Kovács Barnabás főgondnokjelölt:
Közgazdász- és jogászdiploma mellett a Madridi Diplomáciai Akadémián végeztem, címzetes egyetemi tanár vagyok. Sokéves gazdasági, államigazgatási, diplomáciai és felsőoktatási vezetői tapasztalattal rendelkezem. Diplomataként Barcelonában voltam főkonzul. Az egyház munkájában a kétezres évek óta vállalok szerepet, először a Zsinati Hivatalnál, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen stratégiai igazgatóként. Jelenleg a nábrádi gyülekezet presbitere, a Szatmári Református Egyházmegye küldötteként a Zsinat Gazdasági Bizottságának alelnöke vagyok
Miért vállalta a jelölést?
Hívő családban nőttem fel. Természetes volt nálunk, hogy másokért is teszünk és cselekszünk, hiszen így tudjuk hitelesen képviselni Krisztus ügyét. A Debreceni Református Gimnáziumban is természetes volt a feladatvállalás a közösségért. A főgondnoki feladatot nem tisztségnek, hanem szolgálatnak tekintem. Meggyőződésem, hogy az eddigi szakmai, vezetői és egyházi tapasztalataimat a Tiszántúli Református Egyházkerület gyülekezeteinek szolgálatába tudom állítani. Olyan munkát szeretnék végezni, amely erősíti a gyülekezeteket, támogatja a lelkipásztorokat, és hozzájárul egyházunk megújulásához. A gyülekezetek kinyújtott karjaként szeretnék tevékenykedni világi közegben, az egyháztól, hittől távolabb álló személyek számára is közvetíteni az örömhírt.
Mely területeken tartja leginkább szükségesnek a változást?
A gyülekezetek megerősítését, a fiatalok megszólítását és az egyház gazdasági önállóságának megszilárdítását tartom kiemelt feladatnak. Fontosnak vélem, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat átláthatóan és a valós szükségletekhez igazodva használjuk fel. Erősítenünk kell az egyházi szereplők közötti együttműködést, a rendszeres párbeszédet és a jó gyakorlatok megosztását is. A misszió az egyház jövőjének a kulcsa, nagyobb hangsúlyt kell fektetni rá. A változás számomra nem öncél, hanem annak eszköze, hogy hitelesebben és eredményesebben szolgálhassuk közösségeinket.
Mit tenne azért, hogy a fiatalok szorosabban kötődjenek az egyházhoz?
Olyan közösségeket és programokat támogatnék, amelyekben a fiatalok nem csupán résztvevők, hanem alakítói is lehetnek az egyházi életnek. A sporton keresztül sokkal könnyebben tudnak kapcsolódni az egyházhoz. A sport kiváló lehetőséget teremt a közösségépítésre, a hátrányos helyzetű fiatalok elérésére és a keresztyén értékek közvetítésére. Emellett fontosnak tartom a zene, a digitális technológiák és a fiatalok számára természetes kommunikációs csatornák tudatos alkalmazását. A cél, hogy az egyház ne távoli intézmény, hanem személyes, befogadó és megtartó közösség legyen számukra, ahol megtalálják a helyüket, hitre térhetnek és abban kiteljesedhetnek.
Mikor mondott legutóbb nemet egy népszerűnek ígérkező ügyre? Miért döntött így?
Kollégáim néhány éve javasolták egy nagyszabású sportrendezvény megszervezését, mely remek ötletnek tűnt, sok gyermek vehetett volna részt rajta. Hosszas hezitálás után végül nem vágtunk bele, mert meghaladta volna az erőnket. Aki építeni akar, vessen számot előtte. Vezetőként megtanultam, hogy nem minden népszerű kezdeményezés szolgálja hosszú távon a közösség érdekeit. Egy döntésnél nem kizárólag azt mérlegelem, hogy rövid távon milyen fogadtatásra számíthat, hanem azt is, hogy szakmailag megalapozott, pénzügyileg fenntartható és értékeinkkel összeegyeztethető-e. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a kedvező fogadtatás reménye ellenére is a nemet tartom felelős döntésnek.
Mitől tart vezetőként a leginkább?
A napi feladatok és az intézményi működés fenntartása közben nem téveszthetjük szem elől szolgálatunk valódi célját: az emberek, a gyülekezetek és a következő generációk támogatását. Nem szerencsés, ha a vezető elszakad azoktól, akikért felelősséggel tartozik, és nem hallja meg a közösségek valós problémáit. Ezért fontos számomra a személyes jelenlét, az őszinte párbeszéd és az alázat. A vezetés felelősség, amelyet csak közösségben, hitből és egymás iránti bizalommal lehet jól betölteni.
Fotó: Pozsonyi Zita