A Magyar Nemzeti Galériában (MNG) október 21-én nyílt meg az Elhivatottak – Magyar képzőművésznők a XX. század első felében című kiállítás. A tárlat hatvan alkotó több mint százharminc művét sorakoztatja fel, kronologikus sorrendben tárva elénk, honnan indultak és hová jutottak – a századforduló környékén még csaknem teljesen férfiak uralta művészvilágban – az érvényesülni próbáló női képzőművészek.
Elsőként a jó családból származó lányok, asszonyok kaptak lehetőséget művészi hajlamuk kibontakoztatására; innen hosszú út vezetett a valóban emancipált művészeti oktatásig. Ritkán találkozunk e korai generáció munkáival: ők jellemzően könyvborítókat, illusztrációkat, textíliákat készítettek, hiszen a hagyományosan női témákkal – divat, öltözködés, gyereknevelés – illett foglalkozniuk. Különösen érdekes e korszakból Lesznai Anna Ady-párnája (1912), a népi ornamentikát idéző hímzés; mintája Ady Endre Ki látott engem? (1914) című kötetének borítóján is visszaköszön.
Éber Anna: Önarckép (1929 körül), Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria; Bartoniek Anna: Önarckép (1931), Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria; Basch Edit: Amrita Sher-Gil (1930 körül), magántulajdon
A tárlat telis-tele van érdekes, egyenként figyelmet és bemutatást érdemlő alkotóval és alkotással, számunkra igazán erőssé mégis akkor vált, amikor a művészek önarcképeit sorakoztató részhez érkeztünk. Elemi erővel hatnak a festmények, mindegyik máshogyan, a maga módján szuggesztív, figyelmet követelő. Egyik kacér, már-már tetemre hív (Éber Annáé), a másik finom, szelíd (Bartoniek Annáé), a harmadik titkokat rejtő, maszkszerű (Czillich Annáé).
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.