A kiégés ellen egy mindig változó hivatásban

Milyen gyakran szervezik meg ezt a találkozót, és mely korosztálynak szól?

Mérnöktalálkozót másfél évente tartunk. Vegyesek a résztvevők, minden korosztály képviselteti magát. Vannak mérnökhallgatók, közülük főleg azok, akik a Mérnökmisszió egyetemi közösséghez kapcsolódnak vagy kapcsolódtak. De sokan vannak, akik akár még aktív életszakaszban, akár már nyugdíjas mérnökként jönnek el. A vegyes korosztály miatt a programot is úgy igyekszünk összeállítani, hogy mindenki találjon magának olyat, ami számára érdekes. Ezért voltak most és az előző mérnöktalálkozókon is párhuzamos fórumbeszélgetések, amelyek a fő témához kapcsolódtak, de más-más oldalról közelítették meg a kérdést. Így mindenki kiválaszthatta azt a programot, ami legközelebb áll hozzá.

Mi volt a mostani konferencia fő üzenete?

Az, hogy a megújulás, megújíttatás felülről érkezik, és belülről kifelé halad. A Szentlélek munkája tudja ezt elvégezni bennünk, nem emberi erőlködés eredménye. Belül kell, hogy átformálódjunk, átformáljon minket Isten, akkor tudunk a környezetünkre is hatással lenni. Ez az az út, amivel megelőzhető a frusztráció, az apátia vagy éppen a kiégés.

Miért veszélyeztet egy mérnököt a kiégés, és keresztyénként mi lehet erre a megoldás?

Bármilyen szakmában, hivatásban dolgozót veszélyeztet a kiégés, de a mérnökökkel kapcsolatban egy konkrét példát hoznék, ami a mostani találkozón hangzott el. Az egyik előadónk elmondta: számára nehézséget jelentett az, hogy egy technológiai változás történt abban az iparágban, amivel ő foglalkozott. Ez a világítástechnika volt, amiben ő tizenöt évig keményen dolgozott, és mélyen beleásta magát. A fénycsöves technológiákat azonban a LED-technológiák nagyon gyorsan felváltották, és ez egy olyan, kényszerű választás elé állította őt. Meg kell birkóznia azzal, hogy bár az új technológiához nem annyira ért, a régi műszaki tudomány szakembere viszont már nem sokaknak kell. Adódott a kérdés, hogy akkor ő maga és az ő tudása mennyire értékes. Mit tud kezdeni azzal, ami eddig az élete fontos része volt? Ez vezette őt a lelki megújuláshoz, mert ez volt az a pont, ami abban is elindította őt, hogy még komolyabban vegye azt, hogy imádságban kérje Istentől a megoldást. Még fontosabbá vált ekkor, hogy Istentől kérje, mi legyen az élete folytatása, hiszen egy ilyen technológiai változás számára egzisztenciális kérdéssé is vált, munkahelyváltással is járt. Sőt, szakterületet is kellett váltania, hiszen amivel addig foglalkozott, abban már nem tudott tovább dolgozni. Egy mérnök életében ez előfordulhat, és ahogy egyre gyakoribbak a technológiai változások, új és új módszereket kell megtanulni, függetlenül attól, hogy azok jobbak, vagy nem jobbak. A trendek mindig cserélődnek, így egy mérnök nem tudja ugyanazt csinálni egész életén keresztül. Sőt, akár tíz év alatt többször is előfordulhatnak ilyen váltások. Az embert pedig megviselheti, hogy mindig alkalmazkodni kell az új helyzethez, könnyen belefáradhat ebbe.

Miben segít a mérnöktalálkozó, mi a fő célja?

Szeretnénk egy olyan fórumot teremteni elsősorban a budapesti és környéki református gyülekezetekbe járó mérnököknek, ahol találkozhatnak és megismerhetik egymást. Hiszen sokan a való életben valószínűleg nem is találkoznak. Ez a rendezvény segít abban, hogy a mérnökök tudjanak arról, nincsenek egyedül keresztyénként a hivatásukban. Fontos, hogy hitük megélése mellett a feladataikra is hivatásként tudjanak tekinteni, ez az egyik cél. Ez egy az egyetemistáktól az idősekig minden mérnökgenerációt átfogó találkozó, ezért a különböző nemzedékek tudnak egymás gondolataiból épülni. Különösen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett egyetemi missziói közösségünk szempontjából lényeges, hogy azok a fiatalok, akik hozzánk csatlakoznak, láthassák, hogy a Mérnökmisszió nemcsak az egyetem végéig tart, hanem később is tagjai lehetnek.

