Volt maga is függőbeteg, hajléktalan, majd iskolafenntartó, tanár, működtetett hajléktalanszállót, nappali melegedőt, és az utcai ellátásból is kivette a részét, miközben számos, lakhatás nélkül élő embert juttatott saját otthonhoz. A hetvenéves Márkus Gábor lelkipásztor, a Tiszta Forrás Alapítvány elnöke mostantól nem jár be nap mint nap a református hajléktalanmisszió intézményeibe, de nem is hagyja abba teljesen a segítő munkát: az utógondozásban alkalmazza negyvenéves szolgálatának tapasztalatait.
Márkus Gábor szerint több felvilágosításra, ismeretterjesztésre lenne szükség, egészen kis kortól
Úgy fogalmazott, hogy a hajléktalan emberekkel való munka sokszor olyannyira méltatlan és embertelen helyzeteket szül, hogy hit nélkül nem lehet csinálni. Miben segít a hit?
A Szentírás az áldás szóval fogalmaz ezzel kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy örömöm van a szolgálatomban, ajándékaim, elért eredményeim, miközben emberi értelemben véve nem nagyon beszélhetünk sikerről. Mégis, a munkám során évente hat-nyolc hajléktalan ember került ki úgy az ellátásból, hogy talpra tudott állni, és az államnak utána már egy fillért sem kellett rá fordítani.
Melyek azok az emberi kapcsolati problémák, amelyek miatt valaki bajba kerül?
Az az ember kerül bajba, aki korábban a korának megfelelő életet nem tanulta meg. Verőcén szolgáltam lelkipásztorként huszonhárom évig. Az önkormányzat felkérésére a gyülekezetünk 2004-ben vállalta a helyi iskola fenntartását. Bölcsőde, óvoda és iskola is tartozott hozzánk, kezdetben kétszázkilencven gyermekkel. Amikor eljöttem, 2020-ban már ötszáznál is több gyerekünk volt az intézményben. Ott tapasztaltam meg – eléggé meg is viselt –, hogy már az óvodában elkezdik egymást lefelé nyomni a gyerekek, mert már ott is van, akinek kétszázezer forintos telefonja van, a másiknak meg semmije. Azt a gyereket, aki nyomorúságos háttérből jött, az iskolában még inkább lenyomják a társai. Mivel ő is szeretne valaki lenni, az osztályban a gyengébb gyerekek közé sorolódik, és csak a rombolással emelkedik ki, azzal tud kitűnni. Ma már sajnos a református iskolákban is ott van a cigaretta, az alkohol és esetenként a narkó. A világ is efelé megy, de ezeknek a problémáknak a megoldására teljesen más programok kellenének: több felvilágosításra, ismeretterjesztésre lenne szükség, egészen kis kortól. Akár már a hét-nyolcéves gyermekeknek is szükséges lenne bemutatni a függőségek következményeit.
A felnőttek nem tudják támogatni az óvodában és az iskolában azokat a gyerekeket, akiket lenyomnak vagy lehúznak a többiek, a belső értékek hangsúlyozásával?
Sok évvel ezelőtt egy gyülekezetben karácsonyi műsorra készültek, és a környék legjobb rendezőjét fogadták fel abban bízva, hogy a legszebb karácsonyi műsort adják elő, ahol megtelik a templom, és minden szülő, nagyszülő ott lesz. Rendes, komoly előadásra készültek, drága jelmezekkel, hangosítással, és mindent biztosítottak, hogy a különleges előadás létrejöhessen. Negyven gyermek jelentkezett, de a rendező azt mondta, hogy neki nincs szüksége ennyi szereplőre. Ekkor a hitoktató felemelte a szavát, hogy márpedig minden gyereknek szerepet kell adni, esetleg több lesz a pásztor, az angyal és az énekkaros – végül mindenkinek jutott szerep.
És mi lett az előadáson?
