Amit a lélektan megtanít nekünk önmagunkról, működésünkről, az ugyanaz, mint amit a Biblia mond, csak egész más fogalmakat használ – mondta Szőke Etelka a Gyökössy Endre-szolgálat munkatársa, lelkész, pár- és családterapeuta. A szolgálat lelkészeknek és házastársuknak Ölelj át! címmel rendezett május elején kapcsolatépítő kurzust. Szőke Etelka szerint a lelkész akkor tud jól szolgálni, ha a párkapcsolata is jól működik.
Lehet tanulni a jó házasságot, a jó kapcsolatot? Ezt a célt szolgálja az Ölelj át! kurzus?
Természetesen lehet tanulni, és pont ezért nagyon jó az Ölelj át! kurzus, mert arról szól, hogy hogyan tudjuk jól működtetni a párkapcsolatunkat, amihez azonban fontos megértenünk a kötődési terünket. Furcsa kimondani, de a kötődési érzelmeknek is van logikája, és meg lehet érteni az érzéseinket. De ezt nem készen kapjuk, ezen dolgozni kell. Azok az emberek, akik biztonságos érzelmi klímával működő családba születnek, sokszor nem is nagyon tudatosítják felnőttként a mozgatórugókat a kapcsolataikban, csak azt érzékelik, hogy náluk jól működnek a dolgok. Vannak konfliktusok, nehéz pillanatok, de azok csak kicsit megingatják őket, és aztán hamar rátalálnak a megoldásra. Ahol viszont ez a kötődési tér bizonytalan, ott egy konfliktus nemcsak megbillenti az embert, hanem fel is borítja. Ott elkezdődnek az erősebb önvédelmi harcok, amelyek aztán félreértéseket szülnek, eltávolítják a házas feleket egymástól. Ezért nagyon is fontos, hogy megtanuljuk, mik azok a tudattalan érzéskötegek, amelyek egy párkapcsolatban mozgatnak minket. Hogy ezeket valahogy elérjük, és legyen lehetőségünk ezt megosztani a párunkkal.
Akkor azok is tanulták ezt, akiknek jól megy?
Úgy is mondhatjuk, hogy az ő vérkeringésükbe ez még gyermekként került be, de vannak, akiknek felnőttként kell ezt a saját kapcsolatukba beinjekciózni. Már Carl Gustav Jung is megmondta, hogy mindaddig, amíg meg nem ismerjük a tudattalan érzelmi terünket, addig az irányít bennünket. Az érzelmi terünk meghatározó építőelemei pedig a kapcsolati tereinkből jönnek, amelyekből a gyermek integrálja a kötődési élményeket: az egyik ilyen fő forrás az anyával, a másik az apával való kapcsolat. Lehet esetleg még egy nagymama, egy óvó néni, egy tanár is, de a szülők vannak a fókuszban. Az újabb kötődési kutatások már egy harmadik fontos forrást is külön megneveznek, ez pedig a szülők párkapcsolata. Mintaként beleég a gyerekbe, hogy jó-e férjnek lenni anya mellett, vagy jó-e feleségnek lenni apa mellett, és ez is nagyon meghatározza azt, hogy ő felnőttként hogyan működik majd a párkapcsolatában.
Az Ölelj át kurzus mindenkinek ad valamit? Annak is, aki úgy érzi, stabil párkapcsolatban él, és annak is, aki úgy érzi, hogy gondok vannak? Friss házasoknak is ajánlaná?
