Néha az egyszerű pillanatokban mutatkozik meg a mindörökké

– Egyedül érkeztem, és Istennel tértem haza – idézi fel első, a fesztiválhoz kötődő élményét a szovátai Boti, aki idén már önkéntesként tért vissza. Friss konfirmandusként látogatott el először a rendezvényre, akkor még nem túl nagy lelkesedéssel: inkább az motiválta, hogy lelkipásztorának bizonyítsa elköteleződését. Nem bánta meg. A találkozás élménye megváltoztatta az addigi gondolkodását. Az ő története egy a sok százból, amelyhez most a Zeteváralján tartott Válts irányt! IKE Fesztiválra érkezve én is kapcsolódom.

– Tavaly körülbelül kétszáz erdélyi fiatalt kérdeztünk meg arról, mi foglalkoztatja őket leginkább. Válaszaikban visszatérő témaként jelent meg a szorongás, a lelki nehézségek, a párkapcsolat, a pályaválasztás, valamint a mennyország és a halál utáni lét kérdése. Éreztük ennek a kérdéskörnek a súlyát, ezért erre fűztük fel az idei tematikát. Választott mottónk is erre utal – kezdi a rendezvény főszervezője, Apetroae Lucas-Matteo, de rögtön hozzá is teszi: ez nem csak a jövőbe, az öröklétre való tekintést jelenti, ugyanolyan fontos a jelen megélése is. – Az Élhetsz örökké! felszólítást a most és a mindörökké keretezi. Isten azért ajándékozott meg bennünket az élettel, hogy örüljünk neki, ennek részeként már most el kell indulnunk afelé, ami a földi létünkön túlmutat.

Az alkalom öt napjához öt jelmondat kapcsolódik: élhetsz most, élhetsz szabadon, élhetsz tudatosan, élhetsz másként, élhetsz mindörökké. A reggeli áhítatok vezetik fel az aznapi gondolatkört, majd a további alkalmak is ezekre épülnek.

Szerdán például az okostelefonok idegrendszerre gyakorolt hatásáról, csütörtökön a pénzügyi tudatosságról, pénteken pedig az örökölt családi minták megváltoztatásáról hallhatnak előadást a résztvevők. Délutánonként lelkipásztorok által vezetett kiscsoportokban oszthatják meg az aznapi témához kapcsolódó tapasztalataikat és gondolataikat.

MINDENKI MÁSKÉPP ÉLI MEG A HITÉT

Bár a programok csak a második napon kezdődnek, a nyitónapi istentiszteleten már körülbelül hétszázan gyűlünk össze a nagyszínpad előtt. – Sok fiatal olyan faluból érkezett, ahol nemigen van módja találkozni hasonló korú reformátusokkal. Nekik új kapu nyílt most ki – mutat rá Furó Félix marosvásárhelyi egyetemi lelkész, a szervezői csapat tagja.

– Olyan közösséget és közeget szerettünk volna teremteni, ahol azok a fiatalok, akikben kérdések támadtak Istennel kapcsolatban, esetleg éppen eltávolodtak tőle, olyanokkal találkozhassanak, akikkel megoszthatják az érzéseiket, kételyeiket, és akiktől tanulhatnak – veszi át a szót Nagy Kinga kommunikációs munkatárs.

– Ezt a korosztályt az útkeresés jellemzi, és Istent is tudatosan keresik. A legfontosabb mégis az, hogy tartozzanak valamilyen közösséghez, hogy legyen, ahol elfogadják őket, és beszélhessenek az érzéseikről. Úgy vélem, Istent is mások révén találják meg. Amikor látják, a többiek hogyan élik meg a hitüket, ráébrednek: erre nincsenek szabályok, és bátran megfogalmazhatják, amit éppen éreznek a Teremtőnk iránt.

Lucas hozzáteszi, a nem hívő fiatalokat is szeretnék megszólítani, mert azt remélik, hogy egy-egy előadás, Ige, beszélgetés hatására ők is közelebb kerülnek az Úrhoz.

