A Szentírás közös ügye

Száztizenhetedik alkalommal ünnepli egyházunk a bibliavasárnapot. Mire emlékezünk március első vasárnapján?

1804. március 7-én alakult meg a Brit és Külföldi Bibliatársulat. Ez óriási esemény volt, hiszen a Biblia fordítása és terjesztése korábban esetleges tevékenység volt, nem az egyház felügyelte. Ez 1804-ben megváltozott. Az új társaság céljaként tűzte ki, hogy a Szentírást a lehető legtöbb nyelvre lefordítsa, missziós munkával a világ legtöbb részén jelen legyen. Támogatásokat gyűjtöttek, hogy minél olcsóbban tudják mindenki számára elérhetővé tenni a Szentírást. A társaság létrejötte paradigmaváltást hozott az egyház missziós életébe. A református egyház bibliavasárnapjának hagyománya ehhez képest száz évvel később, 1904-ben jött létre, a brit világszervezet megalakulásának kerek évfordulóját szerették volna megünnepelni vele, hiszen a reformátusság mindig is az Ige egyházának tartotta magát. Sokáig hazánkban is a Brit és Külföldi Bibliatársulat finanszírozta a bibliafordítást, a Károlyi-revíziókat, ők nyomtatták, terjesztették és árusították a Bibliát, ezért az egyház hálás volt nekik.

Azon túl, hogy felhívjuk a figyelmet a Szentírás fontosságára, kapcsolódik ehhez a naphoz valamilyen esemény?

Régi hagyománya van annak, hogy ilyenkor a Bibliatársulat – korábban a Bibliatanács – arra használja az emléknapot, hogy a Szentírás jelentőségéről beszéljen, és bemutassa a gyülekezetekben a bibliamissziót. Ma a református egyházban két központilag elrendelt, azaz kötelező perselypénz van, amelyből az egyik erre a napra esik. Ilyenkor a gyülekezetek adományaikkal a Bibliatársulat munkáját támogatják.

Térjünk is át erre a munkára. Mivel foglalkoznak pontosan?

Hazánkban a Bibliatársulat a Brit és Külföldi Bibliatársulattól vette át a munkát a második világháború utáni időszakban, hiszen a kommunista hatalomátvétel után a nemzetközi szervezet kénytelen volt elhagyni az országot. Ők az egyházakra – elsősorban a református egyházra – hagyták a Biblia gondozásának, terjesztésének ügyét. Így – református kezdeményezésre – létrejött a Magyar Bibliatanács. E konzultációs testületbe bevontak más egyházakat is, például az evangélikusokat, a baptistákat és a metodistákat. A cél az volt, hogy koordinálják, mennyi bibliát szükséges kiadni és milyen kiadványokra van szüksége az egyházaknak, illetve már abban az időben elkezdték az új fordítást, eredetileg mint a Károlyi-biblia revízióját. Persze a kommunizmus idején nagyon visszafogott és korlátok közé szorított munkát végeztünk, elsősorban ennek az új fordításnak a munkálatai folytak: az új Biblia 1975-ben jelent meg először. A Bibliatársulat és a református sajtóosztály mindig annyi bibliát adhatott ki, amennyit az állam engedélyezett. A munkánk és a lehetőségeink csupán a rendszerváltás után bővültek ki.

Mi változott akkor?

