Egy ifjúsági tábor vitte a hitélet, majd a teológia felé Mayer Juditot. 1956-os menekült nagymamája révén többször járt a tengerentúlon, de csak harmincegy évesen költözött oda. Először egy New Jersey állambeli gyülekezetben szolgált lelkészként, majd férje révén a szövetségi fővárosba került: a 2008-ban elhunyt Bertalan Imrét váltotta a Washingtoni Magyar Református Egyház élén. Azóta szolgálja a diaszpórán belül is sajátos hátterű helyi református gyülekezetet, illetve cserkészszülőként és elkötelezett közösségi tagként a környékbeli magyarságot.
Miként lett református lelkész?
Az 1960-es évek közepén nem nagyon volt divat templomba járni, de buzgón hívő katolikus dédnagymamámra való tekintettel ugyanolyan felekezetű édesapám és református édesanyám megegyeztek, hogy katolikus leszek. Különböző okok miatt a pap végül nem akart megkeresztelni, és apukám mérgében úgy döntött, mégis református lesz a lánya. Amikor eljött a konfirmáció ideje, Szabó Mihály kezei alá kerültem. Ő és a felesége, Klárika néni szolgáltak akkoriban Mohácson lelkipásztorként, csodálatos ébredést hozva a gyülekezetbe és az ifjúsági mozgalomba. A használaton kívüli szomszédos kölkedi parókiából konferencia-központot alakítottak ki, különböző ifjúsági korcsoportoknak és felnőtteknek szóló táborokat szerveztek. Ott ismerkedtem meg egyházias környezetből, lelkészcsaládokból érkező fiatalokkal. Hatásukra eldöntöttem: a Debreceni Református Gimnáziumba megyek tanulni.
Mayer Judit lelkipásztor
Életem meghatározó évei teltek ott. Utána a teológián folytattam, de bevallom, nem azzal a szándékkal, hogy gyülekezeti lelkész legyek. Sőt, még az egyetem elvégzése után sem éreztem arra hívást, ezért különböző – köztük világi – munkahelyeken dolgoztam, a teológián nyelvet tanítottam. A gyülekezeti lelkészség gondolata Amerikában ért meg bennem. Oda az ’56-os disszidens, New Jersey államban élő nagymamám révén kerültem, akit korábban többször is meglátogattunk. Unokatestvére, Ábrahám Dezső amerikai püspök volt. Létezett tehát már korábban is amerikai egyházi szál az életemben. 1996-ban arra jutottam, körülnézek, elbeszélgetek lelkész kollégákkal. Akkor éreztem először, talán meg kellene próbálkoznom a gyülekezeti lelkészséggel. 1997 januárjában kezdtem meg szolgálatomat South Norwalkban (Connecticut).
Hogyan került Washingtonba?
2000-ben ismerkedtem meg férjemmel, Szobácsi Sándorral, aki 1989-ben disszidált. A menekülttáborokból jövők elhelyezését segítő szervezet Washingtonba hozta, itt telepedett le. Mivel szobafestő-vállalkozását nem lehetett elmozdítani, nekem kellett Virginiába költöznöm. A washingtoni gyülekezetben akkoriban Bertalan Imre szolgált. Amikor ő 2008-ban meghalt, a gyülekezet megkért, vállaljam el a lelkészséget. Három kicsi (egy-, három- és ötéves) gyermekem és a férjemmel együtt vezetett vállalkozásunk mellett mégis rászántam magam, eredetileg csak két évre, mert tudtam: ha én nem állok bele, akkor nem lesz lelkészünk.
Szolgálat közben
Akkoriban még, Istennek hála, jöttek ösztöndíjasok. 1997 óta mindig érkezett diák a debreceni teológiáról a Wesley Szemináriumra, ahol a Csikesz család támogatásának köszönhetően két évet tölthettek ösztöndíjas mesterképzésen, és közben társlelkészeinkként dolgoztak. A napi ügyeket és sok minden mást is elintéztek, kiválóan tudtunk velük összedolgozni, így sikerült mindent elég könnyedén menedzselni. Sajnos a Covid-járvány óta még nem találtunk új jelentkezőt, azóta egyedül szolgálom Urunkat a gyülekezetben.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.