„Bennünket ideállítottak. Állunk.”

Az eklézsia története a harmincas évekig nyúlik vissza, akkor kezdett szerveződni a közösség, és azóta tartanak istentiszteleteket. A II. világháború, majd a diktatúra idején még több magyar emigrált hazánkból Argentínába, így létszámuk gyarapodni kezdett. Eleinte Hamary Dániel missziós lelkész, később Demes Péter lelkipásztor szolgált közöttük. Az ő kezdeményezésére alapították 1949-ben a Buenos Aires-i Magyar Református és Evangélikus Közösséget. Ebben az időben már hetvenkét család járt istentiszteletre. Az evangélikus hívek később különváltak. Az 1956-ban megalakult Argentínai Magyar Református Egyház hamarosan hivatalos elismerést kapott az argentin hatóságoktól. A gyülekezetnek jelenleg harmincöt aktív tagja van.

EGY MÁSODIK MAGYARORSZÁG

A közösség egyik motorja Benedek Lászlóné Micsinay Mária. Nyolcéves volt, amikor családja Argentínába költözött. Később bekapcsolódott a magyar diaszpóra életébe (cserkészvezetőként és a Zrínyi Kör hétvégi magyar iskolában is tevékenykedett), huszonegy éves kora óta pedig az ottani református egyházat is aktívan szolgálja. – Sokáig presbiter és főpénztáros voltam, jelenleg főgondnok – informál.

Gyermekként érkezett szüleivel a dél-amerikai országba Puricelliné Szabó Éva és Sebess Zsuzsanna is. – A házunkhoz közel állt egy evangélikus templom, így eleinte oda jártunk, aztán apám rámutatott: az egyház nem egy klub, amelyet kedve szerint cserélgethet az ember. Ezután csatlakoztunk a reformátusokhoz. A hittanórákon szoros kötelék alakult ki köztünk a többi gyerekkel – tekint vissza Zsuzsanna.

Bischofné Varga Júlia már Argentínában született, családja Trianon után hagyta el Erdélyt, és lelt itt új hazára. – Ekkor még nem volt saját temploma a gyülekezetnek, hanem egy holland közösségét használhatta havonta egyszer. Rendszeresen jártunk oda, hogy magyar igehirdetést hallhassunk – mondja.

– A szüleink, nagyszüleink generációja azzal a tudattal telepedett le Dél-Amerikában, hogy sosem térhet haza, ezért itt szinte egy második Magyarországot próbáltak kiépíteni, és mélyre ültették bennünk a magyar identitást – veszi át a szót Mária lánya, Benedek Zsuzsanna. – Az egyház jelentősen hozzájárul, hogy otthon érezzük magunkat, és ápoljuk a kapcsolatainkat az itt élő magyarokkal.

Zsuzsi már ebbe a miliőbe született bele. Gyerekként még inkább a templom udvarán játszott az istentiszteletek alatt, később azonban, főgondnok édesapja hatására, aktívan bekapcsolódott a gyülekezet életébe. Ekkor értette meg igazán, mekkora érték közösséget építeni, megőrizni és továbbadni. Ma gondnokként segít a rendezvények előkészítésében, figyelemmel kíséri a testvérek életét, és a gyülekezet kommunikációjáért is ő felel.

FURULYAÓRA ÉS PALACSINTAHEGYEK

Az Argentínai Magyar Református Egyház az ’50-es, ’60-as években mintegy négyszáz taggal büszkélkedett. – Minden vasárnap volt istentisztelet, hetente többször pedig bibliaóra, és egy női kör is működött – sorolja Mária. Az amerikai református egyházak segítségével ebben az időben vásároltak meg a fővárosban egy háromemeletes, Kronfuss János építész tervezte épületet, amelyet aztán ötvenhárom évig birtokoltak.

– A ház végigkísérte a gyerekkoromat, majd a későbbi életemet. A többi gyerekkel önfeledten játszottunk, pingpongoztunk, zenéltünk a foglalkozásokon – festi le Éva a családias légkört. Többen a zsoltáréneklések, versszavalások és a konfirmációra készülés pillanataira emlékeznek, na és a szülők által hétvégente sütött sok-sok palacsintára. Más itt tanulta meg Móra Zengő ABC-jét, fontos lépést téve anyanyelve felé.

