Ahol Isten Szentlelke megjelenik, ott a sötétségből világosság lesz, a káoszból rend, az élettelenből élő – magyarázza Édes Gábor iskolalelkész, aki saját életében is nemegyszer megtapasztalta a Lélek munkáját. Pünkösd alkalmából vele gondolkodtunk közösen arról, hogyan ismerhetjük fel a Szentlélek vezetését, miként különböztethetjük meg Isten akaratát a bennünket félrevezető hangoktól, és hogyan kerülhetünk Istennel élő kapcsolatba.
Sokaknak nehezen értelmezhető a Szentháromság, pontosabban az, ki is a Szentlélek. Isteni erőként tekintsünk rá, vagy inkább mint személyre?
A szó héber megfelelője a ruah, ami szelet, leheletet jelent – olyasmit, amit nem látunk, mégis érzékelhető a jelenléte és az ereje, nemcsak jólesik, de éltető is. A levegőt sem tudjuk megfogni, mégsem kételkedünk a létében, nélküle élni sem tudnánk. Mégis, a Biblia személyként beszél a Szentlélekről, aki kijelenti Isten Igéjét, vezet bennünket, és átformálja az ember életét. A korinthusbeliekhez írott első levélben azt olvassuk: „a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is”, vagyis előttünk is feltárja, kicsoda az Úr. Pál apostol efezusiakhoz írt levelében pedig arra figyelmeztet, ne szomorítsuk meg Isten Szentlelkét.
Maga a Szentháromság talán még jobban érthető, ha úgy fogalmazunk: az Atya teremtő és gondviselő szeretetét, Jézus Krisztus megváltását és a Szentlélek jelenlétét ugyanannak az egy Istennek a valóságában tapasztalhatjuk meg. Ő az, aki közel visz bennünket Krisztushoz, és mozgásba hozza az addig halálban szunnyadó életünket. A Biblia egy helyen a paraklétosz, azaz pártfogó jelzővel illeti. E jogi értelmezése mellett az ókori görögök számára azokat a kis hajókat is jelentette, amelyek a nagyobb járműveket biztonsággal a kikötőbe vezették. Nekem különösen sokatmondó ez a kép, mert megerősít abban, hogy támadjon bármekkora vihar az életemben, Isten Lelke elvezet a révig. A Szentírás több tulajdonságot is kapcsol hozzá: a bölcsesség, az igazság Lelkének nevezi. Engem lenyűgöz az is, ahogyan kreativitásra, alkotásra és szolgálatra indít embereket. Amikor például Mózes a szent sátor elkészítésére kijelöli Becalélt és Oholiábot, a két mesterembert betölti Isten Lelke, képessé téve őket különböző anyagok megmunkálására és a sátor megtervezésére.
Hol találkozhatunk még a Szentlélekkel az Ószövetségben?
Számos alkalommal olvashatjuk, hogy Isten Szentlelke elkezd beszélni emberekhez, tettekre bátorítja őket, vagy erőt ad nekik a harcban. Mózesről ugyan nem írja a Biblia, hogy betöltötte, de tudjuk, hogy az általa kiválasztott hetven vénre a benne levő Lélek árad ki, vagy miután Isten megjelent előtte a Sínai-hegyen, sugárzó arccal jön le onnan – az isteni jelenlétet tükrözi vissza. Józsefet szép termetű, szép arcú férfiként jellemzi a Szentírás – itt sem a vonzó megjelenéséről van szó csupán, hanem arról, hogy Isten különleges módon volt jelen az életében.
Édes Gábor iskolalelkész
Saul királlyá választása után prófétálni kezd az őt ismerők meglepetésére. Dávidra ugyancsak rászáll a Lélek még azelőtt, hogy fölkenik királlyá, ez teszi őt képessé megannyi nehéz feladat elvégzésére. Hasonlóképpen sok más próféta is ezáltal válik alkalmassá arra, hogy teljesítse a kapott küldetést.
Említésre méltó még Elizeus próféta esete: amikor Illést elragadja az Úr, ő azt kéri, jusson neki kétszeres rész az Illésben munkálkodó Lélekből, és ezt meg is kapja, ezután történnek a csodatételei.
Mit jelenthetett az, hogy Elizeus „kétszeres részt” kért Illés lelkéből?
Úgy gondolom, Isten bőségesen tud adni a Lelkéből, de ez valójában rajtunk is múlik: ha tele vagyunk minden más gondolattal, akkor sajnos kevesebb teret hagyunk neki. De ha vágyunk az ő közelségére, és imában kérjük a vezetését, ő örömmel közeledik hozzánk, mivel ez azt jelenti, szorosabb kapcsolatot szeretnénk vele. A Szentlélek munkája pedig összeköt bennünket mind az Atyával, mind a Fiúval.
Amikor Elizeus kétszeres részt kapott a Lélekből, akkor – értelmezésem szerint – mélyebbre fűzte az Úrral való kapcsolatát.
Hogyan formálja át az ember életét Isten Lelke?
Amikor valaki imádságban elköteleződik Isten mellett, akkor bőven kiárasztja rá a Lelkét. Ha felismeri és kimondja a bűneit, leteszi azokat az Úr elé, hatalmas felszabadultságot él meg. Lekerülnek róla az addig cipelt terhek, a sötét zugot, amelyben élt, hirtelen fény tölti be. Ahol ugyanis Isten Szentlelke megjelenik, ott a sötétségből világosság lesz, a káoszból rend, az élettelenből élő.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.