Az öt nap során több meghívott előadó tanúságtételét meghallgathatjuk. Bartha András Zsolt életének mélypontjáról, sokévnyi alkoholfüggőségből szabadult és mondott igent Isten hívására. Azóta absztinens, felelősségteljes apaként él, de vallja, hogy mindennap szüksége van megtérésre. Méder Áron vitorlázó három év alatt kerülte meg a Földet, útján pedig a Biblia vált a társává. Vecsei H. Miklós arról is beszél, milyen csalódások érték, amikor egy szerepre készülve elhatározta, minden embertársát egyformán fogja szeretni. A fiatalok a megszólalásokra reflektálva bátran megfogalmazzák a kérdéseiket.

NEHÉZ ÉLETHELYZETBŐL VEZETETT KI EZ A FESZTIVÁL!

A résztvevők többsége az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeteiből érkezett, de néhányan Magyarországról, egy csoport pedig Kárpátaljáról jött. Sokan az ificsoportjukkal együtt keltek útra. A magyarhermányi gyülekezetből tizenheten utaztak Zeteváraljára közösen, kisbusszal.

– 2022 óta járunk a találkozóra. Az egyházközség vásárolt három nagy sátrat, hogy az is csatlakozhasson, akinek esetleg nincs sajátja – tudjuk meg a fiatalokat kísérő Moisza Arnold lelkésztől, aki a csapat délutáni kiscsoportos beszélgetéseit is vezeti. A mellette álló Tünde másodszor vesz részt, elsősorban a társaság kedvéért tért vissza. – Nagyon vártam a találkozást azokkal, akiket itt ismertem meg – válaszol a firtatásomra félszeg mosollyal. A kamaszlány a Láthatatlan színházba készül, de az esti koncertek is érdeklik. – Kevés dicsőítő dalt ismerek, itt azonban újakat is megtanulhatok – teszi hozzá.

A tizenkilenc éves sepsiszentgyörgyi Székely Roland is rengeteg új barátot szerzett a korábbi alkalmakon, és egy konkrétabb változást is említ. – Az egyik évben az öröm volt a téma, a nyitó istentiszteleten pedig arra buzdítottak minket, ha valamit megköszönnek nekünk, a szívesen helyett feleljünk így: örömmel! Ehhez azóta is tartom magam, az emberek pedig érzik, hogy valóban őszintén segítek, és nagyobb kedvvel dolgoznak együtt velem – fejti ki.

Apetroae Lucas is úgy érzi, hogy a Válts irányt! IKE Fesztivál megerősítette istenkapcsolatát. – 2018-ban vettem részt rajta először, akkor még önkéntesként. A záró istentisztelet nagy hatást gyakorolt rám: a korábbiaknál erősebben éreztem Isten jelenlétét. Ezt azóta rendszeresen megélem. Most, a szervezés során is újra meg újra megtapasztaltam gondviselését, amint egyegy akadályon átsegített – idézi fel. Személyes változást hozott a találkozó Nagy-Vajda Laborc, a színpadi események műsorvezetője számára is. – Két éve éppen nehéz életszakaszban jártam, itt azonban olyan lelki ajándékokat kaptam, amelyek kivezettek belőle. Az átélt alkalmak és Isten közelségének megtapasztalása lelki gyógyulást hozott – osztja meg.

EGYRE NAGYOBB AZ IGÉNY EZEKRE A BESZÉLGETÉSEKRE

A fesztiválon négy állandó lehetőség is módot nyújt a fiatalok lelki megerősödésére: az imaösvény, az imasátor, a Láthatatlan színház és a VárLAK. Utóbbi keretében a lelki terheket hordozó fiatalok képzett lelkipásztorokkal és lelkigondozókkal ülhetnek le beszélgetni.

– Azért adtuk neki a VárLAK nevet, mert a lelkigondozás szó elriaszthatja a fiatalokat. Ettől függetlenül itt valóban ez történik, bizalmas környezetben, és hisszük, hogy Isten is jelen van ezekben a találkozásokban – magyarázza Andrei Imelda lelkipásztor, mentálhigiénés lelkigondozó, a program fő felelőse. A korábbi években is lehetőséget kínáltak személyes beszélgetésekre, eleinte azonban kevés résztvevő élt vele. A legutóbbi találkozón már egészen mást tapasztaltak. – Akkor heten alkottuk a VárLAK csapatát, és hatalmas igény mutatkozott ezekre a beszélgetésekre, ezért idén már tízen fogadjuk a hozzánk fordulókat. Azt látom, a mostani generáció könnyebben megnyílik. Ez talán a megszaporodó online, instagramos pszichológiai tartalmaknak is köszönhető: soha nem foglalkozott az ember ilyen mértékben önmaga megismerésével, mint ma – folytatja Imelda. – A fiatalok már nem szégyenkezve keresnek fel minket, hanem inkább bátorsággal, majd a társaiknak is továbbadják a VárLAK hírét.

