Március 15. történelmünk meghatározó, fényes eseménye, nemzeti önazonosságunk egyik legszebb kifejezője. Számtalan írás, történelmi elemzés feltárta, vitatta, magyarázta, mégis maradt kutatásra váró dokumentum. Érdekes volna például a korabeli igehirdetéseket vizsgálni, miről szólt akkor a prédikáció. A szabadságról? Kánaánról?
Forradalmi rendszerváltás történt Magyarországon. Végbemehetett a polgári, nemzeti átalakulás, megalakult a független, felelős kormány, a polgári szabadságjogok, törvény előtti egyenlőség, közteherviselés, népképviselet – óriási fordulat! Őrizzük, nehogy elveszítsük!
Március 15-én több helyen ökumenikus istentisztelettel adnak hálát Istennek a magyarok, római katolikusok és protestánsok. Évszázadok feszültségei oldódnak a nemzeti ünnepen egyházaink között. Noha az országgyűlési törvények (1791 és 1840) biztosították a vallásszabadságot, vegyes házasság esetén a reverzáliskényszer viszályt okozott. A protestáns félnek kötelező volt lemondani gyermekének saját vallása szerinti neveléséről. (Ma is fölbukkan a jelenség, noha a pápa tiltja.) 1841-ben országos felháborodást keltett, hogy az evangélikus Kossuth Lajos és katolikus menyasszonya esküvőjén a plébános megtagadta az áldást, mivel a vőlegény nem volt hajlandó reverzálist adni. A Pest vármegyei közgyűlés ezért hatszáz forint büntetéssel sújtotta a papot. Az 1844-es országgyűlés kimondta, hogy protestáns lelkészek is megáldhatják a vegyes házasságokat.
„Hagyjátok a meddő vitát!
Bölcs Isten az, ki rendel;
Az ember tiszte, hogy legyen
Békében, harcban ember.
Méltó képmása istennek,
S polgára a hazának,
Válassza ott, válassza itt
A jobbik részt magának.”
Arany János: Gondolatok a béke-kongresszus felől (1850. szeptember)
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.