1992-ben Magyar Bibliatársulat néven alakultunk újjá. Nemcsak arról volt szó, hogy az állam nem szabályozta többé a munkánkat, hanem a Biblián túl újabb könyvekkel is igyekeztünk missziós tevékenységet végezni. Adománygyűjtésbe fogtunk, és kórházakban, börtönökben, gyermekotthonokban, iskolákban kezdtük el osztani a Szentírást, illetve az egyház számára is rendelkezésre bocsátottunk ingyenes példányokat. A feladatainkat alapvetően négy részre lehet osztani. Először is a Biblia szöveggondozásával foglalkozunk: amikor szükséges, újra lefordítjuk, köztes időszakokban pedig meglévő fordításaink szövegét gondozzuk, újabb kiadásokat készítünk elő. A másik feladatunk a kiadás. A Kálvin Kiadóval dolgozunk együtt, hiszen a munkánk és a történetünk szorosan összekapcsolódik. A harmadik terület a misszió: a kiadott könyveket el kell juttatni az emberekhez. Ennek több eszköze van – például nem piaci, hanem támogatott áron árusítjuk a Bibliát, illetve ahol szükség van rá, ingyenes példányokat osztunk. Munkánk utolsó pillére az ismeretterjesztés. Próbálunk olyan könyveket kiadni, az interneten olyan információkat terjeszteni, amelyek a Bibliával foglalkoznak, annak jobb megértését, megismerését teszik lehetővé az egyházon kívüli emberek között is.

Mint említette, a Bibliatársulat egyházakon átívelő közösség. Hogyan jelenik meg a mindennapokban, hogy nem csupán a református egyház áll a szervezet mögött?

Intézményes hátterünket, az alapítványt (MBTA) elsősorban a református, de vele együtt másik tizenegy egyház hozta létre. Ezek képviselői dolgoznak együtt a kuratóriumban, így mindig közösségi döntéseket hozunk. Református lelkészként mondhatom, hogy ez szép munka, széles körű felekezetközi együttműködés. Az ökumenikus szót ritkán használom, mert az ökumenikus mozgalom célja, hogy az egyházak egységét munkálja, amellyel persze én is egyetértek, ám a Bibliatársulat feladata inkább az, hogy a közösen olvasott és használt Szentírás ügyét szolgálja. Nálunk a keresztyén egység gyakorlati következménye mindannak, amivel foglalkozunk.

Mit kell értenünk a „közös Szentírás ügyén”?

Természetesen az egyes egyházaknak rengeteg eltérő hagyománya van, például az értelmezésben: másképp olvassuk és magyarázzuk a Bibliát. A Bibliatársulat nem is törekedhet ennek egységesítésére. Mi azt valljuk: a Szentírás közös szövege alapja hitünknek, és gondozását együtt kell végeznünk. A közös munka a kuratóriumi üléseken és a Szöveggondozó Bizottságunkban zajlik. Ez utóbbiban tizenkét egyház teológiai tanárai, a Bibliával foglalkozó tudósai és lelkészei vannak. Évente többször összejövünk, hogy a Biblia szövegével foglalkozzunk, és olyan kiadványokat készítsünk elő, amelyek a Szentírásról szólnak. Most például a deuterokanonikus bibliai könyvek új kiadását készítjük elő. Ezek azok a könyvek, amelyek a katolikus Ószövetségben benne vannak, de a protestánsból kimaradtak. Nem úgy kezeljük, mint ihletett Szentírást, inkább mint a Biblia korának és gondolatvilágának, valamint az Istenbe vetett hitnek és kegyességnek fontos irodalmi gyűjteményét.

Sokszor hallani, hogy lelkészeink bizonyos igehelyeket az eredeti szöveg idézésével, bizonyos szavak eredeti jelentéseinek kiemelésével igyekeznek egyértelművé tenni. Hogyan válik a Szentírás magyar szövege biztos forrássá?