– Az érdeklődők jelentkezéskor elmondják, milyen témáról beszélnének, és férfi vagy női segítőhöz fordulnának-e szívesebben. Mi pedig azzal kötjük össze őket, akit tudása és tapasztalata alapján a legmegfelelőbbnek tartunk – mondja Péter-Györgyi Debora lelkipásztor, aki idén először csatlakozott a VárLAK csapatához.

Olyan fiatalok is akadnak, akik nem tervezik, hogy lelkigondozáson vegyenek részt, de egy előadás, áhítat erősen megérinti őket, illetve korábbi sebeket hoz felszínre bennük. Ezeket azután szeretnék megosztani egy megbízható felnőttel. Gyakran kerül szóba az identitáskeresés és a megfelelési kényszer, a szülőkkel való kapcsolat, valamint az, hogyan viszik tovább a tőlük kapott mintákat a párkapcsolatukban, később pedig a saját családjukban. – Attól még, mert valaki hívő családban nő fel, hordozhat sebeket, hiszen mi, keresztyének sem vagyunk tökéletesek. A szülők olykor annyi mindent várnak el kamasz gyermeküktől, amivel akaratlanul sérülést okoznak, legyen az akár olyan hétköznapi kérdés, mint a kötelező templomba járás – hívja fel a figyelmet Imelda. Emellett a tinik a kortársaiknak és az online tér által sugárzott aktuális ideálnak is szeretnének megfelelni. A lelki beszélgetések alatt nemcsak önmagukat ismerhetik meg jobban, de közelebb kerülhetnek Istenhez is, akiről talán egészen más kép élt bennük. – Van, aki ezután határozta el, hogy megkeresztelkedik – osztja meg örömmel a mentálhigiénés lelkigondozó, aki hálás, hogy Isten meghosszabbított kezeként szolgálhat.

A lelkigondozás során nem tanácsokat adnak, hanem kérdésekkel vezetik a fiatalokat: a cél, hogy maguk találjanak rá a saját válaszaikra. Egy óra alatt nem feltétlenül lehet az adott témát kimeríteni, ilyenkor további időpontokat keresnek, hogy a beszélgetés a következő napokban folytatódhasson. Mélyebb probléma esetén pedig segítenek megfelelő szakembert találni, akihez a későbbiekben fordulhatnak.

MINDENKI HOZTA A SAJÁT KERESZTJÉT

A fiatalok közül sokan mások előtt is megnyílnak az egyik esti, OpenMic elnevezésű alkalmon, ezen ugyanis a saját verseiket olvashatják fel. Először egy Emsy néven bemutatkozó lány lép a mikrofonhoz: kifejezetten erre az estére írta a szövegét. Egy darabig úgy tűnik, nem lesz más jelentkező, majd sorra emelkednek a magasba a kezek. Van, aki lámpalázasan, más magabiztosan olvassa fel költeményét, de valamennyien legmélyebb érzéseikről vallanak: szerelmi bánatról, gyászról, magányról és istenkapcsolatról. Emsy verse mellett több felolvasott szöveg is ezen az estén születik.

– Az OpenMic-re előzetesen egy fő sem jelentkezett, így meglepett, hogy ennyien kiálltak a mikrofonhoz. A slam poetry alapvetően kocsmaműfaj, ahol a színpadra lépők gyakran éles kritikákat kapnak a nézőktől, itt viszont senki sem ítélkezett, sőt, drukkolva hallgatta a résztvevőket. Ez a közösségi szellem bátorságot adott nekik. Mindenki hozta a saját keresztjét, felfedte annak minden karcolását, majd egy kis időre letehette. Szerintem itt kezdődik a gyógyulás: amikor meg mered mutatni, ki vagy valójában, és mi történt veled – összegzi másnap az estét Nagy-Vajda Laborc. A műsorvezető maga is ír verseket, ezen az estén két költeményét olvassa fel. Jól ismeri a színpadra lépés előtti izgalmat: minden alkalommal hatalmas feszültséget él át, ilyenkor egy-egy rövid imából merít erőt. – Még ha úgy érezzük is, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj, Isten kőszikla, aki megtart – vallja, majd a fesztivál himnuszából idézi a 125. zsoltár szavait: „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye…”

