„Bennünket ideállítottak. Állunk.”

Az eklézsia története a harmincas évekig nyúlik vissza, akkor kezdett szerveződni a közösség, és azóta tartanak istentiszteleteket. A II. világháború, majd a diktatúra idején még több magyar emigrált hazánkból Argentínába, így létszámuk gyarapodni kezdett. Eleinte Hamary Dániel missziós lelkész, később Demes Péter lelkipásztor szolgált közöttük. Az ő kezdeményezésére alapították 1949-ben a Buenos Aires-i Magyar Református és Evangélikus Közösséget. Ebben az időben már hetvenkét család járt istentiszteletre. Az evangélikus hívek később különváltak. Az 1956-ban megalakult Argentínai Magyar Református Egyház hamarosan hivatalos elismerést kapott az argentin hatóságoktól. A gyülekezetnek jelenleg harmincöt aktív tagja van.

EGY MÁSODIK MAGYARORSZÁG

A közösség egyik motorja Benedek Lászlóné Micsinay Mária. Nyolcéves volt, amikor családja Argentínába költözött. Később bekapcsolódott a magyar diaszpóra életébe (cserkészvezetőként és a Zrínyi Kör hétvégi magyar iskolában is tevékenykedett), huszonegy éves kora óta pedig az ottani református egyházat is aktívan szolgálja. – Sokáig presbiter és főpénztáros voltam, jelenleg főgondnok – informál.

Gyermekként érkezett szüleivel a dél-amerikai országba Puricelliné Szabó Éva és Sebess Zsuzsanna is. – A házunkhoz közel állt egy evangélikus templom, így eleinte oda jártunk, aztán apám rámutatott: az egyház nem egy klub, amelyet kedve szerint cserélgethet az ember. Ezután csatlakoztunk a reformátusokhoz. A hittanórákon szoros kötelék alakult ki köztünk a többi gyerekkel – tekint vissza Zsuzsanna.

Bischofné Varga Júlia már Argentínában született, családja Trianon után hagyta el Erdélyt, és lelt itt új hazára. – Ekkor még nem volt saját temploma a gyülekezetnek, hanem egy holland közösségét használhatta havonta egyszer. Rendszeresen jártunk oda, hogy magyar igehirdetést hallhassunk – mondja.