„Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, és akinek a te ösvényeid vannak a szívében.” (Zsolt 84,6 – Károli-ford.)
Fórizs István főgondnokjelölt:
Hatvannégy éves vagyok, házas, két felnőtt gyermek édesapja. Életem szilárd alapját a családom, a hivatásomban szerzett tapasztalatok és a Magyarországi Református Egyház iránti mély elkötelezettség alkotják. Feleségem református hitoktató, így a családi életünk is elválaszthatatlan az Igétől, a felnövekvő nemzedék lelki nevelésétől és a gyülekezeti közösség építésétől. Hosszú időn át hivatásos tiszti beosztásokban szolgáltam a Miskolci Határőr Igazgatóság állományában. Ez az időszak megtanított a fegyelemre, az egyértelmű felelősségvállalásra és a higgadt helytállásra a krízishelyzetekben. Jelenleg szolgálati járadékos nyugdíjasként az Ózdi Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola technikai munkatársaként dolgozom.
Miért vállalta a jelölést?
A hitem az egyházi elkötelezettségem és az életem legfontosabb tartóoszlopa. Hetedik éve állok az Ózd I. Református Egyházközség szolgálatában főgondnokként. Ezalatt mélyrehatóan megismertem a gyülekezeti élet mindennapi örömeit, anyagi és lelki küzdelmeit. Idősebb gyermekünk Miskolcon református lelkész, vallástanár, így a városi, nagyobb gyülekezetek gondjai sem ismeretlenek előttem. A kerületi főgondnoki jelöltségre megtért, hitében mélyen elkötelezett testvérem megkeresésére mondtam igent. Benne láttam meg azokat a tiszta hitbeli értékeket, emberi tulajdonságokat és az egyház iránti hűséget, amelyekre ma a legnagyobb szükségünk van. Az ő példája és közös látásunk adott belső bizonyosságot arra, hogy elfogadjam a felkérést.
Mely területeken tartja leginkább szükségesnek a változást?
Az egyházkerületi szolgálatra készülve két olyan kritikus területet is látok, amelyek azonnali, mélyreható változást igényelnek. Az egyik legégetőbb a lelkipásztoraink helyzete. Olyan mérhetetlen adminisztratív, fenntartói és egyéb bürokratikus nyomás nehezedik rájuk, amely miatt sokan elcsüggednek, elfáradnak, s mondhatni, a teljes kiégés határán állnak. Ezzel párhuzamosan méltatlan anyagi valósággal kell szembesülnünk. Tapasztalataim szerint a gyülekezetek által biztosított lelkészi javadalmazások sokszor még a minimálbér összegét sem érik el. Nem várhatunk el hiteles és teljes odaadást ott, ahol a mindennapi megélhetés alapvető feltételei sincsenek biztosítva. Egyházkerületi szinten kell új javadalmazási modelleket, központi alapokat és hatékony tehermentesítési stratégiákat kidolgoznunk a védelmükben.
Mit tenne azért, hogy a fiatalok szorosabban kötődjenek az egyházhoz?
Kritikus terület gyülekezeteink folyamatos elöregedése. Ha az idősebb korosztály kikerül a padsorokból, a helyzet még rosszabb lesz. Éppen ezért életbevágó és halaszthatatlan feladat a fiatalok megszólítása. Vissza kell állítanunk a korábban jól működő egyházi és szervezeti struktúrákat, amelyek bizonyítottan vonzották és megtartották a fiatal korosztályt. Vannak követendő példák egyházkerületi szinten is, ahol az ifjúsági misszió eredményesen működik.
Olyan fiatalos, de hitében mélyen elkötelezett szolgálókra van szükségünk, akik halló fülekkel és értő szívvel tudnak közöttük munkálkodni. Ebben a misszióban kiemelten fontos az elemi iskolákban és a középfokú intézményekben a hitoktatás folyamatos és módszertanilag megújított biztosítása. Feleségem hitoktatói munkáján keresztül látom, hogy a gyermekek szomjazzák a tiszta szót és az iránymutatást, de ehhez olyan nyelven kell szólnunk hozzájuk, amelyet megértenek.
Mikor mondott legutóbb nemet egy népszerűnek ígérkező ügyre? Miért döntött így?
A vezető nem keresheti a maga népszerűségét. Szolgálatom és eddigi életutam során sohasem kerültem meg olyan helyzetet, amikor népszerűnek látszó, de az Ige igazságával vagy az egyház hosszú távú érdekeivel ellentétes ügyre nemet kellett mondani. A határozottság, az egyenes beszéd és az elvhűség számomra alapértékek.
Mitől tart vezetőként a leginkább?
Az egyházi vezetésben is a legnagyobb feladat hűnek maradni az elhíváshoz, megtalálni az egyensúlyt az evangéliumi alapok szigorú megőrzése és a mai kor körülményeihez való bölcs igazodás között. Krisztusban kell járnunk, az ő szavához igazodnunk, miközben értjük a jelenkor társadalmi valóságát. Kész vagyok alázattal fogadni a jobbító szándékú kritikát, és mindvégig a mi Megváltó Urunkat követve, tiszta szívvel szolgálni az egyház ügyét.
Fotó: Hab Fotó