Bolyki László zenész legújabb könyvében a sérülékeny, a Bibliában is tárgyalt apa-fia kapcsolatok kifinomult táncát-zenéjét szólaltatja meg. Az Apák és fiúk – A férfivá válás útján című könyv sikere minden bizonnyal a szerző tapasztalataiban és motivációjában rejlik. A lelkigondozó és igehirdető gyermekként és apaként is átélte a generációkon átívelő életlánc átadása-átvétele megszakadásának fájdalmát és az azzal járó szorongást, lélekőrlő bizonytalanságot. Két tűz közé szorítva személyes élettörténetei által is minden apát és fiút a helyére állásra hív: „Légy erős, légy férfi!” (1Kir 2,2)
Ez a közösségeink érdeke is, hiszen egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy az igazi férfiak eltünedezőben vannak a társadalomból és az egyházból egyaránt. A nagyvárosi Starbucks-keresztyénség, a Beatles-teológia és az összes Disneyland-gyülekezet – ahogyan a szerző fogalmaz – nélkülözi az egyházban ősidők óta meglévő férfiprincípiumokat, mint amilyen az erő, a produktivitás, az ügyesség és a célorientáltság. Ugyanez igaz azokra a „kaszárnyagyülekezetekre” is, ahol (gyenge) férfiak megsértett férfiasságukat palástolva kiélik felgyülemlett frusztrációjukat. Négygyermekes édesapaként a szerző magasra teszi a lécet, és leszámol a macsókultusszal, a férfiasságukat státuszszimbólumokkal bizonygatókkal. A családot zenekarhoz, sportcsapathoz hasonló hierarchikus rendszerként szemléli, amelynek működéséért elsősorban annak feje felelős.
A férfitársadalom nikodémusi dilemmája, hogy egy férfinak az anyja után atyjától is világra kell jönnie. Amikor az apa elismerése, támogatása elmarad, sokan családapaként kényszerülnek elakadt fiúi lélekrészük küzdelmeit megharcolni. A férfitársadalomba való beavatás hogyanjának kérdése megválaszolásra vár számos magyar életében ma is, mert az apák nincsenek jelen, vagy ha mégis, elmarad az a lelki odafordulás, amely átörökíthetné a megszerzett tapasztalatokat és az ősöktől kapott értékeket, szilárd identitást. E gyökerek nélkül pedig szárnyalni sem lehet. Így marad el az az érintés, a büszkeséget, bizalmat és jóváhagyást kifejező, áldást örökítő pillantás, útra és harcba bocsátó szimbolikus mozdulat – az ószövetségi atyai áldás, mint amilyet a Fiú is kap mennyei Atyjától megkeresztelkedésekor és megdicsőülésekor.
A nyugati világkép hazugsága, hogy egy fiú a szüleivel szembeni lázadással, tiszteletlen szakítással válhat igazi férfivá. A Biblia tud a tékozló fiúról, de engedetlenségét és lázadását, mint az ég és az atyai ház elleni legnagyobb sértést, csak a megtérés követheti. Nekünk sem kell mindent elölről kezdenünk – vallja a könyv írója –: bátran építhetünk az elődjeink által sajátosan megvetett alapra, akár vállalva és kijavítva annak hiányosságait is.
Ezáltal arra is lehetőségünk nyílik, hogy az életünket ne az egyéni boldogulásunk felől közelítsük meg – fogalmaz a szerző. Ez az életlánc ereje, a nemzedékeket magában foglaló, azokon átívelő megtapasztalások hatalma, amely térben és időben messze meghalad minket. A népszerű előadó hisz abban: az életlánchoz tartozás és a férfiközösségek titka abban rejlik, hogy megsokszorozzák tagjaik erejét – többek annál, mint az egyesek összege.
A fiúk legtöbbször csak álmodoznak a király hatalmáról és a próféta tekintélyéről, és ahelyett, hogy harcosként az életben küzdenének, idejüket a számítógépes játékok fiktív harcai és a pixelhölgyek kötik le. A szerző jól ismeri e nagybetűs lélekrészeket, szilárd, megharcolt identitása birtokában kalauzolja olvasóit a férfivá válás útján.
A könyv összességében nem látlelet az apátlan, elnőiesedő társadalom hosszú távon beláthatatlan következményeiről – bár erre is találunk megdöbbentő statisztikákat –, nem is művészi jeremiád az apátlanság démonától gyötört, léleknyomorító háttérsugárzástól szenvedő férfiakért. Sokkal inkább prófétai, reményteljes hang az apák és a fiak felelősségéről: „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz...” (Mal 3,24) Célját végső soron azokban az apró lépésekben éri el, amelyek megerősítik a már meglévő, helyreállítják a megszakadt és elindítják a még meg sem kezdett életláncokat
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!