Azon vagyunk, hogy kidolgozzuk ezt a kötődésfókuszú szemléletet a jegyesoktatásra is. Ugyanakkor ahhoz, hogy egy ilyen hétvégén igazán ráérezzenek, mit is kell leépíteni és mit kell helyette fölépíteni a kötődésükben, ahhoz egy pár év házasság nem árt. Amikor 24 órában teljes testfelülettel kezdünk kötődni, az teljesen más, mélyebb dinamikákat is aktivál, mintha csak egy udvarlási szakaszban van a kapcsolat. Már több mint tíz Ölelj át! tréninget csináltunk végig, és nagyon sokan úgy zárták, hogy ezt fogják ajándékba adni másoknak is, akár a saját gyermekeiknek. Voltak, akiket többször hívtunk, és amikor végre eljöttek, azt mondták, hogy sokkal előbb kellett volna eljönniük. Nagy válságban, ahol már ellehetetlenül a kommunikáció, nem ajánlott ez a kurzus, mert ha a felek már beásták magukat a védőárkokba, akkor inkább terápiás keretben érdemes egy alapösszefogásért dolgozni. Fél órát szoktunk beszélgetni a kurzus előtt minden párral, és akiknél ilyen válsághelyzetet tapasztalunk, azoknak inkább a párterápiát javasoljuk. Akkor sem tudjuk fogadni a jelentkezőket, ha alkohol-, szer- vagy viselkedésfüggőség áll a problémák hátterében, mert az a kapcsolat olyan, mint egy lyukas vödör: mielőtt töltenénk bele, be kell foltozni a lyukat.
A lelkészek közt van igény és nyitottság ilyen képzésekre?
Szükség mindenképp van, de az igény és a szükség nem mindig találkozik. Talán az utóbbi nemzedékeknél, amelyek most jönnek ki a teológiáról, már van egy természetesebb nyitottság a lélektani segítségnyújtás elfogadására. Az utóbbi húsz évben nagyon megugrott ebben is a kereslet és a kínálat is, és ennek sok előnye meg sok hátránya is van. Hátrány, hogy nagyon felhígult a szakma minősége, és jól el lehet tévedni benne. A mai harminc–negyven évesek már inkább vannak úgy szocializálva, hogy ez egy természetes dolog, és jobb idejében segítséget kérni, mint az égő ház alatt maradni. Igyekszünk, hogy a lelkészek is tudják, hogy mi az, amit kínálunk nekik, mert ha rászánják magukat, nem csalódnak. De találkozunk ellenállással is, mert vannak, akik úgy gondolják, hogy ha náluk gond van a házasságban, akkor a hitükkel is baj lehet, és azt nem engedhetik meg maguknak. Sokan nem akarnak szembenézni valamivel, amitől félnek, pedig nagy katarzisok is tudnak történni. Folyamatosan keresem az utakat a lelkészekhez, mert nem olyan egyszerű, hogy meghirdetünk valamit, és tömegesen jelentkeznek, hanem el kell menni hozzájuk a gyülekezetekbe és fokozatosan kialakítani a bizalmi kapcsolatokat. Amikor kifejezetten lelkészeknek hirdettük meg az első ilyen tréninget, akkor előtte tartottunk egy olyan, kétszer egynapos képzést, ahol lelkésztovábbképzést kínáltunk házaspárok kötődésfókuszú lelkigondozására. Itt voltak önreflexiók is, hogy a saját házasságukban mi hogy van, és ez inkább motivációt és kedvet hozott a saját párkapcsolati munkára, és sokan éltek is vele.
Tud-e úgy jó tanácsot adni egy lelkész valakinek párkapcsolati nehézségekben, ha ő nem járta végig az utat, és nem vizsgálta meg a saját házasságát?
Tanácsot ne adjon, tanácsot én sem osztogatok! Már hatodéven tanítjuk a kiérkező vagy már gyülekezetben szolgáló lelkészeknek azt, hogy egy lelkipásztor hogyan tud házaspároknak segíteni, és hol van ennek a határa. Tehát mi az, amiben tudunk támaszt nyújtani, és egy elcsendesedést, egy összefogást segíthetünk létrehozni, hitben kísérni őket, Istent is mint erőforrást megmutatni nekik. Mert azért egy kötődési krízisben az istenkapcsolat is bizonytalanná válik. De fontos, hogy a lelkész, amikor azt érzi, hogy ez nemcsak egy helyzeti nehézség, hanem egy eszkalálódott párkapcsolati krízis, akkor ne akarjon terapeuta lenni, hanem javasoljon egy szakembert. Sokszor jót akarnak a lelkészek, de nem biztos, hogy látják azokat a mély mozgatórugókat, amiket ilyenkor fókuszba kell helyezni. De egy lelkésznek is fontos a szerepe, mert ha ő megérti őket, és ajánlja nekik, hogy ez a mi egyházunk szolgálata, itt hitben megértést és jó segítséget fognak kapni, akkor nagyobb valószínűséggel jönnek el segítséget kérni.
