A hangszer is tanít

A nagykőrösi Hősök terén álló épület külseje ma is a hetvenes éveket idézi: homlokzatán megmaradt a sötétbarna kerámiaburkolat, amely egykor az egész házat fedte. Odabent azonban más kép fogadja az érkezőt. Az egykori pártházban ma a Károli-egyetem Pedagógiai Kara működik, a nemrég felújított díszteremben pedig még érződik a frissen megmunkált fa illata.

– Már nem érzem, a covid elvitte a szaglásomat – mondja alig hallható keserűséggel a hangjában Méhes Balázs. De csalódottsága csak egy pillanatig tart. – Most már nem is tudnám elképzelni másképp ezt a termet – mutat témát váltva a színpad mellett álló, kisebb kerti faház méretű hangszerre, majd hozzáteszi: – Ez már a terem harmadik orgonája. Ha az elődje került volna vissza ebbe a felújított térbe, kissé idegenül hatna – jelenti ki.

Az előző 2003-ban érkezett Nagykőrösre Németországból. Több mint húsz éven át szolgálta a kántorképzést, ám amikor tavaly megkezdődött az épület felújítása, új otthont kerestek neki: ma már a szolnoki református imaházban szól. A helyére azonban nem egyszerűen egy új hangszer került.

Amikor az egyetem a terem felújításáról egyeztetett, Csáki-Hatalovics Gyula Balázs kancellár feltette a kérdést: ha már teljesen megújul a tér, miért ne készülhetne hozzá új orgona is? A cél kezdettől fogva az volt, hogy olyan hangszer épüljön, amely méltó a megújult teremhez, a nagykőrösi kántorképzéshez és a város orgonás hagyományaihoz, miközben egyszerre szolgálja az istentiszteleteket, az oktatást és a koncerteket.

MINTÁT KELL ADNIA

– Egy oktatási intézményben nem tanácsos a legszűkebb megoldást választani – mondja Méhes Balázs. – Itt mintát is kell adnunk a jövendő kántorainknak. A hangszernek a tér adta lehetőségek maximális kihasználása mellett ezt is figyelembe kellett vennie – ismerteti a tervezés elsődleges szempontját. Így az első kérdés nem is az volt, ki építse meg, hanem hogy egyáltalán milyen orgonára van szüksége a nagykőrösi kántorképzésnek. Szóba került használt vásárlása is, végül azonban új építése mellett döntöttek.

– Külföldről is lehetett volna behozni egy feleslegessé váltat, ahogy erre több helyen is van példa, az viszont kompromisszumok sorával jár. A digitális megoldás nálunk eleve ki volt zárva. Bár olcsóbb, tanítani azon nem lehet. Minket maga a hangszer tanít. Ha csak digitális orgonáink lesznek, nem lesz kitől tanulnunk – fogalmaz Méhes Balázs, aki a tiszakécskei református gyülekezet kántora is. Azt is el kellett dönteni, milyen karaktert kapjon. A nagykőrösi református nagytemplomban már áll egy sokféle korszak zenéjének megszólaltatására alkalmas, úgynevezett univerzálorgona. A tanítóképzőben nem ezt az utat keresték. – Nem akartuk kicsiben lemásolni azt, ami már megvan a városban, ráadásul sokkal teljesebben. Azt szerettük volna, hogy a hallgatók egy másik orgonaépítési világot is megismerjenek, hogy olyan hangszínekkel, megoldásokkal találkozzanak, amelyekkel korábban – és sajnos talán később máshol – nem. A közelmúltban a Zeneakadémia hallgatói látogattak el hozzánk, de ők is találtak itt olyat, amivel eddig nem volt dolguk – kacsint a dékánhelyettes. Ez a szemlélet a legapróbb részletekig meghatározta a tervezést. Méhes Balázs nem egy minden stílusra egyformán alkalmas hangszert képzelt el, hanem olyat, amely tudatosan vállalja a XIX. század végi, XX. század eleji romantikus orgonaépítés hagyományait, és ezzel kapcsolódik Nagykőrös múltjához is.