Száz év a teológia és a lelkiség jegyében

A centenáriumi megemlékezés kezdetén Bóna Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor, főszerkesztő és Korányi András, a házigazda Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, a szerkesztőbizottság elnöke mondott köszöntőt.

Fabiny Tamás evangélikus püspök áhítatában az alkalomra kiválasztott 100. zsoltár 4. és 5. versét olvasta fel: „Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100, 4b–5). Prédikációjában arról elmélkedett, hogy mit jelent az Isten szerinti idő, és mit az ember szerinti, múló idő. Úgy fogalmazott: az elmúlt száz évet tekintve számtalan nehézség és veszteség érte Magyarországot, az 1920-as években viharos időkben alapították a Theologiai Szemlét. Nem egymás ellen, hanem egymásért tevékenykedtek az alapítói és a szerzők. Hozzáfűzte: az idő Isten ajándéka. A Szentírásban olvasható fügefapéldázatot idézte, amely kapott még egy évet, hogy termőre forduljon. Mi is ajándékba kapjuk az időt, hogy egészséges gyümölcsöt tudjunk hozni. A megtérésre, az Istenhez fordulásra kapjuk ezt az időt – fogalmazott. Fabiny Tamás a zsoltárra utalva kiemelte az egykori lelkészeket, szerzőket, akik az Igén alapuló értékeket nemzedékről nemzedékre örökítették, és napjaink szerzői teszik ezt tovább, mert Isten hűsége, szeretete örökké tart.

Korányi András előadásában a teológiai szaklap három korszakát mutatta be. Ezek közül az alapítás idejének ismertetésére tért ki részletesen. Kifejtette, hogy az első világháborút követően jelentősen megváltozott a magyarországi nemzetiségi és felekezeti megoszlás a népességen belül. Más viszonyba kerültek a különböző felekezetek egymással és a társadalomban. Ilyen korszakban születtek meg a teológiai lapok, köztük a Theologiai Szemle 1925-ben, amely közösségteremtő fórumot jelentett, házhoz hozta a lelkiségi, teológiai kérdéseket és tanulmányokat, irányokat.

Steinbach József református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke előadásában elmondta: a teológia minden ágát csakis azzal a szándékkal lehet művelni, hogy abban megmutatkozzon az Isten szépsége, ez tükröződjön rajtunk és általunk. A püspök fontosnak tartja, hogy a teológiai kutatások, írások nyomtatásban is olvashatók legyenek. Steinbach József szerint a Szólj, Uram! című rovat igei alapú aktuális üzenettel bír, magas szintű írástanulmányozás. Hozzáfűzte: a teológia nem öncélú tudomány, hanem – bár nehéz feladat – aktualizálni kell a jelenre. A Taníts minket, Urunk rovat a teológia tudományának szépségeit, rendszerezését, gyakorlatát, történetét mutatja meg, a Kitekintés rovat pedig tágabb összefüggésbe helyezi a teológiát és megmutatja, hogyan hat a mindennapokra, az élet egészére. A püspök különlegesnek nevezte a szemlében megjelenő írások téma tekintetében széles skáláját. Megemlítette azt is, hogy az Ökumenikus szemle című rovat a keresztyén felekezeteket mutatja be, és kiemelte annak fontosságát, hogy egymástól is tanuljunk és nyomon kövessük az ökumenikus mozgalmat.

Ezt követően Reuss András evangélikus lelkész, teológiai tanár tartott előadást arról, hogy mit jelent a Theologiai Szemle az evangélikusok számára. Kifejtette, hogy az elmúlt száz évből nyolcvannyolcban volt lehetőség a folyóirat megjelentetésére. Az első, 1925–1944 közötti időszakot a Trianont követő élni akarás, újrakezdés jellemezte. Kiemelte Raffay Sándor evangélikus püspök és Csikesz Sándor református lelkész, teológus szerepét, akik kezdeményezték egy közös protestáns lap megalapítását. Az első időszakban harminchét előfizetője volt a szemlének, amelyben tizenöt evangélikus szerző írása jelent meg, többségében soproni tanárok tanulmányai. A II. világháborút követően debreceni reformátusok kísérelték meg a szemle feltámasztását, évente egy számmal. Reuss András megemlékezett arról is, hogy 1958-tól a rendkívül nehéz körülmények ellenére is voltak olyan lelkészek, akik művelték a teológiát, írtak róla, a külföldi viták, kutatások is eljutottak a hazai olvasókhoz. Az 1990-es évektől megszűntek a korábbi gátak, bővültek a publikálási lehetőségek, sőt világi, nem teológiai végzettségű szerzők írásai is megjelenhetnek már a szemlében. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma már mind a 88 évfolyam lapszáma digitálisan is elérhető.