Sok lelkész nem feltétlenül bízik a pszichológiában, hanem azt mondja, hogy a hit elég. A kettő nem fér meg egymás mellett?
Dehogynem. Én nem is tudnám húsz éve csinálni azt, amit csinálok, ha nem gondolnám, hogy ez a kettő nemcsak hogy megfér egymással, hanem tökéletes harmóniában van. Amit a lélektan megtanít nekünk önmagunkról, a működésünkről, az ugyanaz, mint amit a Bibliában Isten mond, csak egész más fogalmakat, megközelítéseket használ. Az, hogy az ember bűnös és célt téveszt, ez azt jelenti, hogy az ember egy szorongó lény, aki egy nagy szükséggel születik, és mindent megtesz, hogy ezt ő maga orvosolja. A kettő ugyanarról beszél, csak egy másik nézőpontból. Az egyik falevelek mögé elbújó emberről beszél, a másik énvédőrendszerekről. Én gyönyörűnek találom a kettő teljes összesimulását, és nem is tudom, hogy van-e olyan, amiben igazán fönnakadtam volna a húsz év alatt, ami ne harmonizált volna. Az is érdekes egyébként, hogy egyre több kutatás jut arra az eredményre, hogy az, hogy például egy pár tagjai mennyire tudtak várni a szexuális élettel, és hogy bántak ezzel a területtel, az kihat a gyermekek későbbi fejlődésére, még a tanulmányi eredményeikre is. Kimutatták azt is, hogy érdemes kivárni egymást, és elköteleződve kezdeni el a szexualitást. Ezt mondja a Biblia is meg a legújabb tudományos eredmények is.
Nagy terheket jelenthet a lelkészi munka a párkapcsolatra és a családi életre nézve?
Nem véletlen, hogy nem lelkészi munkáról, hanem hivatásról, életformáról szokás beszélni. És ha életforma, akkor ez azt jelenti, hogy benne van a család is meg a párkapcsolat is. Hogy itt milyen mozgatórugók lehetnek, arról sokat beszélhetnénk. Maga a gyülekezeti élet is arról szól, hogy nemcsak a lelkésztől várják el, hogy megjelenjen, hogy önfeláldozó és példamutató módon legyen ott, hanem a házastársától és a gyerekeitől is. Ez még nehezebb lehet, ha egy lelkész gyülekezetet vált. Ilyenkor nemcsak a munkahelye változik meg, hanem a család lakhelye, a gyerekek iskolája, óvodája, a házastárs munkahelye, tehát az egész életüket újra kell rendezni, és általában két-három év, mire újra gyökeret vernek és újra beilleszkednek. Amikor ilyen váltás történik, meg tud terhelődni a lelkészházaspár élete, ha nincs, akikre támaszkodhatnak. A lényeg, hogy a lelkész az egész családjával van jelen a szolgálatában.
Akkor különösen fontos lehet, hogy a házasság és a családi kapcsolatok stabilak legyenek. Jó lenne, ha minden lelkész tudatosan foglalkozna ezzel?
Nem is gondoljuk, mennyire. Ha hozzákötjük az életünket valakihez, a kezébe adunk egy tükröt. Ha az, amit mutat ez a tükör, nem kielégítő, akkor fel tud halmozódni a bizonytalanság, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető, nem vagyok elég fontos. Ez a belső hiány meg tud jelenni a gyülekezetben is. A lelkész elkezd szinte csak a szolgálatra fókuszálni, ezzel kompenzálni. Ott próbál erőteljesebben jelen lenni, akár olyan kapcsolatokat is kialakítani, ahol határtartási kérdések is megjelenhetnek. De az is pont elég, ha túlzottan meg akar felelni, túl fontos akar lenni, mert mindez visszahat a párkapcsolatra is. Még jobban eltávolodnak egymástól, a házastársban felmerül egy idő után, hogy miért is szolgál ott, hisz nem ő vállalta ezt a hivatást. Előfordul, hogy az évek alatt a házastársban felhalmozódik a sérelem amiatt, hogy a szolgálat mellett rá és a családra nincs idő. Nehéz ezt folyamatosan összehangolni, és ha egy egymást támogató, a határokat jól meghúzó, szeretettel működő párkapcsolata van a lelkésznek, akkor tudja kifelé is a szolgálatát jól végezni. Mert ugyanabban a kötődési térben találkozik a párkapcsolat és az istenkapcsolat, és ha az egyik nincs rendben, az a másikra is kihathat.
