A Bárka évente ezer gyermeknek nyújt életre szóló élményeket. A nyári táborok megvalósítása mellett a szervezők gondoskodnak a munkatársak lelki és szakmai támogatásáról is. Ennek fontos eszközei a képzések, a lelkiségi alkalmak, valamint a 2025-ben életre hívott Bárka Akadémia. Évente két szakmai napon olyan kérdéseket taglalnak, amelyek a gyermekek jóllétéhez, fejlődéséhez és kíséréséhez kapcsolódnak. A stábtagokat, a kísérőket és a szélesebb közösséget egyaránt megszólítják. Az alkalom középpontjában a közösség megtartóereje állt: a résztvevők a Ráday Házban három előadó segítségével gondolkodtak együtt erről a témáról.
Borongós, esős időben érkezünk a Ráday Ház bejáratához május 16-án. Amint beljebb megyünk, meghitt, családias csapat várja az érdeklődőket. A Bárka táboroztató és szakmai munkatársainak arcán az tükröződik, hogy már alig várták ezt a napot. Körbenézve láthatjuk, valamennyi érkező rögvest szóba is elegyedik, a régi ismerősök örülnek egymásnak, és igyekeznek az újakat is bevonni. Ez a könnyedség és közvetlenség ragadós, szinte úgy érzem, mintha én is közéjük tartoznék.
A napot Kovács Nikoletta, a Bárka szakmai vezetője nyitja meg. Tájékoztat, milyen témákat járnak körbe, és miért a közösség szerepét választották a tavaszi Bárka Akadémia fő témájának. Az alkalom igei szolgálatáért Pálfalvi Júlia Viola, a Bárka vezető lelkipásztora felel. Igehirdetését a Mózes első könyvének 18. versével kezdi: „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat” (1Móz 2,18). Kiemeli, miért van szükségünk társakra: mert együtt lényegesebben többet tudunk tenni, és hatalmas erő rejlik a közösségben. Ezeket a tételeket játékos, de szemléletes példákkal hozza közelebb a hallgatósághoz.
MOTIVÁLTAN MOTIVÁLNI
Az első szakmai előadáshoz Lénárd Sándor, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara Neveléstudományi Intézetének egyetemi docense lép a pódiumra. Korábban történelem és földrajz szakos tanárként tanított, így a példái az oktatásra irányulnak. Felhívja a figyelmet a mai oktatás hibáira: miként lehetne a gyerekeket motiválni és hatékonyabban közösséget építeni.
– Annyira gyorsan változik a világ és nő az információmennyiség, hogy az megtaníthatatlan. A gyerekeknek már hat-hét éves koruktól olyan tudást kellene átadnunk, amelyre mondjuk 2050-ben szükségük lesz a munkaerőpiacon – úgy, hogy fogalmunk sincs, mi lesz akkor, hiszen rengeteg ma népszerű szakma addigra esetleg el is tűnik – mutat rá. Befolyásoló tényező az, hogy mindegyik gyermeknek más és más képességét kellene fejleszteni, mégis egy irányba igyekeznek őket terelni. Nem vagyunk egyformák, ezt a tanítás során is figyelembe kell venni. Másrészt megbélyegezni sem szabad a gyermekeket, hiszen akkor – ha akaratlanul is – beskatulyázzuk őket, és az előítéleteknek megfelelően fognak viselkedni.
Meghitt, családias hangulat várta az érdeklődőket
– Nem mindig igazodhat egy tanár mindenki igényeihez, de sokkal többször kellene olyan lehetőségeket kínálni, ahol elmondhatják a tanítványok, mi érdekli őket az adott témakörben. Ehhez egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokat is be lehetne iktatni a tanórákba. A jövő iskolájának szerves része véleményem szerint a személyes idő, a gyerekek ezt igénylik, a pedagógus meg többlettudásra tesz szert róluk – nyilatkozza lapunknak az előadó.
– A motiválásban az életkorbeli sajátosságokra is figyelni kell. A kisebbek részben szülőként tekintenek a pedagógusra, meg akarnak felelni neki, ami a nevelőnek is hatalmas felelősség. Ez tíz-tizenkét éves koruk körül kezd el megváltozni, ekkor megfigyelhető, hogy elindul a leválási folyamat, megkérdőjeleződik a felnőttek tekintélye, a társaik elismerésének keresése felé terelődik a hangsúly.
Amikor éppen nem az előadásokon ülünk, a szervezők igyekeznek interaktív programokkal segíteni a nyitást egymás irányába, hogy megismerjük a másikat. Több egyszerű játékkal ösztönöznek minket az ülőhelyünk elhagyására, a beszélgetésre, ismerkedésre. Én is így teszek: felállok, kezet fogok a körülöttem lévőkkel, nevetek – mintha egy pillanatra mi is a táborba kerülnénk.
KÖZÖSSÉGI MOTIVÁCIÓK A BÁRKÁBAN ÉS AZON TÚL
Bányai Sándor, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely szakmai vezetője és trénere, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense, szakmai vezető a Bárka közösségét mutatja be előadásában. Animátori oldalról ismerteti a tábor működését, beszél arról, hogyan lehet kialakítani és megtartani a táboroztatók közösségét. Hangsúlyozza, mennyire különleges érték ez a tábor, speciális közeg: egyszerre a komfortzónán túl és belül zajlik, és rendkívül összetett közösséget teremt.
– Azért is speciális a bárkás animátorok csapata, mert időben behatárolt. Az adott turnusra, hat napra alakulunk meg, és abban intenzíven dolgozunk együtt. Ennyi idő alatt végképp nem létezik tökéletesség, de meg kell közelíteni azt – jelenti ki. Példákkal igazolja, hogy az itt kialakult kapcsolatok továbbterjednek a tábor keretein, akár életre szólóan. Az is különlegessé teszi a Bárkát, hogy egyben hitbéli közösség, a játékosság és a lelkiség egyformán jellemzi. Kiemeli továbbá, hogy mindebben a gyermek a mindenek felett álló érték.
Az előadás végeztével odalépek hozzá, hogy erről a szolgálatról tovább faggassam. – A gyermekek közötti munkában más a kulcsfontosságú
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.