Húsz-harminc személyes, kazettás mennyezetű ékszerdoboz; óriási oszlopokon álló, csillagmintás erődítmény; hófehér falú, egyszerű templom. Mind a miénk. Épített örökségünk ezer arcát és történetét – és vele együtt az egykori hívek látásmódját – hozta soha nem látott közelségbe a Magyarországi Református Egyház (MRE) Pályázati és Beruházási Szolgálatának Református épített örökség programja. Az eddig feltárt kincsekből készült fotókiállítás most országjárásra indul: elsőként a budapesti Ráday Házban látható április elejétől. A projektet bemutató konferenciáról már beszámoltunk, most azt feszegetjük: vajon mondhatnak-e bármit Istenről és a generációk hozzá fűződő kapcsolatáról régi falak, padok, mennyezetek? Nem ellentmondás-e ezekből leltárt készíteni abban az egyházban, amely tudatosan Isten Igéjére, nem pedig az ember alkotta keretekre helyezi a hangsúlyt? És az is kiderül, hogyan szervezhetünk akár nyári kirándulást a templomokat összegyűjtő honlap segítségével.
KATTINTHATÓ, KÉZBE VEHETŐ, MEGTEKINTHETŐ
Aki nem olvasta korábbi tudósításunkat, vagy nem emlékszik pontosan, mi is a Református épített örökség program, annak röviden összefoglaljuk: a február végén bemutatott kezdeményezés célja a református épített örökség feltárása, rendszerezése és korszerű bemutatása. A háttérmunka – az épületek összegyűjtése, leírása, fotózása – már 2023 óta zajlik az MRE Pályázati és Beruházási Szolgálatának egyik kiemelt projektjeként. A legfőbb törekvés, hogy ez a gazdag örökség a lehető legközelebb kerüljön az egyházi és a tágabb közösséghez, szinte tapinthatóvá váljék.
Aki kíváncsi, mostantól egyszerűen utánanézhet a legszebbeknek az interneten: az oroksegtar.reformatus.hu oldalon folyamatosan bővül a fényképekkel és leírásokkal kísért leltár. Csak úgy böngészni is érdemes, hiszen sokszor épp a véletlen kattintások vezetnek izgalmas felfedezésekhez – de konkrét helyszínekre is rákereshetünk. A gyűjtemény nem csak templomokat tartalmaz: a jövőben egyre több iskola, szociális és gazdasági épület is felkerül, és a teljes Kárpát-medencét lefedi.
A virtuális térkép abban is segít, hogy a bemutatott helyszínek köré tematikus túrákat, kirándulásokat szervezzünk. A honlap mellett díszkötet is napvilágot látott, amely száz református istenházát mutat be kézbe vehető, lapozható formában. De ha ez sem lenne elég, a Pályázati és Beruházási Szolgálat és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány közös szervezésében kiállítás készült az anyagból, kiemelve a közös vonásokat és jellegzetes részleteket. A tárlat áprilistól országjárásra indul, első állomása a Ráday Ház.
MIÉRT TÖRŐDJÜNK ÉPÜLETEKKEL?
„Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14) – vághatná rá valaki kézenfekvő kritikaként: miért foglalkozunk akkor régi épületekkel? És valóban: a lelki és hitbeli – fizikai tértől független – szabadság a kálvinista gondolkodás egyik alapja. Ám az a közösség, amely ennek a szabadságnak megtartó közege, nem független a tértől. Otthona van: a templom. Isten háza.
A református épületek azonban nem csupán az építők hitét és látásmódját tükrözik. A szokásjoggal szemben bibliai értékeket felmutató, az igazsághoz, a forráshoz visszatérni vágyó reformátusság hamar megkapta a „magyar vallás” nevet. A hitbeli elkülönülés a Kárpát-medencében (sok helyen máig) a nemzeti elkülönülést is jelentette, jelenti: az egyik identitás a másikat erősíti. Ez pedig az építészetben is megjelenik. A népi, magyaros minták magas kultúrába emelése fontos hozadéka a református egyház építészeti kincseinek, erre pedig méltán lehetünk büszkék.
MI FÁN TEREM A REFORMÁTUS ÉPÍTÉSZET?
Most már érthető, miért fontos ez az örökség – de rögtön adódik a kérdés: mit nevezhetünk egyáltalán református építészetnek? A fogalom tisztázásához Hegedűs Lóránt Gézáné, Enikőt, a Református épített örökség program örökségvédelmi főmunkatársát hívtuk segítségül.
– Közös magyar keresztyén örökségünknek – így református örökségnek is – számít minden, a reformáció előtt a Kárpát-medencében létesült, ma református használatban lévő épület – hangsúlyozza. Arra a kérdésre, mikortól beszélhetünk kifejezetten református építészetről, így válaszol: – A keresztyénség története az első pünkösdkor indult, az egyház alakulását is ide tesszük, hitünket innen eredeztetjük. A reformáció gyors magyarországi terjedésekor azonban a falak többnyire ugyanazok maradtak – csak a hívek kezdték másként megélni hitüket ezek között a falak között – mutat rá a szellemi különbségre.
Hegedűs Lóránt Gézáné, a Református épített örökség program örökségvédelmi főmunkatársa
Ezért tekinthetjük templomainkat református építészeti örökségnek akkor is, ha a reformáció előtt épültek. A hitújítás idején a református egyház néhány évtized alatt intézményesült: szakrális terek, iskolák, teljes intézményhálózat jött létre. A gyülekezetek sok esetben magukkal vitték meglévő épületeiket, és bár saját felfogásuk szerint átrendezték azokat, az építészeti és vallási folytonosság megmaradt.
RÉTEGEK
– Templomainkat már a kora Árpád-kortól festették, vannak XI. századi falfestményeink is. Ezek naiv, olykor csetlő-botló kézmozdulatokkal készült alkotások, de ez is hozzánk tartozik, a miénk. Más szemmel tekintünk rájuk ma, mint elődeink 1517 előtt, de művészi értékük vitathatatlan, és ma is hordozhatnak számunkra hitet erősítő üzenetet – mondja a szakértő.
Beszélgetésünk leszűrhető tanulsága: nem csupán a konkrét alkotások közvetíthetnek üzenetet, hanem az a történetiség is, amely a falak egymásra rakódó rétegeiben jelenik meg. Minden réteg hordoz mondanivalót: nemcsak az eredeti ábrázolás, hanem az is, hogy azt később lefestették. Amikor ma feltárnak egy-egy festményt, hiába válik újra láthatóvá az eredeti kép, már nem ugyanazt jelenti: értelmezéséhez hozzátartozik az is, hogy valaki egykor – erős meggyőződésből – elfedte. A csarodai templomban öt különböző szintet tártak fel, és részleteiben máig látható mind az öt.
Az eddig feltárt kincsekből készült fotókiállítás országjárásra indul: elsőként a budapesti Ráday Házban látható április elejétől
– Minden egymásra rakódó csarodai réteg mást és mást üzen a mai kor emberének. Ez a mosolygó szentek temploma, de találunk itt a XVII. századból szűrmintás festményeket, díszítőelemeket, amelyek a magyar népművészeti kincs motívumai. Itt minden réteg, minden évszázad úgy tett hozzá valamit, hogy gazdagította az örökséget, nem elvett belőle.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.