ÉLHETSZ MÁSKÉPP

Később én is végigjárom a szabadtéri imaösvényt. Az egyik állomáson táblára írhatjuk mindazt, ami meggörnyeszt minket – a sorokat olvasva feltűnik, milyen sokan elégedetlenek önmagukkal. Egy másikon cetlikre jegyezhetjük le, mi elől bújnánk el, majd a papírdarabokat egy farönk mélyedéseibe rejthetjük. Terheinket később egy cérnára csomózhatjuk, és az út vége felé elégethetjük öngyújtóval. Az utolsó állomáson aztán az üres kereszt vár, ennek üzenete adja az igazi felszabadulást. Az imaösvényhez hasonló az egyik épületben kialakított imasátor. Az önkéntesek másfél napon át dolgoztak a berendezésén. Míg az imaösvényen a nehézségektől való szabadulás, itt az Istennel való kapcsolat kerül a középpontba. Többek között leírhatjuk, életünk mely területein érezzük legerősebben Isten jelenlétét, egy különleges szemüveget felvéve pedig új nézőpontból tekinthetünk önmagunkra és az életünkre.

Különleges élmény a Láthatatlan színház is, amely a rendezvény egyik legnépszerűbb programja – gyorsan betelnek rá a helyek, így engem már soron kívül fogadnak. Az egyik faházban bekötött szemmel indulhatok el Mózes útján, amelyen a Kézdivásárhelyi Református Egyházközség IKE-csoportja vezet végig. Ők jelenítik meg a történet szemmel nem érzékelhető szereplőit, díszletét is. Először újszülött vagyok, akit örvendve fogadnak, nem sokkal később már véres kezű gyilkos, aki fejvesztve menekül Egyiptomból. Isten mégis kegyelmet ad, és nagy feladatra hív.

Az élmény mindenkit másként érint: a legtöbb emberből hálát vált ki, és könnyes szemmel mondanak köszönetet, ahogy én is. De akadnak, akiket ennél mélyebben felkavar, épp ezért az út végén mindenkit lelkigondozó vár. Ruszka Sándor lelkipásztor, a csoport vezetője arra emlékeztet, hogy Jézus számos meghatározó beszélgetése egy-egy emberrel zajlott. Szerinte a személyes megszólítás ereje ebben az élményben is megmutatkozik.

Azzal a megerősítéssel indulok innen tovább, hogy Isten engem is elhívott, nekem is fontos feladatot szán, ideje elengednem a gyerekkorom óta cipelt gátlásosságomat. Pár pillanatra ugyan, de szinte sosem tapasztalt könnyedséget érzek – úgy képzelem, ilyesmi lehet a mindörökké.

NAGY NEVED HÍVOM ÉN, ÉS FELNÉZEK A VIZEK FÖLÉ

A szervezők meggyőződése szerint a jelen megéléséhez az öröm és a szórakozás is hozzátartozik. Ennek megfelelően könnyűzenei koncertekkel, a mindennapok kérdéseit érintő előadásokkal, műhelymunkákkal, sportprogramokkal is készültek. – A fiatalok nem feltétlenül úgy élik meg ezt a fesztivált és magát a hitet, ahogy mi elképzeljük. Gyakran egészen egyszerű pillanatok során érintődnek meg – véli Nagy Kinga, aki egy kedves jelenetet említ példaként. – Az egyik áhítaton néhány tizenéves fiú ült mellettem. Úgy tűnt, nem figyelnek, de amikor felcsendült egy dicsőítő dal, az Óceánok, egyikük teljes beleéléssel, teli torokból kezdte énekelni – mosolyodik el.

A koncerteken és a zenés dicsőítéseken egyébként mindig sok fiatalt látni. Az első esti örömzenélésre is megtelik a Műhely nevű sátor, és hajnali kettőig énekelnek. A korábban idézett Roli hat éve kezdett gitározni, hangszerrel kíséri a dicsőítéseket. – Sokan azt gondolják, a keresztyén fiatalok megkötözve élnek, sohasem buliznak, nem érezhetik jól magukat, de ez egyáltalán nem igaz – jelenti ki. – Szerintem akkor vagy igazán szabad, ha hiszel.