Az 1956-os forradalom után befejeződött a magyarok bevándorlása, az eklézsia létszáma pedig lassan csökkenni kezdett. Mivel adományokból működnek, egyre nehezebbé vált a székház fenntartása, így az eladása mellett döntöttek.

– Nagyon megrázott, amikor el kellett búcsúznom attól a helytől. Ahogy Marikával elkezdtük kiüríteni, előjöttek a régi emlékek – vált szomorú irányt Éva. Több volt ez a hívek életében, mint gyülekezeti ház: kötődésüket mutatja az is, hogy itt őrizték Sebess Zsuzsanna nagyszüleinek hamvait. A hatalmas épület kiürítése kilenc hónapig tartott. Az is tetemes feladatot jelentett, hogy eldöntsék, a rengeteg könyv és egyéb tárgy közül mit tartanak meg, és mit ajándékoznak el. – Megtapasztaltuk, minden mulandó, de ezáltal azt is megtanultuk, hogyan építsünk fel mindent újra – jegyzi meg Benedek Zsuzsi.

ÉRTÉKES LEVELEKET TALÁLTAK

A folyamatot áldások is kísérték. Addig nem voltak rendszerezve a levéltári anyagaik, a papírok különböző fiókokban hevertek. A dobozolás folyamán aztán rengeteg értékes dokumentumra bukkantak. Ezeket évszám szerint rendezték, és szeretnék digitalizálni, az eredeti papírokat pedig eljuttatni Magyarországra a Zsinatnak. Az iratokból nyomon követhető a közösség életének alakulása, a különböző korszakok nehézségei, próbatételei, a jelentős események és döntések. Különösen értékesek azok a levelezések, amelyeket a közösség neves magyar egyházi és közéleti személyiségekkel, mások között Wass Alberttel, Tőkés Lászlóval és Csiha Kálmánnal folytatott. Sok dokumentum pedig más amerikai magyar református gyülekezetekkel, illetve magyarországi egyházi szervezetekkel való összetartásuk emlékeit őrzi.

Két évvel később másik épületbe költözhettek. Ez az erdélyi templomok stílusát idézi. – Az új, Buenos Aires-i székhelyünk jóval kisebb, de barátságos, és ugyanabban az utcában található, mint a Hungária Egyesületé. Gyakran átjárnak a hozzájuk tartozó Zrínyi-körös gyerekek vagy a cserkészek játszani, az egyik magyar egyesület pedig itt tartja a vezetőségi gyűléseit. Óriási ajándékként élem meg, hogy e falak más magyar közösségeknek is tudnak adni – véli Zsuzsi. Kulturális programokat, például versolvasó délutánt is tartanak itt. – Egyik kedvencünk Sík Sándor Acélember című verse, amelynek utolsó sora kifejezi a küldetésünket: „Bennünket ideállítottak. Állunk.”

Ezzel a rendíthetetlenséggel tekintenek a jelenkor próbatételeire, problémáira is. A legfőbb az, hogy nem történt generációcsere, egyre többen olvadnak be ugyanis az argentin közösségbe. Az pedig országos gond, hogy a fiatalok az egyetem elvégzése után a biztosabb megélhetés reményében külföldön próbálnak szerencsét.

– Legutóbb a pandémia idején volt konfirmandusunk, egy felnőtt férfi. Ő Argentínában született, és nemigen járt templomba, de református nagyapja iránti tiszteletből megtanulta a Heidelbergi Káté fő pontjait, majd megkeresztelkedett. Különleges pillanat volt – tekintenek vissza.

Benedek Zsuzsi a közösségi médiafelületeiken dokumentálja a gyülekezet életét. – Fontosnak tartom, hogy ne csak azokhoz szóljunk, akik már közénk tartoznak, hanem azokhoz is, akik talán még keresik a helyüket az országban, vagy akár a világ más tájain élnek. Hiszem, hogy ebben a digitális világban, amely megszünteti a fizikai határokat, ez is a feladatunk: láthatóvá tenni, hogy egy élő, szeretetteljes magyar református közösség működik Argentínában.

