Hálaadás, kerek évfordulók és választások keretezik az előttünk álló időszakot. Miközben a világ egyre gyorsabb tempót diktál, az imádság éve tudatos lassításra, befelé figyelésre és imaéletünk megújítására hív. Az új esztendő lehetőségeiről, várakozásairól, személyes terveiről Steinbach Józseffel, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökével, a Zsinat lelkészi elnökével beszélgettünk.
Van-e az évnek olyan időszaka, amikor a lelkipásztorok valóban meg tudnak pihenni – sokak számára talán január első hetei ilyenek?
Szentestétől újévig tizennégy istentiszteletet tartottam. Persze próbáltam a családommal is időt tölteni, miközben az ünnepi alkalmakra készültem, de január 4-én már újra vasárnapi istentisztelet következik. Az első teljes héten pedig kezdődik a sok-sok januári feladat. Az esztendő első napjaiban az ember próbálja a múlt évi legalapvetőbb elmaradásait bepótolni. De ez nem panasz, csak tények. Nagy örömmel és hálával tesszük mindezt, jutalmunk, hogy tehetjük.
Lelkészként hogyan érdemes felkészülni az új évre? Milyen tapasztalatokat szűrt le az elmúlt évtizedekből?
Az egyházi év mindig advent első vasárnapjával kezdődik, ilyenkor az ember tényleg fel tud készülni lelkileg. Mindig keresem azt az engem megszólító üzenetet, amely nem csak karácsony idején aktuális, amely köré az egész ünnepkör üzenetét építhetem.
Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke
Ezek mind feltöltenek az ember sok készülése és szolgálata között is. Bár fizikailag elfáradunk, új erőt is kapunk, és karácsony után tényleg ilyen örömteli lelki munícióval állunk neki 2026-nak.
Máshogyan fog kezdődni ez az esztendő, mint az előzőek?
Technikailag ugyanúgy. Állítólag a technológiai fejlődés miatt könnyebbednek a tennivalók, de én inkább úgy látom, egyre nehezebb a helyzetünk. Nem tudom, meddig lehet még ezt feszíteni. Szívből szeretem a fiatalokat, de egyúttal sajnálom is őket és imádkozom értük, mert a mai világ puskaporos hordó, hiszen a feszültségeinket sem tudjuk rendezni egymással. Ennek is a folytonos pörgés az oka.
Mit gondol, mire számíthatunk idén? Fokozódik ez a pörgés?
Változásokkal teli, sűrű év elé nézünk. Püspöki szolgálatom tizennyolcadik évét kezdem, amely egyben a harminchetedik a gyülekezeti szolgálatomban. Nem szégyellem bevallani, hogy a püspöki mellett várhatóan a lelkészi szolgálatot is leteszem 2027-től, szeretnék nyugalomba vonulni. Hálát adva mindenért, amit az Úristen adott ebben a gyönyörűséges szolgálatban, mert soha jobb nem történhetett volna velem, mint hogy református lelkész vagyok. Várom, hogy jöjjenek a fiatalok, jöjjön a friss erő, akik a mai kihívásoknak talán jobban eleget tudnak tenni. Egy bibliai kifejezéssel élve: beteltem, azt mondhatom. Azt, hogy Isten mit készít, nem tudjuk, de azt igen, hogy a reménység nem szégyenít meg, sőt bizonyosságra kötelez.
Milyen eseményekre, évfordulókra és közösségi alkalmakra érdemes idén különösen figyelni a gyülekezetekben?
A tavaszi országgyűlési és az őszi közegyházi választásokon kívül, amelyeket az Úr kezében tudunk, számos hálaadásra indító alkalmat tartunk országszerte. Az év első nagyszabású programsorozata az ökumenikus imahét január végén. Idén négyszázötven éves a Dunamelléki Református Egyházkerület, amit közösen ünnepelünk. Júliusban diaszpórakonferenciát tartunk, magunkhoz ölelve a Kárpát-medencén kívüli magyar református egyháztesteket is. Emellett a Református Pulmonológiai Centrumkórházunk százéves. Nem fogunk megfeledkezni arról sem, hogy a gályarab eleink háromszázötven éve szabadultak ki, ahogy a mohácsi csata ötszázadik évfordulójáról sem. A tavalyi ifjúság événél láttuk, hogy a gyülekezetekben is megelevenedett az ifjúsági munka, szeretnénk ezt a lendületet megtartani. Mindeközben az imádság éve elcsendesedésre hív bennünket. Kívánom, hogy jobb legyen a következő hat év, mint ez volt. Az egyház vezetőségére is hatalmas hálával tekintek, még a kínokra is – mert voltak bőven. Püspökként tizennyolc év, de lelkészként csaknem negyven év távlatából mondhatom, hogy csordultig vagyok hálával a feleségemmel és gyermekeimmel együtt.
A Zsinat döntése alapján az imádság évében a hagyományos református liturgiában az úgyevezett álló és az ülő ének között rövid bűnvalló imádságra és feloldozásra lesz lehetőség az istentiszteleteken, amely a biblikus és kálvini kezdete az Isten elé állásnak.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.