– Istennek terve van velünk, nőkkel is. A Bibliában is szépen kirajzolódnak a különböző női jellemek, a hűség, az odaszánás és a kockáztatás képessége – vallja Koncz-Vágási Katalin, a Magyarországi Református Nőszövetség elnöke. A nőszövetségek számon tartják a tagjaikat, legyenek bármilyen távol egymástól. Küldetésük része, hogy az egyházi szolgálatból kivegyék a részüket és az Istentől kapott ajándékaikat a gyülekezetek javára is kamatoztassák.
Milyen főbb szerepet tölt be a nőszövetség egy gyülekezet életében?
Ahhoz a támogató szeretethez tudnám ezt hasonlítani, amilyen szerepet egy nő a családban, egy közösségben betölt. A nőszövetség számon tartja a tagjait, akik a szívükön viselik a gyülekezeteik sorsát is. Kitartók és hűségesek vagyunk, akkor is, ha valamilyen nehézségen megy át a közösségünk. Emellett – mint egy híd – összekötő szerepet is betöltünk. A diakóniában, a szociális segítségnyújtás terén, a gyerekeknél egyaránt jelen vagyunk, így könnyebben tudunk nyitni azok felé is, akik az egyházközösségen kívül állnak. Számos olyan gyülekezeti tagot ismerek, aki először a nőszövetséggel ismerkedett meg valamilyen önkéntes akció vagy egy hívószó keretében, a meghívásra eljött és itt maradt. Ezt a jelenlétet és szolgálatot óriási dolognak tartom, a gyülekezetek egyik motorjaként tudnám jellemezni magunkat.
Zászlós bevonulás az idei debreceni egységnap nőszövetségi konferenciáján
A törődés, a szeretet, a hűség közvetítése mellett milyen küldetése van a nőszövetségnek?
Hangsúlyosnak tartom, hogy egyesületként működünk a református egyházon belül, de van egyfajta függetlenségünk. A gyülekezetek szerves részeként, mégis külön közösségként teljesítünk szolgálatot adott cél vagy célok érdekében. Azt tapasztaltam, hogy ahol jól működő, élő nőszövetség van, az képes a gyülekezetre is visszatükröződni. A kapcsolattartás is hangsúlyos a nőszövetségek között. Néhány évvel ezelőtt megerősödött egyházmegyei szinten is ez a számontartás. Odafigyelünk egymásra, tartjuk a kapcsolatot az anyaországon kívüli nőszövetségekkel, hiszen ez is fontos része a küldetésünknek. Sokat tanulunk egymástól. Bárhová ellátogattam, mindenhonnan hoztam haza magammal valamit, amit továbbadtam a gyülekezetemnek, beleépítettem az istentiszteleti liturgiába vagy valamelyik nyári táborunkba. Rendkívül motiválók és inspirálók ezek a találkozások.
Hogyan valósítják meg azt, hogy ne a rivalizálás, hanem egymás kincseire és képességeire alapozva a szolgálat álljon a nőszövetségi alkalmak és programok középpontjában?
Valóban sokfélék vagyunk, de ha megvan az egy irányba való odaszánás, akkor ebből gazdagodhatunk egyénileg és közösségben is. Természetesen minden nőszövetség életében vannak hullámvölgyek. De ha ezen képesek vagyunk túljutni, akkor nagy erőt képviselhet a jelenlétünk. Az, hogy egy nőszövetség jól működhessen és élő közösség legyen, szükséges a lelkipásztor és a presbitérium támogatása is, akik segíthetnek a krízis kezelésében és áthidalásában. Gyakran félünk a változásoktól, mert akkor valamit el kell engednünk. Viszont egy új szemlélet ismét virágzást hozhat egy nőszövetségben is, akár az emberi kapcsolatainkban. A nőszövetségek egyik erőssége, hogy több korosztály van együtt, idősebbek, középkorúak és fiatalok egyaránt, és tanulunk egymástól. Mindig az Isten Igéje köré gyűlünk össze más és más formában, az ötleteknek nincsen határa. Vannak olyan idősebb tagjaink, akik tésztakészítésre vagy éppen hímzésre gyűlnek össze. Egy másik közösség másban leli örömét. Az adott elnök a közösség vezetőjeként fontos vezérfonalat tud adni. Bár nem vagyunk egyformák, de aki jelen van a nőszövetségben, lelki táplálékot kap, utána megtalálja a módját annak, hogy továbbadja a családja mellett a gyülekezetének, a közösségének. Azt mutatjuk meg, hogy jó együtt lenni.