A próbák során az énekkarban a legszegényebb gyerek énekelt a leghamisabban, ezért a rendező ideges lett, azonnal kitette az előadásból azzal, hogy elrontja a rendezői üzenetet és a műsort. A hitoktató ekkor megint megszólalt a védelmében, hogy márpedig ennek a gyereknek szerep kell. A kisgyerek lebetegedett, és csak az előadás napján jelent meg újra, de megint elküldte a rendező. A hitoktató azonban nem engedett abból, hogy részt vegyen az előadásban, így végül megkapta a fogadós szerepét a betlehemi történetben. Megy a darab, és amikor ahhoz a jelenthez érnek, amikor megkérdezi József és Mária, hogy van-e hely a fogadóban, a gyereknek elakad a hangja. Fél perc néma csend után keservesen sírva fakad, és azt mondja: „Nem akarom elküldeni, nem akarom, hogy kint maradjon!” A rendezőnél ekkor elszakadt a cérna, leszidta, hogy „elrontotta az üzenetét”. Erre a hitoktató megint megszólalt: „Látod, ez az Üzenet!” Mi, felnőttek tanulhatunk abból, ahogy a gyerekek képesek szeretni Jézus Krisztust, és fájdalmas, hogy nem tudunk a szegény, elesett gyermek mellé állni. Ahogy Lukács evangéliumában olvassuk: „…azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10) Az emberek nem hiszik el, hogy az Úr Jézus a legelveszettebbet szereti a legjobban. A Biblia itt arra utal, hogy a mennyországban egy megtértnek jobban örülnek, mint kilencvenkilenc igaznak – persze, nekik is nagyon.
„Hitet örökölni is lehet"
Ön most hogy van?
Egy éve született meg a dédunokám, és ez minden napomat vidámmá teszi. Öt unokám van, két nagy fiam. Az egészségem kicsit romlik, gerincproblémáim vannak, itt-ott gubancok, de szerencsére azért még tudok menni, szolgálni, vezetni.
Mikor járt utoljára hajléktalan emberek között?
Pár hete is voltam, és azóta is találkoztam sokakkal. Hívnak, tanácsot is kérnek, amit mindig Isten Igéje alapján adok. Mert letenni a poharat, felépülni a hajléktalanságból hosszú folyamat, nem megy egyik napról a másikra, egészen addig mindennapos kemény küzdelem, sok megaláztatással – Isten nélkül ehhez én kevés vagyok. Ez a sorsa minden szabadult alkoholistának. Amíg a gyógyítóprogramon vagyok, gyönyörű környezetben, és megtapasztalom Isten szeretetét, azt, hogy így is lehet élni, addig még viszonylag egyszerű, de amint visszakerülök a társadalomba, akkor kezdődik az igazi küzdelem: az irigységgel, a rosszindulattal, ami a világban jelen van.
Mikortól nevezhetünk valakit szerfüggőnek?
Egy lelkészkonferencia után történt: a lelkipásztor hazament, megölelte, megcsókolta a feleségét, és azt mondta neki, hogy mostantól a második legfontosabb személy lesz az életében. Az asszony kiborult, hogy talán van valakije az urának! Micsoda botrány lesz, ha ez kiderül! Aztán ő is elment egy konferenciára, ahol neki is elmondták, hogy ha nem az Isten a legfontosabb az ember életében, akkor megszegte az első parancsot. Ha a Biblia tanítását vesszük alapul, akkor bizony a szerfüggőség ott kezdődik, amikor valakinek fontosabb lesz valami, mint az Isten. Ezt a legtöbb templomba járó ember sokszor elfelejti.
Nincs olyan, hogy valaki nem érzi magát hívőnek, de az Isten mégis mindig megsegíti?
A második parancsban hangzik el, hogy ezer íziglen irgalmas vagyok azokkal, akik engem szeretnek. (Móz 5,10) Hitet örökölni is lehet, szüleinktől, nagy- és dédszüleinktől. Erre is gondolhatok, ha nem értem az okát, miért mennek jól a dolgaim. Hatéves voltam, amikor meghalt az édesapám, utána nagyon nehéz körülmények között nevelkedtem. Szerencsére édesanyám segítségével tudtam tanulni, sikerült négy diplomát is megszereznem, pedig akkor még nem tanultam teológiát, nem vettem komolyan a hitemet, Isten mégis mellettem állt.
„Aki a hajléktalanok között szolgál, az nem akárhol, hanem a mennyországban szerez örömöt – én csak erre koncentrálok”
Honnan volt ereje ennyi embernek segíteni az élete során?
