Egy példázatos anekdota szerint a lelkipásztor megkéri az egyik gyülekezeti tagot, idézze fel, miről prédikált a templomban előző vasárnap. „Arra már nem emlékszem pontosan, tiszteletes úr, de azt tudom, mit végzett el bennem.” A tanév eleji tervezés számvetéssel kezdődik. Az előző tanévben is tettük a dolgunkat, megtartottuk a tanórákat, neveltük a gyerekeket, bizonyítványt adtunk az elsajátított ismeretek igazolására. De a küldetésünk elérte a célját?
A tanulási eredményre fókuszáló oktatás módszertana nemzetközileg is korszerűnek számít. Lényege, hogy az oktatási-nevelési tevékenység már a tervezés során azt tartja szem előtt, milyen tudással, képességekkel és cselekvőkészséggel kell rendelkeznie a tanulónak az adott szakasz végén. Nem egyszerűen azt kérdezi, mit tanítottunk meg, hanem azt is: mire lesz képes a diák az új ismeretek, tapasztalatok és készségek birtokában? Tudja-e önállóan alkalmazni mindazt, amit elsajátított? Képes-e eligazodni egy új helyzetben, felelősen dönteni, együttműködni másokkal, és felismerni, mikor mire van szüksége?
A tanév kezdetén ezért érdemes feltennünk a kérdést: milyen tartós hatást szeretnénk gyakorolni a református oktatásban? Mit vigyenek magukkal tanítványaink a felnőtt életükbe, családjukba, munkahelyükre és közösségeikbe akkor is, amikor a kémiaórán tanult képletekre vagy egy történelmi esemény pontos évszámára már nem emlékeznek? Milyen emberré szeretnénk segíteni őket válni?
Kiváltságos helyzetben vagyunk, mert értékeink állandók. Nem azért, mert mi nem változunk, hanem mert ezek az értékek nem tőlünk származnak, hanem bibliai alapokon nyugszanak. Óvoda- és iskolafenntartó gyülekezeti közösségeink, igazgatóink, pedagógusaink mit válaszolnának erre a kérdésre: mely református értékek szerint kívánatos a tanulói kompetenciákat elsajátíttatni?
Jelentős társadalmi és oktatáspolitikai változások közepette kezdjük az új tanévet, megannyi bizonytalansággal és kérdésekkel övezve. Az már kirajzolódik, hogy a diákok, szülők, pedagógusok és az oktatási szakemberek, oktatásirányítók között szakmai
disputa kezdődik – alapfogalmakról is. Mi az iskola célja? Szükséges-e a pedagógusok eredményességét mérni, és hogyan tegyük azt a jövőben? A helyi közösségek miképp tudják erősebben befolyásolni az igazgatók kiválasztását? Milyen legyen az új Nemzeti alaptanterv (NAT)? Merre tartson a pedagógus-továbbképzés rendszere? Az átalakítandó állami fenntartói rendszer kapcsán milyen új szabályok lesznek érvényesek az egyházi fenntartókra? A csökkenő gyermeklétszám okán kényszerülünk-e majd összevonni, bezárni iskolákat? Milyen kötelezettségeink és vállalásaink lesznek inklúziós kérdésekben, azaz az elfogadás, befogadás tekintetében? Milyen terünk marad az iskolai hittanoktatásban?
Kérem, hogy mi, reformátusok, vegyünk részt ebben a közös szakmai gondolkodásban. Küldetésünk része munkálkodni a jón, a helyesen, az igazon. Érkeznek a meghívók a minisztériumi egyeztetésekre, műhelymunkákra. Nyár közepén is részt vettünk a rövid határidős jogszabályi egyeztetésekben. Szakmai beszélgetések sorát bonyolítjuk le a többi egyházzal közösen, részint azért, hogy az egyházi oktatási intézményrendszereink képviseletét a leghatékonyabban láthassuk el, részint azért, hogy jó gyakorlatainkat megoszthassuk a magyar oktatási rendszer többi szereplőjével.
Ahogy Isten a szülőkre bízza két rövid évtizedre a gyermekeik felnevelését, úgy bízatnak ránk óvodások, iskolások egy időszakra, hogy értékeink, meggyőződésből fakadó nevelésünk formálja őket. Minket belső késztetés hajt, hogy segítségül legyünk a fejlődésben, növekedésben mások számára. Az a hivatásunk, hogy szeressük és röptessük ezeket a gyerekeket, fiatalokat. Mire tanítjuk-neveljük őket az új tanévben?
Minket Isten Lelke vezérel e küldetésben. Tőle várunk bölcsességet belső céljaink megfogalmazásában. Vessünk számot azzal őelőtte, mire jutottunk az elmúlt egy évben, hogy pontosan lássuk, mi a feladatunk a következő időszakban intézményvezetőként vagy gyermekek között munkálkodó pedagógusként. Van rá erőnk, tudásunk, van készségünk és elszántságunk. Legyünk hálásak ezért a közösségért mi, református pedagógusok és hittanoktatók. Legyen rajtunk áldás az új tanévben is, hogy áldássá lehessünk mások számára (1Móz 12,2).