Könnyebb úgy megbeszélni a problémákat, hogyha a pár kiszakad egy időre a megszokott térből?
A kurzusaink nem csak arra szolgálnak, hogy a mókuskerékből kiszakadva reflektáljanak a párok magukra, mert nem biztos, hogy elég, ha ketten elvonulnak egy hétvégére, mert akkor a tudattalan kötődési működésüket nem értik meg. A tréningen vezetett módon fedezik fel ezeket a területeket.
A legutóbbi kurzusnál csak lelkipásztorok jelentkezését várták. Előny-e, ha csak lelkészek és a házastársuk vannak egy csoportban, és van-e lehetősége egy lelkipásztornak olyan alkalomra elmenni, amikor nem a saját kollégái társaságában van?
Eddig a lelkészeknek mindig külön hirdettük meg a kurzust, de köztük tudomásom szerint nem is volt olyan igény, hogy máshogy legyen. Szeretnek a kollégák együtt lenni. És az Ölelj át! tréningen nincsen csoportdinamikai rész. Tehát nincs közös beszélgetés: nagyobb csoportban filmet néznek, előadást hallgatnak vagy bizalomépítő játékokat játszanak. Egyébként pedig a házaspárok minden blokkban csak ketten beszélgetnek vezetetten, meghatározott témákról a saját szobájukban. Azaz a többi házaspár nem hallja őket. A trénerek bemennek hozzájuk segíteni, de a pár bármikor kérheti, hogy hagyják őket teljesen magukban dolgozni.
Bármelyik lelkipásztor nyugodtan fordulhat a Gyökössy-szolgálathoz, hogyha úgy érzi, hogy bármiben vezetésre, támogatásra van szüksége?
Természetesen akár egyedül egy lelkész, de akár egy lelkészházaspár is megkereshet minket. A házaspárok nemcsak krízisben, hanem már akkor is, ha azt érzik, hogy túlterhelődnek, távolodnak, nem találják a feltöltődést egymás társaságában. Minél előbb jönnek, annál nagyobb esély van könnyen megoldani a gondokat. Egyénileg is lehet minket keresni lelkigondozásra vagy szupervízióra. Most alakul újjá a Gyökössy-szolgálat, és mindent megteszünk, hogy a lelkészek háttértámogatása meg legyen erősítve. Az egyházi vezetés számára ez egy kiemelten fontos terület. Május elején egy kérdőívet is kiküldtünk minden lelkipásztornak, hogy megtudjuk, hogyan élnek, milyen lelki állapotban vannak, és ők is jelezhessék, milyen támogatásra van szükségük. Hogy lássuk, mik az igények, hogy aztán ahhoz formálhassuk azt, amit kínálunk. Mert az egész kezdeményezés a lelkipásztorokról szól és értük van.
Legyen gondod önmagadra és a tanításra!
A lelkipásztor felelőssége egyedülálló, hiszen nemcsak a saját lelki életét kell karbantartania, hanem a rábízottakét is. Felelőssége túlmutat a földi életen. A lelkipásztorok támogatására megújulú Gyökössy-intézetről és a lelkészekre háruló rengeteg teher könnyítéséről a Reformátusok Lapja Járay Márton református teológust, egyetemi oktatót, Mucsi Zsófia lelkipásztort, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálata munkatársát és Szakács Gergely Attilát, a pápai református gyülekezet lelkészi elnökét kérdezte.