Mit tett értünk Isten? – erre a kérdésre kereste a választ a balatonfüredi Siloám Református Missziói Otthon első, saját rendezésű, bensőséges adventváró alkalma. A programsorozat nyitónapján Mészáros László protestáns tábori püspök tartott előadást, amelyben arról beszélt: Isten megteremtette az embert, kapcsolatot kínált neki önmagával, irányt adott az életének, és meghívta arra az útra, amelyen vele járhat; Krisztus bűnből való megváltása által pedig megszenteli és megtartja. Másnap Petró László, a kaposvári gyülekezet lelkipásztora vitte tovább a témát, gazdagítva az adventi alkalmak üzenetét.
Mindkét előadót megszólaltattuk, először Mészáros Lászlót kértük arra, hogy segítsen még közelebb kerülni a beszédében felvetett témához.
Hogyan érzékelhetjük Isten jelenlétét a mindennapokban, és ez miképpen jelenik meg az adventi időszakban?
Rengeteg apró dologban észrevehetjük nap mint nap. Az év végéhez közeledve mindnyájan megfáradunk, de ebben a kimerült állapotban sem enged el bennünket: Lelke által megújít és megelevenít. Advent idején természetesen több időt és figyelmet szánunk az elcsendesedésre Isten előtt, gyakrabban vesszük kézbe a Szentírás Jézus testet öltéséről szóló részeit is. Tábori lelkészként a katonákhoz igyekszem közelebb vinni ezeket a történeteket, hiszem, hogy Krisztus megismerése új tartalommal töltheti meg az életüket. Az adventi alkalmak mindig személyesebbek, meghittebbek, ami engem is még nagyobb fegyelemre hív: több felkészülésre, csendességre, figyelemre. Ez bizonyosan közelebb visz az Úrhoz.
Mely mindennapi szokások segítik önt abban, hogy tudatosítsa Isten jelenlétét?
Nagyon lényeges, hogy a napot elcsendesedéssel kezdjük, mert ez rendezi a gondolatainkat, és segít a lényegre figyelni. Ha nem szánunk időt az Istennel való kapcsolatra, csak rohanunk, könnyen a saját bölcsességünkre hagyatkozunk – és azon bizonyosan nem lesz áldás. A gyülekezetekben, a katonák között, de bármely más közegben szolgálva is példát kell mutatnunk abban,hogyan lehet a hitben elmélyülni és közelebb kerülni ahhoz, akire az életünket bízzuk.
Előadásában arról is beszélt: „Isten folyamatosan dolgozik bennem.” Hogyan érzi ezt a saját életében?
Különös életút az, amelyet eddig meg élhettem. Abban, ahogyan rátaláltam Istenre és a hivatásomra, szinte semmi sem akkor és úgy történt, ahogyan én elterveztem. Mégis: csodák sorozatát tapasztalhattam meg. Sárospatakra vezetett, ahol nemcsak teológiát tanultam, hanem engedelmességet, alázatot, hűséget, tiszteletet és szeretetet is: csupa olyasmit, amit mind a mai napig gyakorolnom kell. A katonák között, Szentlélekért könyörögve igyekszem Jézus Krisztushoz terelni azokat, akik meghallják, hogy az elhívás nekik is szól.
Mészáros László protestáns tábori püspök
Mit jelent az, hogy Isten szeretetből és kezdeményezőn teremtette meg a világot és az embert?
A szeretet legmagasabb formája az volt, hogy a Mennyei Atya odaadta egyszülött Fiát ezért a világért – mindannyiunkért, mivel a teremtett ember – ahogyan hit vallásunk fogalmaz – „napról napra csak szaporítja a bűnt”. Ő mégsem fordult el tőlünk. A Szentírás első lapjain is ezt látjuk: a bűnbeesés után Isten megkérdezi: „Ádám, hol vagy?” (1Móz 3,9) Akkor is keresett, amikor mi elfordultunk tőle. A saját képmására alkotott minket – ez nem testi, hanem lelki hasonlóság: arra a képességre utal, hogy mi is tudunk szeretni. Az ember Isten szeretetéből és szeretetére teremtett lény. Ő ma is mindent ebből kiindulva tesz: még az ítéletében is ott rejlik a szeretete, mert nélküle nem szület hetne valódi bűnbánat és megtérés, ezek hiányában pedig végleg elvesznénk.
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.