A Ráday Ház udvarán álló fa első pillantásra szokatlan látvány. A nemesacélból készült alkotás kövek közül sarjadó ágai úgy nyúlnak az ég felé, mintha azt üzennék: a legkeményebb talajból is utat talál magának az élet. A Dunamelléki Református Egyházkerület jubileumi közgyűlésének végén színes kerámiagyümölcsök is kerültek az ágakra. Az emlékjel felavatása és a hozzá kapcsolódó kiállítás megnyitója a 450 éves egyházkerület múltját idézte fel, de nem pusztán emlékezésre hívott. Sokkal inkább annak felismerésére, mi az, ami a legnehezebb korszakokban is megtartotta a közösséget.
A Dunamelléki Református Egyházkerület 1576-ban, a hercegszöllősi zsinat évében nyerte el azt a szervezeti keretet, amely évszázadokra meghatározta életét. A jubileumi év erre az örökségre világít rá. A megemlékezéssorozat egyik kiemelt állomása a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye Bibliamúzeumának új időszaki kiállítása, megnyitásakor avatták fel az udvaron elhelyezett emlékjelet.
A program Lovász Irén népdalénekes fellépésével kezdődött. A művész olyan református népénekeket, zsoltárparafrázisokat idézett meg, amelyek a szlavóniai Kórógy és Szentlászló református gyülekezeteiben évszázadokon át fennmaradtak a szájhagyományban.
Lovász Irén népdalénekes
A XVI–XVII. századi énekek önmagukban is érzékeltették azt a folytonosságot, amelyre a kiállítás és az év alkalmai emlékeztetni kívánnak. A zsoltárok ugyanarról tanúskodtak, amiről a tárgyak: hogy a hit öröksége nem csak dokumentumokban és könyvekben őrződhet meg, az azokat tiszteletben tartó közösségek emlékezetében élő is marad.
A HŰSÉG ÁLLOMÁSAI
A kiállítás megnyitóján Timár Gabriella Ulla lelkipásztor-múzeumvezető arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy az egyházkerület útjának állomásai különböztek bár, egyvalami azonban végig változatlan maradt: Isten hűsége. Mint fogalmazott, a Dunamellék történetében sok olyan időszak akadt, amelyet emberi szemmel nézve szikkadt talajhoz hasonlít, ezért reménytelennek neveznénk, mégsem következett be olyan helyzet, amelyben ne fakadt volna fel újra az élet.
Timár Gabriella Ulla lelkipásztor-múzeumvezető
Ezt a gondolatot közvetíti az udvaron felállított emlékjel. A kövek közül kinövő fa nem pusztán díszítőelem, hanem a jubileumi év egyik központi jelképe. Törzsének alapja keresztet formáz, gyökerei a sziklák közül törnek elő, ágai pedig a gyümölcstermő életet idézik. A fa azt üzeni: bármilyen nehéz időszakok sorjáztak is az évszázadok alatt, Isten népének mindig adatott lehetőség a megújulásra.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.