Ezek a fotók és szövegek nem adják meg magukat elsőre

2026. évfolyam 1415. szám / Az imádság éve

Forrás: Reformátusok Lapja

Olyan tér nyílt meg előttem, amelyben közelebb léphettem az isteni valósághoz – vallja nemrég megjelent kötete kapcsán Nagy Károly Zsolt, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem főiskolai tanára és tudományos rektorhelyettese, kulturális antropológus, fotográfus, lapunk állandó szerzője. A Böjt album arra készteti az olvasóját, kezdje másképp szemlélni azt, ami körülveszi.

„Tudatosan próbáltam újraépíteni az imádkozó énemet” – írta nemrég lapunkban. Jól sejtem, ez a lépés a kötet előzményének is tekinthető?

Lelkészcsaládban nőttem föl, otthon is tartottunk közös imádságos alkalmakat, és része voltam a gyülekezetnek, így ebbe nevelődtem bele: a jó református lehajtott fejjel, csukott szemmel, a két kezét összekulcsolva szólítja meg Istent. Később kérdések fogalmazódtak meg bennem, hiszen magam is érintett voltam: és ha valakinek nincs két keze, amelyet össze tudna tenni? Hogyan imádkozzunk, ha azt a formát, amelyhez addig próbáltunk alkalmazkodni, nem érezzük otthonosnak, úgy találjuk, nem visz közelebb az Úrhoz?

Nagy Károly Zsolt - fotó Zelenka Attila

Nagy Károly Zsolt, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem főiskolai tanára és tudományos rektorhelyettese, kulturális antropológus, fotográfus

Fotó: Zelenka Attila

Régóta foglalkozom a kegyességtörténet kutatásával, így jutottam el az imaformák különböző hagyományaihoz, köztük Szent Ignáchoz, aki a Lelkigyakorlatok című könyvében olyasmit ír: amikor imádságra készülsz, olyan testhelyzetet végy fel, amelyben a legjobban tudsz kapcsolódni Istenhez. Térdelhetsz, fekhetsz, kinyújthatod vagy összekulcsolhatod a kezed – a lényeg nem ez, hanem a kapcsolódás. A református gyakorlatból az alternatív formák már kikoptak, engem viszont a kutatási tapasztalataim arra ösztönöztek, kezdjem megkeresni ezeket. Nagy hatást gyakoroltak rám az ókeresztyén korból eredő különböző imamódok vagy a szemlélődő imádság. Ezek a hatások határozták meg a könyv létrejöttét is.

Az album kiindulópontját Szikszai György imái adják. Miért éppen egy XVIII. századi lelkész gondolatait válogatta a kötetbe?

Sokan úgy tartják, a szabad imádság az igazi, de ahogy magam is tapasztaltam, néha elfogynak a szavaink. Ilyenkor fogódzót jelent a kötött forma. Keresni kezdtem olyan szövegeket, amelyekkel azonosulni tudok. Szikszai imáival a korábbi kutatásaim során találkoztam, és megkedveltem, megfogott a nyelvezete is, amely bár idegen, de többnyire ma is érthető.

A húsvétra hangoló album három részből áll össze: a nagyböjt heteit Szikszai-imákkal vezeti fel. Az egyes napokhoz egy ezekből kiragadott szót választott, amelyet egy-egy fotó kísér. Minden hetet saját imádsággal zár. Hogyan született meg a koncepció?

Tavaly év elején zaklatott időszakot éltem át, és szerettem volna ezekből a helyzetekből kilépni a nagyböjt idején, ehhez kerestem a formákat. Először a legrégebbi tradícióhoz fordultam, amely minden nagyböjti vasárnaphoz saját tematikát rendelt. Szikszai számos imája szorosan kötődik ezekhez a témákhoz, így jó kiindulópontot jelentettek. Amikor elindult a nagyböjt, az első vasárnapra kerestem tőle egy imádságot, majd úgy határoztam, az nemcsak aznapra, hanem az egész hétre útravalómul szolgál. A szöveget mindennap újraolvasva más-más gondolat, szófoszlány ragadott meg. Reggelente, ahogy az egyetemre sétáltam, azon kaptam magam, hogy ezek a szavak forognak bennem, dolgoznak rajtam, s munkájuk eredményeként másképp tekintek arra, ami körülvesz, ami mellett korábban annyiszor elhaladtam. Ekkor már csak egy lépés választott el attól, hogy elővegyem a fényképezőgépemet, és megörökítsem azt, amit észrevettem. Hogy keretbe foglaljam mindezt, az adott hetet saját imával zártam, beleépítve azokat a szavakat is, amelyek a hét során foglalkoztattak.

Milyen felismerésekre jutott a könyv készítése közben?

Régóta foglalkoztatott, hogyan viszonyultak az emberek a Biblia szövegéhez a felvilágosodás előtt. Azóta ugyanis egyre inkább kívülről tekintünk rá. Amikor kinyitjuk, azt keressük, mit üzen, milyen útmutatást ad a személyes problémánkra itt és most, és ha nem találunk ilyet, kétségbeesünk. A régi emberek nem így gondolkodtak.

A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.

Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.