„LELKI CSALÁD VAGYUNK”

A gyülekezetnek évtizedekig volt állandó magyar lelkésze, jó ideje viszont nem él ott se református, se evangélikus magyar nyelvű lelkipászor, így jelenleg a helyi Salguero Mariano tart nekik istentiszteletet havonta. Spanyolul prédikál, a gyülekezet viszont ragaszkodott hozzá, hogy a zsoltárokat magyarul énekeljék. A tiszteletes nagyra értékeli, ahogyan gyökereiket őrzik, és szívesen szolgál köztük. De nem maradtak magyar nyelvű igehirdetés nélkül sem. Tizenhat éve ismerték meg Écsi Gyöngyi felvidéki lelkipásztort, aki azóta minden évben ellátogat hozzájuk öt hétre.

– A diaszpórában élőket másképp kell megszólítani, mint a Kárpát-medencében élőket, Gyöngyiben pedig megvan ez az érzék – méltatja Zsuzsi. A legutóbbi alkalmon például Ady Endre egyik versét is a prédikációba szőve arról beszélt, a szegénység, háborúk, veszteségek ellenére vigyázzanak őrzőkként a keresztyénségre.

A híveket az utóbbi időben az foglalkoztatja leginkább, hogyan hagyatkozzanak őszintén Istenre a mai bizonytalan világban. – A „Hinni taníts, Uram, kérni taníts!” kezdetű dicséret szavaival kérjük, erősítse hitünket, tanítson bennünket imádkozni, és segítsen felismerni akaratát az életünkben – avat be Zsuzsi.

– Diaszpórában élő közösségként különösen lényeges számunkra, hogy a hitünk ne csupán hagyomány legyen, hanem élő kapcsolat Krisztussal, amely reményt és erőt ad a mindennapokban. A pandémia óta havonta egyszer online istentiszteleteket is tartanak, amelyet olyanok is meghallgathatnak, akik Buenos Airestől távolabb, akár egy másik országban élnek. De a virtuális alkalmak nem helyettesítik a hagyományos istentiszteleteket, amelyeket közös batyus ebéd is követ.

– Mindenki boldogan hozza, amit főzött vagy sütött, és gyakran órákig beszélgetünk – részletezi Zsuzsi. – A gyülekezetünk: lelki család. Megoszthatjuk egymással az örömeinket és nehézségeinket, senkinek sem kell egyedül hordoznia a terheit.

NAGY NAP ELŐTT

A kis létszám ellenére egyre több karitatív munkát végeznek: rendszeresen szerveznek gyűjtést rászorulóknak. Támogatnak Buenos Aires-i gyermekkórházakban kezelt rákbeteg gyerekeket, egy Down-szindrómás fiatalokat gondozó intézményt, és két Chaco tartománybeli indián iskolát is. Emellett szorosabbá vált a kapcsolatuk más magyar közösségekkel. A gyülekezetet képviselve Benedek Lászlóné Micsinay Mária tavaly Debrecenben a Magyar Református Egység Napján, lánya pedig májusban a balatonszárszói diaszpórakonferencián vett részt.

A közösség tagjai beszélgetésünkkor a kerek évforduló ünneplésére készülnek. Emlékkönyvet állítottak össze, amelybe egy régi jegyzőkönyv első oldalait is beleillesztették. Az úgynevezett matrikulakötetbe még 1937-ben kezdték vezetni elődeik a többi között a gyülekezeti tagok névsorát, a kereszteltek, házasulandók és elhunytak adatait. A jubileum alkalmából a székhelyük felújítását is kilátásba helyezték. Egy ideig úgy sejlett, nem lesz rá keret, aztán nem várt adomány érkezett.

– A tőlünk nyolcszáz kilométerre élő sógornőm épp akkora összeget küldött, amellyel finanszírozható a tatarozás – osztja meg Mária. Szeptember 13-án ünnepi istentiszteletet tartanak, amelyre Écsi Gyöngyit és Mészáros László tábori püspököt is elhívták. A hálaadást a Hungária Egyesület épületében folytatják. Az időpontválasztás oka, hogy Argentínában szeptemberben kezd tavaszodni.

– Sok minden miatt kesereghetnénk, de nem tesszük. Ehelyett végezzük a feladatainkat, és örülünk az áldásoknak – így Zsuzsi. – Amíg egyetlen magyar református él is Argentínában, megéri minden energia.