„Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket!” (Neh 2,17b)
Meleg Attila püspökjelölt:
1979-ben születtem Szilágysomlyón. A Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztoraként végzem szolgálatomat. Sárospatakon végeztem a teológiai tanulmányaimat. Szolgáltam vidéki és nagyvárosi gyülekezetekben. Első szolgálati helyemen, Bódvaszilason tanodát és gyerekházat indítottunk, és Isten sok áldását tapasztaltuk meg a cigánymisszióban. Feleségemmel négy gyermeket nevelünk hitben és szeretetben. A Pécsi Tudományegyetemen neveléstudományból PhD-fokozatot szereztem. Szeretek gitározni, olvasni és énekelni, ezek számomra egyszerre jelentenek elcsendesedést és feltöltődést.
Miért vállalta a jelölést?
Azért vállaltam, mert arra kerestem a választ, hol tudok a legtöbbet tenni Krisztus egyházáért. Sok lelkipásztor elfáradt, gyülekezeteink egy része fogy, mégis nagy lelki erő és megújulási vágy van egyházkerületünkben. Hiszem, hogy ezt az erőt össze lehet kapcsolni. Olyan egyházat szeretnék, ahol nem csupán intézményeket működtetünk, hanem gyülekezeteket építünk, együtt imádkozunk, bátorítjuk egymást, missziót végzünk, és Krisztushoz hívjuk az embereket. Számomra a vezetés szolgálat: lehetőség arra, hogy másokat segítsek a szolgálatban.
Mely területeken tartja leginkább szükségesnek a változást?
Elsősorban lelki megújulásra van szükség. Az evangélium, az imádság és a misszió ne egy program legyen a sok közül, hanem minden döntésünk középpontja. Fontos a lelkipásztorok megbecsülése és tehermentesítése, a kis gyülekezetek segítése, valamint az őszintébb, bizalmon alapuló egyházi közélet. Olyan egyházkerületet szeretnék, ahol nem az számít, ki melyik csoporthoz tartozik, hanem az, mit tud hozzátenni Krisztus ügyéhez; ahol a döntések átláthatóbbak, a párbeszéd természetesebb, a gyülekezetek pedig alakítói közös életünknek. Hiszem, hogy egyházunk jövője az evangélium erejében, az újjászületésben, az élő gyülekezetekben és az egymásért vállalt szolgálatban van.
Mit tenne azért, hogy a fiatalok szorosabban kötődjenek az egyházhoz?
Megkérdezném tőlük, milyen egyházban szeretnének élni a Szentírás fényében. A fiatalokat nem pusztán programok tartják meg, hanem a hiteles közösség, a személyes kapcsolatok és olyan egyház, ahol kérdezhetnek, kételkedhetnek, szolgálhatnak és felelősséget kaphatnak. Támogatnám az ifjúsági alkalmakat, táborokat és helyi kezdeményezéseket, de még fontosabbnak tartom, hogy a gyülekezetben érezzék otthon magukat. Fontosnak tartom, hogyan hozzuk be őket a közösségünkbe és hogyan visszük el hozzájuk Krisztus örömhírét.
Mikor mondott legutóbb nemet egy népszerűnek ígérkező ügyre? Miért döntött így?
Legutóbb akkor, amikor az egyházkerületben a jelenlegi ciklus felénél tartott püspökválasztás során visszaléptem a jelöltségtől. Azért tettem, mert nem akartam, hogy személyem akadálya legyen annak a változásnak, amelyet akkor sokan reméltek és vártak. Úgy gondoltam, fontosabb a közösség ügye, mint a saját jelöltségem. Számomra azonban ez az esemény fontos tanulság maradt. Megmutatta, hogy vezetőként olykor a saját lehetőségeinkről is le kell tudni mondani egy nagyobbnak hitt cél érdekében. Ugyanakkor azt is világossá tette számomra, hogy szükség van a Magyarországi Református Egyház választási szabályozásának és annak gyakorlati alkalmazásának átgondolására.
Mitől tart vezetőként a leginkább?
Attól, hogy egy vezető már nem hallja meg azokat, akikért felelősséget vállalt, és még veszélyesebb, ha Isten hangjára sem figyel eléggé. A hatalom könnyen távolságot teremt. Ezért olyan munkatársakat szeretnék magam körül, akik nemcsak támogatni, hanem figyelmeztetni is mernek. Nem mindenre kész választ adó vezető szeretnék lenni, hanem olyan, aki imádkozik, kérdez, meghallgat, dönt, amikor kell, és közben nem felejti el: az egyháznak egyetlen igaz Ura és vezetője van, Jézus Krisztus.
Fotó: Nehézy László