindenben alkalmazkodtunk a műemléki környezethez, a kivitelezés minden mozzanata az Örökségvédelmi Hivatal felügyeletével és ellenőrzése mellett történt – magyarázza a lelkipásztor. Elmondja azt is, hogy nemcsak a terveket, hanem a felhasznált anyagokat is egyeztetniük kellett az Örökségvédelmi Hivatallal. – A minőséget tekintve is meg kellett felelni az előírásoknak. Akármit nem lehet beépíteni, például nem vehettünk műanyag ablakokat – mond egy példát a szigorú előírásokra a lelkész.

Hozzáteszi azért, hogy az új gyülekezeti központ homlokzatának nem kell pontosan úgy kinéznie, mint amilyen az elbontott házé volt, de fontos, hogy illeszkedjen a templom és a parókia stílusához, valamint a jellegzetes gyöngyösi belvárosi környezetbe. – A homlokzat így – mivel a tervező úgy készítette el a terveket –, bár nem lesz ugyanolyan, jelentősen hasonlítani fog a régire. Volt honnan merítenie, ugyanis még megvannak az eredeti, 1918-as tervek, amelyeket most felhasznált.

A lelkésztől megtudjuk, hogy a kivitelezés jelenleg hetvenszázalékos készültségi állapotban van, készen vannak a villanyszerelési és vízvezeték-szerelési munkák, áll a villámhárító, és már a belső helyiségeket is bevakolták, most a padlózat szigetelése és betonozása folyik.

A gyöngyösi reformátusok nem rejtik véka alá, miből és mennyiért épül az új közösségi központ. – 2007-ben örökölt a gyülekezet egy, a gyöngyösi piactéren álló polgári házat az egyik hűséges, egyedülálló tagjától. Ezt a hagyatékot adtuk el 2019 novemberében, így lett meg az egyik legfontosabb forrása az építkezésnek, emellett pedig már évek óta gyűjtöttünk és tartalékoltunk – mondja Kenyeressy Károly, és elárulja: azért is döntöttek az eladás mellett, mert nem akarták erőltetni azt, hogy a piactéren egy polgári házat átépítsenek közösségi épületté. – Voltak rá ötletek, de mivel a hagyatéki végzés úgy szólt, hogy lelkészi vagy segédlelkészi lakás céljára szánta azt az örökhagyó, ezért úgy gondoltuk, hogy ez a helyes lépés – indokolja a döntést a lelkipásztor.

A gyülekezet először a régi kántorlakás felújítására gondolt, de azt annyira megviselte az elmúlt száz év, hogy nem lett volna érdemes költeni rá. A piactéri ház eladásával és az évek alatt össze gyűlt adományokkal előállt fedezetből már 28,2 millió forintot kifizettek az új épületre, a számítások szerint még 32,1 millió forint kell a befejezéshez. – A tervezés, a bontás és az előkészítési költségek négymillió-nyolcszázezer forintot tettek ki – részletezi a gyülekezet vezetője, aki vallja: – Igazából ezt nem lehet másként, csak hitből tenni. Mindenképpen nagy szerepe van annak, hogy hit által látjuk, hogy ez az épület egyszer el fog készülni. Most rendelkezésünkre áll tizenhétmillió forint, de szükség van még tizenötmillióra. Annak is örülünk, hogy ez a hiányzó összeg kevesebb, mint amilyen szükségekkel az építkezés kezdetekor indultunk. Újból építési pályázatot adtunk be az egyházkerülethez, hogy sikerüljön eljutnunk a befejezésig.

– „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, ha- nem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!” (Zsolt 115,1) Ez a vezérigém, ez motivál – mondja Kenyeressy Károly, aki elárulja azt is, hogy bár a mostani építkezésekre jellemző időkapszula elhelyezése, az új gyöngyösi gyülekezeti épület alapzatába nem rejtettek el ilyesmit. – Valahogy úgy alakította Isten, hogy ez ne történjen meg. Szinte névtelenül, az ő dicsőségére folyik az építkezés. Nem akarjuk, hogy ez a mi nevünknek szerezzen dicsőséget, hanem legyen ez az Úr dicsősége – hangsúlyozza a lelkész, aki megosztja velünk azt is, hogy van egy másik ige is Zakariás könyvéből, amely erőt adott neki az elmúlt hónapok várakozása során: „Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: »Áldás, áldás szálljon rá!«” (Zak 4,7) – A befejezés nem az emberi igyekezeten múlik, hanem az Úr munkáján. Most még nem tudom, hogyan, de hitben látjuk, hogy elkészül majd az épület – mondja a lelkipásztor.

Kenyeressy Károly hiszi, hogy Isten megindítja majd a református gyülekezeteket is, mert úgy véli, ha más háttérbázis nem, akkor a református összefogás segíthet befejezni az gyöngyösi gyülekezeti központ építését. – Az elmúlt években fejeztük be Pál apostol rómabeliekhez írott levelének szószéki feldolgozását. Ennek a végén van egy ige, amely szerintem jól leírja a helyzetünket: „Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. Jónak látták ezt, de tartoznak is ezzel nekik, mert ha a népek részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak is azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik” (Róm 15,26–27) – olvassa fel a lelkész, majd meg is magyarázza, mért gondolja ezt párhuzamnak: – Mi, mint az egyházmegye második legrégebbi gyülekezete, tulajdonképpen indítóhelye, anyagyülekezete vagyunk az egyházmegyének. Nincsen más gyülekezet, amelyik két püspököt is adott volna a Dunamelléki Református Egyházkerületnek. Ez a történelmi múltunk. Hisszük, hogy az adakozás nyomán fakadt áldás visszaáramlik majd a gyülekezetekbe. Minden segítséget nagyon megköszönünk, mert szükségünk van rá.

A riport a Reformátusok Lapja legfrissebb számában jelent meg, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!