Koncz-Vágási Katalin elnök
Katalin számára mit nyújt a nőszövetség?
Fontosnak tartom, hogy egy nőnek a mindennapi teendői között legyen ideje önmagára is. Számomra is ezt az „énidőt” jelentik többek között a nőszövetségi események. Akkor kapcsolódtam bele ebbe a szolgálatba, amikor a kicsi gyerekeim már elérték azt a kort, hogy egy-egy napra el tudtam menni. Amikor megyei összekötőket keresett a tiszántúli nőszövetség és Berekfürdőre szerveztünk egy találkozót, számomra olyan volt, mint a friss levegő. Ezek a találkozók nagy erőt, találkozásokat, élményt és feltöltődést adnak mindannyiunknak. A nőszövetség minden évben szervez országos vezetőképzőt, és arra a két napra ki lehet szakadni a mindennapi teendőkből. Ilyenkor nemcsak képzésen veszünk részt, hanem egy befogadó, nyílt társaságot kapunk. Felnyitja a szemünket a sokféleségünkre, így arra is, hogy ki milyen kihívásokkal küzd. Ezeknek a találkozóknak óriási ereje van. A nőszövetségi tagság a nőiségemet is erősítette mint feleség, mint édesanya.
Anyaként, dolgozó nőként hogy van idejük erre a szolgálatra, a különböző alkalmakra?
Valóban nem könnyű időt szakítani ezekre. Viszont segítséget jelenthet és tervezhetőbb is, hogy sok nőszövetség általában havonta egyszer vagy kétszer találkozik. Gyakran tapasztalom, hogy aktív, dolgozó édesanyák igyekeznek azt a havi egy alkalmat a közös találkozásainkra szánni, fontos számukra, hogy jelen legyenek. Vannak állandó önkéntes akcióink, például a Szeretethíd, akkor arra a napra vagy délutánra szabaddá tesszük magunkat. Több nyugdíjas korú nőszövetségi tagunk pótnagymama szerepet vállal, főleg nagyobb városokban, ahol távol van az igazi nagyszülő. Fontos szolgálat, és sokat segít a kisgyermekes anyáknak. Emellett tapasztalataikkal is segíthetik fiatalabb nőtársaikat.
A nőszövetség új logója az összetartozást szimbolizálja. A női arcforma mellett zöld levelek vannak, amelyek gyümölcsöket ölelnek körül. A nőiség mellett az életadást jelképezi a grafika, amely alján olvasható a nőszövetség jelmondata is: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)
Szolgálatukban merítenek inspirációt a bibliai nőalakok jelleméből?
Igen, mert Istennek terve van velünk, nőkkel is. A Bibliában is szépen kirajzolódnak a különböző női jellemek, a hűség, az odaszánás és a kockáztatás képessége, mert néha mi talán nagyobb bizalommal merjük ezt vállalni. Az újszövetségi nőalakoknál a hit megvallását is különlegesnek tartom. Kedvelem Mária és Márta történetét, akiknek a kettőssége nagyon kiélezett, de azt gondolom, hogy Mártát máshogyan is lehetne értékelnünk. Amikor Jézus és tanítványai Betániába mennek Lázár halála után, Márta kiment eléjük. Ekkor egy szép párbeszéd zajlik közte és Jézus között, és Márta megvallja: „hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten fia” (Jn 11,27). Ezt a hitvallást Péter szájából szoktuk idézni, de Mártától is elhangzott. Csodálatos Isten terve, hogy férfi és nő ugyanúgy képes megvallani Krisztust megváltóként. Ezt a történetet sokszor elmondom, a küldetésemnek tekintem. A feltámadáskor is a nők az első szemtanúk. Magdalai Mária mondja el először, hogy látta az Urat. A férfi és nő teremtési küldetése összeér. Mi, nők szeretünk a családunk, a vendégeink körül sürögni-forogni, viszont arra is szükségünk van, amit Mária jelenített meg, hogy letelepedjünk Jézus lábához és hallgassuk őt. Sokszor elsodródunk az eseményekben. Milyen jó egy olyan közösség, amely megállítja ezt a sodródást! A motiváció és az új inspiráció mellett ezt is megélhetjük a nőszövetségben.
