Elcsendesedés, jelenlét, párbeszéd. Az imádság több vallásos gyakorlatnál: a családban olyan közös, bensőséges tér lehet, ahol mindannyian találkozhatunk Istennel – vallja Szabóné László Lilla református lelkipásztor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának docense, aki személyes tapasztalatai révén mutatja meg, hogyan válhat az ima a családi élet megtartó és formáló erejévé.
Hogyan illeszkedik az ima a családja mindennapjaiba?
Amikor a férjemmel összeházasodtunk, egyre inkább foglalkoztatott bennünket a kérdés, hol van az imádság helye a közös életünkben. Ez a keresés olyan folyamatot jelentett, amelyben voltak szép megéléseink és kudarcaink egyaránt. Mindkettőnk családjából hiányzott az a kialakult gyakorlat vagy minta, amelyhez kapcsolódhattunk volna, így magunknak kellett megtalálnunk a saját utunkat. Azt azonban már a kezdetektől biztosan tudtuk, hogy szeretnénk, ha a családunk az imádság tere lenne, és ha a gyermekeink olyan közegben nőhetnének fel, ahol mindez természetes része az életnek.
Szabóné László Lilla lelkipásztor
Azt gondolom, ez egyfajta kapcsolódás a teremtő és megváltó Istenhez. Így tekintve természetes, hogy ennek számtalan formája és útja létezhet. Éppen ezért nem szűkíthető le egyetlen kifejezési módra vagy gyakorlati formára. A kimondott szó, a csend, a zene, a szemlélődés vagy akár a mindennapi élet egyszerű belső odafordulása is megélhető imádságként. A férjemmel teljesen eltérő személyiségek vagyunk, és ez az Istennel való kapcsolatunkban is megmutatkozott. Másképp olvastuk az Igét, más ragadott meg bennünket, és időnként nehezen értettük, hogy a másik hogyan kapcsolódik ugyanahhoz a szöveghez. Visszatekintve úgy látom, ebben az időszakban nemcsak az imádságot tanultuk, hanem egymást is – Isten jelenlétében formálódtunk, csiszolódtunk és fedeztük fel, kik vagyunk egymás számára.
Mennyiben változtatott mindezen a gyermekek érkezése?
Amikor megszületett az első, új életszakasz kezdődött. Szülőkké váltunk, és ez az imaéletünket is átalakította. A közös imádságaink egyre inkább a családunkról és a gyermekeinkről szóltak, és természetes módon alkalmazkodtak az ő világukhoz. Többgyermekes anyaként sokszor csak annyi fért bele, hogy elolvastam egy rövid igeszakaszt, és néhány percig csendben Istenre figyeltem. Többször utazás közben, például a vonaton volt lehetőségem befelé figyelni. Máskor sokkal apróbb, hétköznapi helyzetekben kerestem a jelenlét lehetőségét: a parkban a gyerekekkel, a természet szemlélésében, vagy akár a házimunka közben. Ugyanakkor ezeknek az éveknek az egyik legnagyobb ajándéka éppen a velük együtt megélt, közös Isten felé fordulás volt.
Az asztalnál elmondott hálaadás természetes része volt a mindennapoknak, az esték pedig kiemelten fontos szerepet kaptak: meseolvasás mellett Igékről beszélgettünk, énekeltünk. Ezekben a közös pillanatokban különösen szépen találkozott a felnőtt és a gyermeki hit: együtt kerestük Isten jelenlétét. Ahogy a gyermekeink felnőttek, ezek a formák a dolgok rendje szerint kikoptak a mindennapjainkból, de az emlékük és az ajándékuk mindmáig megmaradt. Most, hogy már kirepültek, ismét ketten maradtunk otthon, így újabb váltást élünk meg. Reggelente nyílik lehetőség arra, hogy a napunkat hosszabb csendességgel kezdjük. Az imádságaink témája is átalakult: ma már elsősorban Istennek a bennünk végzett, átalakító munkáját, a hivatásunkat, szolgálatainkat, a felnőtt gyermekeink és szüleink iránti felelősségünket hordozzuk bennük. Jól látható, ahogyan az imaéletünk együtt változott a házasságunk különböző szakaszaival.
Szabóné László Lillának nemrég jelent meg második kötete, e címmel: Út a forráshoz. Az imádságról. Könnyen olvasható, gyakorlatias szemléletű füzetként segíti az olvasót az imádság mélyebb mindennapi megélésében. Szabóné László Lilla korábbi lelkipásztori és oktatói tapasztalataira is épített: az anyag alapját olyan továbbképzések adták, amelyeket lelkipásztorok és presbiterek számára tartott. A kiadvány megszületésében személyes szálak is megjelennek: a kötet grafikáit a szerző férje készítette, így a könyv egyfajta közös, családi alkotásként is értelmezhető.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.