Máté Vivien és Bányai Krisztina Noémi Erdélyből érkezett Budapestre, hogy egy éven át másokat szolgáljon. A Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálatban Vivien fogyatékkal élő embereket gondozott, Noémi pedig idősek és fogyatékkal élők ellátásában szerzett tapasztalatot. Mindketten a Magyar Református Szeretetszolgálat Önkéntes diakóniai év programjának résztvevői voltak, amely évről évre lehetőséget ad a fiataloknak a szolgálatra és a lelki növekedésre.
Miért jelentkeztek az Önkéntes diakóniai év programba?
Máté Vivien: Sokáig aktívan szolgáltam a gyülekezetemben, táborok szervezésében is részt vettem, gyermekfoglalkozásokat tartottunk. Mindig örömmel vállaltam önkéntes feladatokat, és egy idő után úgy éreztem, jó volna ezt a szolgálatot alaposabban, mélyebben is megélni. Úgy gondoltam, hogy a gondozást igénylőknek nagy szükségük van figyelemre és szeretetre. Az otthonban sok olyan ember él, akiknek már nincs hozzátartozójuk, vagy csak nagyon ritkán látogatják őket. Szerettem volna az a személy lenni, aki valódi figyelmet és szeretetet ad nekik. Ennek ellenére az első két hétben rengeteget sírtam. Meg kellett tanulnom elfogadni, előfordul, hogy felpofoznak vagy megtépik a hajamat. Nem azért, mert nem szeretnek. Efféle reakciókat azok a belső nehézségek váltanak ki, amelyekkel nap mint nap küzdenek, tehát nem tudatos cselekedetek. Ahogy ezt egyre jobban megértettem, fokozatosan én is másként kezdtem viszonyulni az emberpróbáló helyzetekhez.
Máté Vivien
Bányai Krisztina Noémi: Szerettem volna megtalálni azt a területet, amelyen hosszú távon is szolgálhatok. Tizenhárom-tizennégy éves korom óta végzek önkéntes munkát, ez mára az életem részévé vált. Ezért is szerettem volna hosszabb időt ilyen szolgálatban tölteni. Elsősorban két unokatestvérem inspirált. Nagyon közel álltak hozzám: az egyikük szellemi fogyatékossággal élt, a másik pedig – Isten nyugtassa – fizikailag volt lebénulva. Velük együtt épült a hitem.
Az Önkéntes diakóniai év program lehetőséget kínál a fiataloknak arra, hogy Magyarországon vagy külföldön kapcsolódjanak be e szolgálatokba. Az önkéntes esztendő folyamán nemcsak szakmai tapasztalatot és különböző emberi helyzetekben való jártasságot szereznek, hanem közelebbről is megismerik a társadalom peremére szorult emberek élethelyzetét, és más országokban élő keresztyén közösségek szolgálatába is bekapcsolódhatnak. A program részeként hitben is formálódnak, miközben ökumenikus tapasztalatokat szereznek.
Hogyan kezelik az ilyen helyzeteket, amikor egy ellátott agresszívan viselkedik?
Bányai Krisztina Noémi: Minden szituáció más, nincs rá egyetlen, minden esetben alkalmazható megoldás. Előfordult például, hogy egy kerekesszékes fiúval indultunk az udvarra, és ő hirtelen hátrafelé ütött. Ilyenkor fontos kapcsolatot teremteni vele: beszélni hozzá, megnyugtatni, kideríteni, mi váltotta ki ezt a reakciót. A legfontosabb a biztonság, ezért ha nem sikerül őt lecsillapítani, vissza kell kísérni az osztályra, hogy másokat ne veszélyeztessen.
Máté Vivien: A legtöbb esetben az segít, ha ilyenkor határozottan megfogom a kezüket, és nyugodtan elmondom nekik: amit tesznek, helytelen. Jelzem azt is, hogy ha folytatják, vissza kell mennünk a szobába, amíg meg nem nyugszanak. A legtöbb esetben mindez hirtelen felindulásból vagy valamiféle rohamhatás miatt történik, és gyorsan lecsillapodnak. Azután mindig bocsánatot kérnek, odabújnak, és megvallják, hogy nem akartak bántani.
Milyen felkészítést kaptak ezekre a helyzetekre?
Máté Vivien: Az intézmény minden önkéntese részt vett egy háromnapos szemináriumon. Ott részletesen ismertették velünk mindazt, amit a munkáról és a feladatainkról tudnunk kellett.
Bányai Krisztina Noémi: A gondozók és az ott dolgozó kollégák beavattak minket minden egyes ellátott problémáiba és sajátosságaiba. Azt is megtanították, hogyan reagáljunk, ha valaki rosszul lesz – például epilepsziás rohamot kap –, mit szabad tennünk, és kihez kell azonnal fordulnunk. Mivel nincs orvosi végzettségünk, elsősorban a megfelelő jelzés és a biztonság fenntartása a feladatunk. Sok mindent a gyakorlatban tanultunk meg: hogyan lehet kapcsolatot teremteni az egyes gondozottakkal, milyen az állapotuk, és mire hogyan reagálnak. Mindegyikükhöz másképp kell viszonyulni.
Bányai Krisztina Noémi
A teljes írás a Reformatusoklapja.hu oldalon található.
Örömmel látjuk honlapunkon, ahol számos cikkünk díjmentesen is elérhető – ez a tartalom előfizetéssel olvasható teljes terjedelmében.