Amikor átéltem az Isten szabadító kegyelmét – ennek lassan negyven éve – , a gyógyulás egyik lépése az volt, hogy kezdjek el segíteni a rászorulókon. Hiszen az ember akkor tud megerősödni, ha elkezdi menteni a másik nehéz helyzetben lévőt, amikor szembesül vele, hogy ilyen mélyre is lehet süllyedni. Ez erősít meg a mai napig, hogy hálát adhatok Istennek azért, mert negyven éve állok.
Márkus Gábor alapítványa évente hat-nyolc hajléktalan embert segített önálló lakhatáshoz. Akik hosszú ideje függőségmentesen éltek a szállójukon, dolgoztak, és elkötelezetten haladtak afelé, hogy rendezzék az életüket, a segítségével saját otthonba költözhettek. Gyakran ő maga vállalt felelősséget a bérleti díj megfizetéséért. Ezt a programot a közelmúltban még szélesebb körben igyekszik megvalósítani a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Református Szeretetszolgálat közös lakásprogramja. Ingatlanok vásárlásával létrehozták az MR Lakásalapot, ahol egyrészt a válságba került családokat, másrészt a gyermekvédelmi ellátásból kikerülő fiatalok önálló életkezdését támogatják, együttműködve a Belügyminisztériummal.
Negyven éve nem ivott alkoholt!
Az úrvacsorai boron kívül, ami két centiliter. Mert amikor az Isten kegyelméből élem át, hogy az Jézus vére, akkor soha nincs visszaesés. Egyébként a gondozottainknál az úrvacsoránál csak szőlőlé van. Fontos tudatosítani magunkban, hogy a bor Jézus Krisztus kiontott vére, ott a kereszten. Ezt komolyan kell venni.
Milyen hosszú folyamat volt a felépülése?
Hosszú volt. Hittem az Úr Jézusban, csak nem vettem komolyan a hitemet – erre tanítottak a családban. Az életem, a családom, a munkahelyem, a lakásom, mindenem elúszott. Fél évig hajléktalan voltam. Aztán eljutottam egy konferenciára, ahol egy egyszerű Igét kaptam a kezembe, ami ennyi volt: „…én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Emlékeztem a gyerekkoromból, hogy ha Jézus ígért nekem valamit, mindig megtartotta, ezért ebbe kapaszkodtam, mint Jákob az angyal áldásába. Szó szerint vettem, hogy a szabadulásnak meg kell történnie, és elindultam. Voltak visszaesések, de tudtam, hogy minden egyes cselekedetemet fel kell tennem az Úr Jézus tanítására. Amikor átvettük a verőcei iskola fenntartását – akkor már viszonylag megerősödtem –, a helybeliek először megmosolyogtak, majd ingerülten vették tudomásul, hogy nem buktunk bele. Végül elfogadták, hogy csaknem megdupláztuk a gyerekek számát. Aki a hajléktalanok között szolgál, az nem akárhol, hanem a mennyországban szerez örömöt – én csak erre koncentrálok. Mert az Úristen ennek a százszoros örömét zuhantja énrám, amikor egy hajléktalan édesapa hazamegy a gyerekéhez józanul, amikor a felnőtt gyerek meghallja, hogy az apja tíz éve nem iszik, és elhívja magához karácsonyra. Na, ezt vegye el tőlem bárki is!
Nem annak a típusú embernek látszik, aki a nyugalmazása után ne dolgozna tovább. Mit tervez?
Az intézményeinket átadtuk a református egyháznak, de a Tiszta Forrás Alapítvány önálló civil szervezet. Elkezdtünk egy új programot felépíteni, amelyben azokat a szenvedélybetegek segítjük, akik már elindultak a jó úton, nagyon sokan ugyanis visszaesnek. Ennek az az oka, hogy ha valaki el is jut egyről a kettőre, akkor nem tud tovább lépni, mert a szerfogyasztói lét során sok más káros szokás is felhalmozódik az életében, például rászokik arra, hogy egyfolytában hazudik. Tehát nem csak a szert, ezt is le kell tenni, és erre rá kell mutatnunk. Ezen fogunk munkálkodni tanácsadással, képzésekkel.
Márkus Gábor a Magyarországi Református Egyház hajléktalanmissziójának vezetőjeként kimagasló tevékenysége elismeréseként 2023-ban megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést. 2019-ben a Zsinat Dobos Károly lelkészi díjat adományozott neki.