Mást jelent a békesség, és mást a béke. A honvédségre azért van szükség, hogy a békét fenntartsa, békesség viszont a szívben van, onnan indul ki – jelentette ki Pásztor Dániel püspök, a Zsinat lelkészi alelnöke a hódmezővásárhelyi laktanyában tartott istentiszteleten. Ez volt az első alkalom, hogy református püspök hirdette Isten Igéjét az ökumenikus Hunyadi-kápolnában.
Az istentisztelet kezdetén Pásztor Dániel püspök örömét fejezte ki, hogy meghívták, és hirdetheti Isten Igéjét a hódmezővásárhelyi laktanya Hunyadi-kápolnájában. Felidézte, hogy sorkatonai szolgálata idején egyszer összegyűltek a laktanya kazánházában a teológusok, egyetemisták, istenhívők – nagyjából tizenöten lehettek –, és titokban olvasták a karácsonyi történetet, imádkoztak, valamint úrvacsorát vettek. – Mindegy volt, hogy ki milyen felekezetű: ott igazán megvalósult az ökumené – emlékezett vissza. A parancsnokság tudomást szerzett az összejövetelről, mert feljelentették őket, úgyhogy kis híján hadbíróság elé kerültek. A környezet nosztalgiát ébreszt a múlt iránt, mégis hálásak lehetünk, hogy ma már teljesen más szemlélet uralkodik a honvédségben is – jegyezte meg.
Pásztor Dániel a személyes történet megosztása után az igehirdetésének alapjául szolgáló szakaszt olvasta fel: „Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek!” (Jn 20,26)
A püspök az igeversből a köszöntést emelte ki: „Békesség nektek!” – Jézus mondhatott volna mást is, hiszen a tanítványok az ezt megelőző időszakban hitetlennek bizonyultak. Azt is kérdezhette volna: Hol voltatok, hát ilyen gyávák vagytok, hiába voltam együtt veletek három évig, hiába tettem csodákat, ennyire féltitek az életeteket? Jézus azonban nem tesz szemrehányást, hanem úgy köszön: „Békesség nektek!” Mást jelent azonban a békesség, és mást a béke. A honvédségre azért van szükség, hogy a békét fenntartsa, békesség viszont a szívben van, onnan indul ki, azt nem a honvédség teremti meg. A béke igazából tűzszünet, megegyezés, hogy nem bántjuk egymást; ez persze törékeny, meg kell őrizni. A békesség más, inkább életérzés, élettartalom, amit Isten ajándékoz. Örömteli, ha ennek az eredménye végül béke, de előbb békességre van szükség. Jézus is azt mondja, „békesség nektek”, nem pedig azt, hogy éljetek békében egymással. Krisztus a golgotai kereszten szerezett nekünk békességet, lebontott mindent, ami elválasztott minket az Istentől, így lehet békesség köztünk és a Mindenható között – mutatott rá Pásztor Dániel.
– A békesség azt is jelenti, hogy békesség önmagammal, elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, nem akarok más lenni, szerepet játszani, mert előbb-utóbb úgyis lehull a lepel. Ha békében vagyok önmagammal, szabad vagyok, ha meg akarok felelni minden külső elvárásnak, a korszellemnek, akkor nem lesz békességem soha. Isten elfogadott minket, fogadjuk el mi is önmagunkat! Ha ez megtörtént, akkor lesz békességünk egymással is. A sorrend rendkívül fontos: békesség Istennel, önmagammal és egymással. Amikor békétlen embereket látok, akik keresik a konfliktusokat, nem tudnak konfrontáció nélkül élni, valakivel haragban kell lenniük, akkor tudom, hogy nincsenek békében Istennel és önmagukkal, kivetítik a belső feszültségeiket. Békesség nélkül lehet élni, de nem érdemes, mert elfecsérelt idő lesz minden nap. Leélhetünk egy életet harcokkal és konfliktusokkal, de mindig hiányérzetünk lesz, kívánni fogjuk, ami a másiknak megvan, irigykedni fogunk. Az Ige azt mondja: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” (Róm 12,15) Együtt sírni mindig könnyebb a másikkal, együtt panaszkodni, együtt szidni a vezetőinket, ebben otthon érezzük magunkat, nem felemeljük, hanem lehúzzuk egymást. Sokkal nehezebb együtt örülni, mert ha másnak öröme van, nekünk pedig nincs, akkor ott motoszkál bennünk az érzés, hogy nekem miért nem jó, te miért kaptad meg azt, ami nekem nincs meg – hívta fel a figyelmet Pásztor Dániel.
– „Békesség nektek!” A feltámadott Jézus ezt üzeni, ismeri az életünket, a körülményeinket és azt is, mire van szükségünk a békességhez. Kívánom, hogy ajándékozzon meg bennünket az ő békességével, legyen békességünk Istennel, önmagunkkal és egymással – zárta gondolatait az egyházi elöljáró.
Az istentisztelet végén Dudás Ferenc tábori lelkész köszönte meg Pásztor Dánielnek a szolgálatot. Hangsúlyozta, hogy ez volt az első alkalom, amikor református püspök hirdette Isten Igéjét a Hunyadi-kápolnában. Végül a Kinizsi Pál 30. gyalogdandár ezredese, Dienes Ádám adott át ajándékot Pásztor Dánielnek.
