Növekvő terjedelem, bővülő tartalom, műfaji gazdagodás jellemzi a Magyar Református Presbiteri Szövetség lapját, amióta oldalszáma 24-re kerekedett. A világpolitikai kitekintés, aktualitás és a hívő, imádságos közéleti felelősségvállalás hangja szólal meg abban az üzenetben, amit az ukrajnai fejlemények kapcsán a lap sok ezer presbiter, egyháztag nevében megfogalmaz záró oldalának keretes soraiban. A felelős szerkesztő James J. Tissot festő, francia hugenotta/református ősei biblikusságával látó döbbenetes festményéhez kapcsolja gondolatait, igei üzeneteit. A nálunk alig ismert művész ihletett képe minden olvasót odavonz a kereszt alá, és személyes válaszra késztet: Te hol állnál...? Mi a magyarázata annak, hogy a tanítványok csak a távolabbi hegyoldalról szemlélték a nagypénteki drámát, míglen a bátor asszonyok mindvégig vállalták a nyilvánosságot Jézus mellett. Gyávaság vagy isteni tervszerűség működött e férfiakban? A húsvét egyetemességéről, jelentőségének felekezeteken átívelő, mégis ezeket összekötő erejéről szól Túrmezei Erzsébet Húsvéti csend c. verse, meg Luther Márton gondolata a „csendes péntekről".
A rovatok és szerzőik most is tejesítik sajtómissziójukat: az Ige körül az igaz ítéletet győzelemre vivő Krisztusról; A presbiter munkamezejének 20. része az egyház népének végcéljáról, a presbiterek feladatáról, a Krisztushoz vezetésről. Az Apropóban ismét kapunk hasznos útravalót az ó-egyház nagy tanítójától, Augustinustól; az Azt olvastam a Bibliában rovat 15. részében pedig a 153-as szám jelentéséről és jelentőségéről kapunk fejtegetést.
Egyházunk jövője foglalkoztatja a Nyitott szemmel rovat íróját, míg a Magyar Presbiter fellapozása közben gróf Tisza István hitvalló református miniszterelnökről kapunk újabb, érdekes információkat „Gyémántszilánkok" címen. Még a rovatoknál maradva, bőséges beszámolót nyújt e szám három oldalon a Szövetség közgyűléséről, amit március 8-án tartottak „Misszió, presbiterképzés, konferenciák, lapunk" címen. Már nyolcadik folytatását olvassuk az agg Simeon gazdag hagyatékát részletező sorozatnak. A környezetcsinosítás és védelem téma már mindenszámos vendégünk. Most éppen arról szól, miként valósulhat meg a „minden tiszta a tisztának" páli gondolata a templom, parókia, egyházi temető, iskola öko-szigetté szépítése révén. A kampánydivatot gondosan kerülő lapszerkesztés most a 2017-ben sorra kerülő 500. reformációs évfordulónak megy elébe új sorozatával, melynek központi kérdése ez: „Református vagy – mit jelent ez neked?".
Az olvasmányosabb anyagok között csodálkozhatunk rá Dr. Velkey László orvosprofesszor éttermi katedrájának vendégeiként e kiváló gyógyítóra. A húsvéti ünneplés spirituális „fényesítése" kimondatlanul is célja annak az összeállításnak, ami a nagyhét eseményeit idézi fel képekkel, imákkal, Igével, Pál apostol és Kálvin gondolataival. De nem hiányzik erről a színes palettáról Bach, Tolsztoj, Einstein és a focisztár, Cacau véleménye sem a Feltámadottról. A „Szöges kérdés" c. írás summája: Jézus Krisztus szögei nem bűnszögek...de akkor mik? Érdemes rálapozni a feleletre! A magyar gályarabok neve jegyez egy különös március idusát, 5-ét, a hazai „gyászévtized csúcspontját", amint arra a „Gályarabok és hősök" c. írás emlékeztet.
Nőies színfoltja a mostani számnak az az interjú, amit Dr. Svébisné Juhász Mártával készített nőszövetségi és gyülekezeti munkájáról Farkas Márta. Jól illenek e mai Márták az ünnepi környezetbe! Böjt utáni gondolatok fogalmazódnak meg a pataki Győri professzor írásában, de Patak nevelői sugárzásáról is tudósít az a beszámoló, ami a parajdi presbiterképzésről ad hírt. És még mindig Patak! Hiszen az ottani református cigánygyülekezetről egész oldalas, személyes hangú, sokszereplős írás szól. Patak dicséretét szólja a Dr. Nagy Antal Mihály ny. professzor ó-, és újszövetségi bibliai teológiát bemutató nagy opuszának a könyvismertetője is. Az Ige indította el azt a gondolatsort szövetségünk korábbi elnökében, ami a „Tükör által, homályosan" című cikk érdekes fejtegetésében ragadja meg figyelmünket.
A kárpátaljai lelki élet és a nagyberegi református líceum küzdelmesen szép históriájáról szól az első igazgató, Pándy-Szekeres Anna szívenütő visszatekintése. Ehhez is kapcsolódik a regionalitás jegyében a Kárpátaljai Presbiteri Szövetség közgyűléséről szóló híradás. Mi sem jellemezheti találóbban e gazdag számot, mint a Húsvéti csend vezéroldali versrészletének hívogató sora: „Húsvétról zengjen, zengjen hát az ének!/Lelkem, adj hangot húsvét örömének!" – ezt próbálja tenni a „Presbiter" most is, hűen sajtómissziói küldetéséhez.
Békefy Lajos