Milyen lélek vezet bennünket valójában?

– Nem az az igazi nehézség az egyház megújulását illetően, hogy egy adott korszakban milyen szervezeti vagy tisztségbéli struktúrákat kell átalakítani, hanem az, találunk-e olyan embereket, akikben Isten Lelke munkálkodik – fogalmazta meg a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke József történetét felidézve.

A jövőnk végső soron ugyanis nem szervezeti, hanem lelki kérdés. A közegyházi választásokra készülve is olyan szolgálókra van szükség, akik nem önmagukat képviselik, hanem Krisztus ügyét, a rájuk bízott közösséget és az evangélium egyetemességét szolgálják. Hangsúlyozta: a keresztyénség lényegi szolgálata csakis pásztori lelkülettel válhat áldássá. Mint mondta, belső közéletünk sokszor leragad a szervezeti, jogi és technikai témáknál, miközben háttérbe szorul az a lelki kérdés, amelynek minden döntést és megszólalást meg kellene előznie: milyen lélek vezet bennünket?

A püspök szerint az egyháznak nem valamiféle folyamatos és felszínes megújulásra van szüksége. – Lehetetlen egy állandóan renoválás alatt álló házban élni – emelte ki: sokkal inkább az élő Krisztus-hitre, a Szentlélek áldására szorulunk rá, arra, hogy az embert betöltse Isten Lelke, a pszüchét az éltető pneuma. Ez a pünkösdi csoda hozhat gyógyulást egyénnek, családnak, gyülekezetnek és egyháznak egyaránt. Emlékeztetett: nincs valódi megújulás bűnbánat – akár kitörő zokogás nélkül. Szükséges az építő kritika, a prófétai hang, a párbeszéd, de közben újra és újra fel kell tenni a lényegi kérdést. – Akik az Úrra néznek, azok felvidulnak – idézte A zsoltárok könyvét, majd így zárta gondolatát: – Jöjj, Szentlélek Úr Isten, hogy akik ránk néznek, azok is felvidulhassanak!

A lelki hangsúlyok után a püspök a zsinati ciklus elmúlt éveiről és az egyház előtt álló feladatokról szólt. Hálát adott azokért a tanítói szolgálatokért és előadásokért, amelyek a Zsinat ülésein az elmúlt években elhangozhattak. Mint mondta, fontosnak tartotta, hogy a testület ne csupán döntéseket hozzon és törvényeket alkosson, hanem megjelenjen benne a közös teológiai gondolkodás és a lelki párbeszéd is.

Az elmúlt időszak témái között említette az ébredést, az imádság és liturgia kapcsolatát, a finanszírozás dilemmáit, a konzervatív és progresszív irányzatok közötti útkeresést, valamint a mesterséges intelligencia lehetőségeit és veszélyeit. Úgy fogalmazott: az egyháznak ezekkel a kérdésekkel folyamatosan foglalkoznia kell, mert olyan korban élünk, amikor egyszerre jelentkeznek teológiai, etikai, társadalmi és kulturális feszültségek.

A püspök szerint a következő ciklusban is lényeges marad a háború és béke, a bioetikai dilemmák, a házasság és család ügye, az eutanázia, az öngyilkosság, a lelkigondozói titok témája. Szólt a mesterséges intelligencia emberképre és teológiára gyakorolt hatásáról. Mint rámutatott, az egyháznak ezekben a témákban egyszerre kell hitvallón és pásztori érzékenységgel megszólalnia.

TÖRVÉNYHOZÓI MUNKA ÉS A KÖVETKEZŐ CIKLUS FELADATAI

Steinbach József részletesen szólt a törvényhozásról. Óriási munkát végeztek – fűzte hozzá, kiemelve az egyházfegyelmezésről és az egyházi jogviták eljárásrendjéről szóló új törvény előkészítését és elfogadását, amelyet három olvasatban tárgyalt a Zsinat, végül elfogadta, és már hatályba is lépett.

A májusi ülésen további törvényalkotói munkák is napirendre kerültek, köztük az egyházi jelképekről szóló törvény két olvasata. Novemberre marad az eskürendelet kérdése, amelynek kapcsán felvetődött: bekerülhet-e a lelkészi eskübe egy rövid, hitvalló passzus a házasságról. Emellett szó esett az egyházzenei szabályrendeletről, valamint több nyugdíjintézeti beterjesztésről. Az országgyűlési választások utáni helyzetre kitérve jelezte: az egyház várja a megkereséseket és a tárgyalásokat.

Számos nagy horderejű változtatás átfogó áttekintését már a következő zsinati ciklus elejére javasolta. Ezek között említette a választójogi és a felsőoktatási törvényt, a gazdálkodásról szóló szabályozást, a nyugdíjtörvényt, a bizottsági tagok díjazásának kérdését, valamint a gyűjteményekről szóló rendeletet. Folyik az oktatásfejlesztési stratégia kidolgozása a 2026–2030-as időszakra, a cigánymissziós cselekvési terv előkészítése, valamint a szociális intézmények kötelező tartalékképzésének ügye is. Steinbach József kiemelte, egyre fontosabb az átláthatóság, a delegálás, a számonkérhetőség és a tervezhetőség a zsinati működésben. Az előterjesztések egyre több szűrőn mennek keresztül, amelyek lényegesek, ugyanakkor ezek összehangolása a határidők tekintetében nem könnyű feladat.

MISSZIÓ, LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLAT ÉS EGYHÁZFINANSZÍROZÁS

A püspök elmondta: minden szervezeti és stratégiai kérdésnél meghatározóbb az egyház lelki állapota. Ébredésért, elhívott szolgákért, pásztori vezetésért kell könyörögnünk. Meggyőződése szerint ott, ahol valaki valóban lelkipásztorként szolgál, csodák történnek.

Hosszabban beszélt az egyházfinanszírozásról. Szerinte újra és újra meg kell vizsgálni: milyen arányban önfenntartó az egyház, és milyen szerep jut az adakozásnak. Nem kerülhető meg a tized kérdése sem, holott számos kisebb gyülekezet ma is nagy áldozatot vállal a lelkipásztora és az infrastruktúra fenntartásáért. A Zsinat lelkészi elnöke hangsúlyozta: az intézményrendszer önmagában nem azonos az egyházzal. A döntő kérdés mindig az marad, hogy az mennyire tud valóban egyházias és hitvalló módon működni.