Mi motiválta önt a szervezésnél?

Egyszerre gyakorlom aktívan a mérnöki és a lelkészi hivatást. Megtapasztaltam, hogyan egészítheti ki egymást a hitéletünk és a mérnöki hivatásunk. A kettő egymást gazdagítja. Azt szeretném, ha ezt minél többen megtapasztalhatnánk, és minél inkább ott lenne az egyház életterében maga a mérnök fogalom, és hogy igenis vannak hitvalló református mérnökök. Hiszen sokszor mint hivatást elsősorban a tanári vagy az orvosi pályát gondoljuk érdekesnek, ezek mellett kevésbé gondolunk a reálterületekre. Pedig sokszor azt tapasztaljuk, hogy a mérnöki munkában is felvetődnek olyan, például etikai jellegű kérdések, amelyekre hitbeli válaszokat várnánk egy keresztyén embertől.

Miben más egy mérnök lelki szükséglete a más hivatásúakétól?

Amit én megtapasztaltam, az leginkább az, hogy élet közeli és a gyakorlathoz minél közelebb álló dolgokra van szükségük. A fiatalokat és a kezdő mérnököket nem az érdekli elsősorban, hogy például a hit és a tudomány vagy a teremtés és Isten léte hogy férnek össze, sokkal inkább az, hogy miként tudom a gyakorlatban megélni a hitemet, és mit ad ez hozzá az életemhez, a munkámhoz. A gyakorlatiasság az, ami a mérnöki munkában különösen is benne van. Akár agrármérnök, építőmérnök, gépészmérnök, villamosmérnök valaki, a szemléletükben az eredmény és a célorientáltság a jellemző vonás. Sokan a hitbeli dolgaikra is így tekintenek: mi a célja Istennek velem és azzal a munkával, amit végzek. Ami még különbözhet a mérnökök közötti evangéliumhirdetésben, azok a példák és a képszerűség, hiszen a mérnöki munka sok vizualitással jár. A Mérnökmisszióban is igyekszünk szakmai példákkal, hasonlatokkal megmutatni az evangéliumot. A mostani alkalmon elhangzott áhítatban és előadásokban is volt több, megújuláshoz kapcsolódó példa.

Ön hogyan éli meg mérnökként a megújulást?

Egyetemi lelkészként szolgálva a Mérnökmisszió valósága az, hogy a megújulásra mindig szükségünk van, az egyetemisták a közösségünkben ugyanis jönnek, mennek. Mióta tíz éve elkezdődött a Mérnökmisszió, azóta nagyjából ötször-hatszor lecserélődött a társaság, ehhez pedig valahogy alkalmazkodni kell. Mindig, ahogy mások jönnek, kicsit másképp kell ugyanazt az evangéliumot elmondani. Míg például korábban főleg gépészmérnökök jártak hozzánk, most leginkább informatikusok. Más a szókészletük, más egy kicsit a terület, amivel foglalkoznak. Ebben is meg kell valahogy újulni, hogy az ilyen specializált területekhez hogyan tudjunk megfelelően szólni. A másik, hogy amikor a Mérnökmisszióban a Reformula Challenge – Református Középiskolások és Egyetemisták Innovációs Versenyét szerveztük meg idén, harmadik alkalommal, akkor előre is tekintünk a megújulásban. A középiskolásokat tehát már akkor megkeressük, amikor még lehet, hogy ők csak kilencedik vagy tizedik osztályosok, de úgy tekintünk rájuk, mint akik majd a műegyetemi közösségünknek három-négy év múlva a tagjai lesznek. Már most visszük a Mérnökmisszió hírét, és várjuk őket. Szervezőként nagy ajándék volt, hogy ez a találkozó létrejöhetett, hiszen a covid óta nehezebb megmozgatni az embereket. Most körülbelül hetven-nyolcvan fő vett részt az alkalmon, ami egy megerősítés volt, hogy van nyitottság és érdeklődés a keresztyén mérnökök körében a találkozásra.