A nőszövetség konferenciája az idei egységnapon, a debreceni nagytemplomban
Idén Zsindelyné Tüdős Klára-emlékév van, aki egykor a nőszövetség elnöke is volt. Mit jelent az öröksége a nőszövetségnek?
Zsindelyné Tüdős Klára az Országos Református Nőszövetség elnöke volt 1944-től, így nekünk, reformátusoknak ismert név, de a társadalomban kevéssé ismert az élete és a munkássága. Elfeledett nőalakja a XX. századnak, pedig az életvitelével és a bátorságával meghaladta a korát. Rendkívüli magasságokat és mélységet élt meg. Szinte filmre illő az élete, amelyet kettősség jellemez, mert neki is voltak hibás döntései. Élete egy pontján a saját gyermekét egy rokonára bízta, ahol nagyobb biztonságban tudta. Ezt anyaként nehéz elfogadni. Később új életet kezdett a fővárosban. Zsindelyné Tüdős Klára megítélése kettős, de önálló és kezdeményező alkat volt. Filmet rendezett, az Operaházban jelmeztervező lett, saját divatszalont nyitott, megállt a saját lábán. Rendkívül jó ízlése volt, beépítette a népi motívumokat a divat világába, amivel óriási sikert aratott. Második férje révén, aki miniszter volt, jó kapcsolatai voltak, az ország elitjéhez tartozott. A második világháborúban mindenki előtt megnyitották az Istenhegyi úti villájukat, akit csak tudtak, bújtattak és mentettek, a Világ Igaza kitüntetést is megkapta. A háború után mindenüktől megfosztva kitelepítették őket Balatonlellére. Egészen más nő lett belőle, megérett, ahogy idősödött. Talán ehhez hozzájárult az is, hogy elveszítette a szeme világát. Tanulságos és érdekes korképnek tartom az önéletrajzi, Csizma az asztalon című könyvét. Szerintem lehet rá példaként tekinteni, de nem idealizálva. Látva a mai nőket, hogy mennyit vállalnak egyedülállóként vagy egyedülálló anyaként, Zsindelyné Tüdős Klára érdemelhetne több figyelmet. Hogyan érvényesüljünk, hogy vezető szerepet töltsünk be, hogy adjanak a véleményünkre. Zsindelyné Tüdős Klára egyfajta influenszerként működött. Az első világháború után nagy szerepe volt a nők és az egyházi közösség megtartásában. Felkérést kapott Ravasz László püspöktől, hogy látogassa meg a gyülekezeteket és gyűjtse össze a nőket. Mi, kései utódok ezt a vonalat is igyekszünk követni a kapcsolattartással, a másikra való odafigyeléssel. Amikor a kilencvenes években újjáalakult a nőszövetség, ugyanez vezérelte az alapító tagokat. Továbbá az, hogy tegyünk együtt valamit, nemcsak önmagunkért, hanem az egyházunkért és a körülöttünk lévőkért. Erre a megtartó erőre napjainkban is nagy szükség van.
A Magyarországi Református Nőszövetség honlapja és Facebook-oldala további hírek, beszámolók mellett szerdán és szombaton igei üzenetet is közread a Felemel-Ő rovatban. A nőszövetség célkitűzése a keresztyén hit és életvitel segítése, az imaszolgálat, a diakónia, a család- és ifjúsággondozás, a magányosak vigasztalása, a menekültek és egyéb missziói szolgálatok támogatása. A helyi nőszövetségi csoportok a gyülekezeti kiscsoportokban élnek és munkálkodnak, saját missziói munkaterv szerint szolgálnak, kiegészítve a gyülekezeti programokat. Magyarországon körülbelül kétezer nőszövetségi tag van. Az egyesület létrehozott egy országos digitális nyilvántartást a taglétszámról, hogy a nőszövetségek jobban rálássanak egymásra. Az idei Zsindelyné Tüdős Klára díjátadó ünnepségnek a Magyar Nemzeti Múzeum díszterme ad otthont október 11-én, szombaton.