Váradi Endre, a Baptista Teológiai Akadémia docense a baptista, metodista, pünkösdi és adventista szerzők publikációit és szerepüket mutatta be. Hangsúlyozta, hogy a Theologia Szemlében megjelenő írások igazodási pontként szolgálnak a teológiában. A tudósítások, a keresztség és a párbeszéd tematikájú témák voltak a leggyakoribbak a felekezeti szerzők részéről, akik számára fontos volt, hogy ökumenikus diskurzust folytathatnak. A metodista egyház tagjait súlyosan érintették a XX. századi kitelepítések, a lakosságcsere, valamint a lelkészképzés megszűnése, ezért csak később, a ’80-as évektől nyílt lehetőség a szerzőiknek publikálni. Az 1990-es években Hecker Ádám és Hecker Frigyes a szerkesztőbizottság tagja lett. A pünkösdi egyház szerzői a ’60-as évektől kapcsolódtak be a teológiai diskurzusokba, a szemle révén betekinthettek a protestáns teológusok munkásságába. Az adventista egyház számára a legrangosabb hazai teológiai szakmai lapnak számít a szemle, a benne megjelenő írásokra hivatkoznak a teológushallgatók a szakdolgozatukban. Váradi Endre grafikonokon mutatta be a négy felekezet szerzőinek és az általuk publikált írásoknak az arányait.

Magyar Márius román ortodox esperes a görögkeleti szerzők szerepéről tartott előadást. Kiemelte, hogy az 1920–’30-as években a legnagyobb létszámbeli veszteséget elszenvedett felekezet az ortodoxia volt Magyarországon. Jelentős szerzői közül kiemelte Berki Feriz ortodox egyházi vezetőt, teológust, aki egyházi görögöt és vallástudományt tanított, valamint az egyik legtermékenyebb szerzője volt a Theologiai Szemlének, számos témában írt a lapban. Az ortodox egyház számára azért is volt kiemelkedő szerepe a szemlének, mert nem volt elég magyar nyelvű szakirodalom, így az írások, tanulmányok és tudósítások révén mindig értesülhettek az aktualitásokról és hozzáadhattak a teológia szélesebb körű megismeréséhez.

Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára örömmel említette, hogy bár római katolikus pap, másfél éve ő maga is a Theologiai Szemle szerkesztőbizottságának tagja. Előadásában kiemelte, hogy ebben az esztendőben ezerhétszáz éves a niceai, az első egyetemes zsinat hitvallása, amely az első ökumenikus teológiai nyilatkozat is. Felidézte, hogy a XIX. század végén német az akkori Pázmány Péter Magyar Királyi Tudományegyetem német mintára létrehozott egy teológiai lapot, majd a XX. században a ferencesek két éven át Kőnig (később Király) Kelemen vezetésével megjelentették az Egység Útja című havilapot, amely a katolikus és protestáns hívek közeledésének előmozdítását célozta meg. Amikor 1958-ban elindult a Theologiai Szemle új folyama, akkor a II. vatikáni zsinat nagy áttörést jelentett, a katolikus teológiában is elkezdődött a párbeszéd a protestáns egyházakkal. II. János Pál pápa 1984-ben meglátogatta az Egyházak Világtanácsát Genfben, és a napokban elhunyt Ferenc pápa is fontos lépéseket tett az ökumenéért. A katolikus teológus hozzáfűzte: összeért a protestáns és a katolikus teológia, hiszen a keresztség valóban összeköt bennünket. Kránitz Mihály kiemelte még, hogy a katolikus egyházban az idei jubileumi év, amelynek a témája a remény, ami szintén fontos üzenet az ökumenében is.

Az ünnepi esemény végén a szerkesztőbizottság tagjai Csűrös András református lelkipásztor moderálásával beszélgettek a teológia és az ökumenikus diskurzus kihívásairól. A résztvevők megállapították, hogy fontos a felkészültség a hit és a vallási közösségek szerepéről a globalizáció világában, illetve kitértek a technikai újítások, a mesterséges intelligencia hatásaira, annak megfelelő használatára és a teológiai képzések jelentőségére.

A beszélgetésen szó volt arról is, hogy az elszigetelődés, az elveszettség világában milyen szerepe van a teológiának. A résztvevők elmondták, hogy a társadalomban komoly ereje lehet az ökumenizmusnak, a keresztyén értékek képviseletének. Ehhez az is szükséges, hogy a különböző felekezetek bátran kiálljanak egymás mellett. Fontosnak nevezték felismerni annak módját, miként tudják megszólítani a keresztyén egyházak az embereket. Hiteles, megbízható zászlóvivőket tartanak ehhez szükségesnek és azt, hogy jobban odafigyeljenek a felmerülő kérdésekre, igényekre.