Ez igen fontos kérdés. A Biblia lefordítása olyan rendelkezése az Úristennek, amelyet már a Szentírásban is megfigyelhetünk. Amikor a babiloni fogságból visszatértek a zsidók Jeruzsálembe, ünnepet tartottak, amelyen Ezsdrás pap héberül felolvasta a mózesi törvényeket, a léviták pedig lefordították azokat a nép által beszélt arámi nyelvre. A fordítás persze bonyolult és érdekes folyamat, hiszen mind a héber, mind a görög nyelvben nagyon szorosan kapcsolódik a magyarázat fogalmához. Görögül például a fordítást és a magyarázatot, értelmezést ugyanaz a szó jelöli. Nyilván a munkafázisokban különbséget tehetünk: először fordítok, azután értelmezek, de nem tudok anélkül fordítani, hogy először ne értsem meg a szöveget. Bizonyos értelemben tehát ahhoz, hogy a Bibliát lefordítsuk, értenünk kell az üzenetét. A fordítás ilyen értelemben szintén elengedhetetlen. A teológián lelkészeink ezért tanulmányozzák öt-hat évig a Szentírás szövegét az eredeti nyelveken is. Teológiai tanárként talán elárulhatom, hogy néha vért izzadnak ezzel, hiszen nehéz feladat érettségi után holt nyelveket tanulni. Arról nem is beszélve, hogy némelyik bibliai könyvet akár három és fél ezer évvel ezelőtt írhatták. Ha valahol nehezen érthető a szöveg, akkor azt gondos értelmezési munkával és a keresztyén írásértelmezési hagyományok évszázados eredményeinek felhasználásával próbáljuk átültetni. A bibliafordítás sosem lehet felelőtlen egyéni vállalkozás.

Eljön-e a fordító életében valaha az a pillanat, amikor nyugodtan hátradőlhet a székében és azt mondhatja: most hibátlan munkát végeztem?

Szerintem nem. De amint már említettem: a fordítás iránti igény az Úristen akarata. Ez azt is jelenti, hogy ő ad hozzá erőt, képességet, kreativitást, és Szentlelke az, aki ihleti ezt a munkát. Az egyháztörténetben sok olyan fordítás volt, amelyet a mai napig ihletettnek tartunk. Ilyen érdekes státusban volt az első keresztyének között a görög Ószövetség. Akkoriban sok keresztyén pogány háttérből lett hívővé: nem tudtak héberül, de görögül értettek és olvastak. Számos újszövetségi szentíró is görögül idézi az Ószövetséget. Ezért az egyik ilyen fordítást, a Septuagintát ihletett fordításnak tartották akkor és később is. Nekünk, magyar reformátusoknak a Károlyi-fordítás is ilyen. Az 1590-ben megjelent Vizsolyi Biblia mérföldkő egyházunk történetében – nem véletlen, hogy a tizenhatodik század óta több tucatnyi revíziója készült.

Minden bizonnyal a Bibliatársulat munkájára is rányomta bélyegét a koronavírus. Milyen év áll önök mögött?

Mondhatnám, hogy jól vagyunk, de ez nem felelne meg teljesen a valóságnak. Mint már említettem, a munkánk ezer szállal kötődik az egyházhoz. Ahogyan gyülekezeteink élete is lelassult, nehézkessé vált a Bibliatársulat munkája is. A bizottsági ülések, a bibliaterjesztés és -népszerűsítés alkalmai mind a digitális térbe kerültek át. A tavalyi évünket nem fogjuk a leghatékonyabbak közé sorolni. Emiatt is próbáltuk és próbáljuk az online jelenlétünket erősíteni. Fordítási projektjeink, például az ökumenikus bibliafordítás megakadt, és a jelnyelvi fordítás is lelassult. Kiadványokat ugyanakkor tudtunk készíteni az elmúlt évben is: tematikus szövegválogatásokat adtunk ki férfiak számára, illetve az úrvacsora témájában, de családi áhítatoskönyvünk is készült. Pontos, természetes, érthető címmel szintén megjelent az én könyvem is, amely a bibliafordításról szól. Hála Istennek, a könyvek fogyása nem esett vissza jelentősen, pedig jó ideig csak online lehetett bibliát vásárolni. Ugyanígy működött tovább a terjesztés is, de azért a bibliamissziót nagyon nehéz személytelenül és postán keresztül végezni.

Bár mostanában nehéz tervezni, de hogyan látja a Bibliatársulat következő évét?

Szeretnénk folytatni a jelnyelvi fordítást. Márk evangéliumát már befejeztük, de jó lenne, ha mielőbb elkészülne az apostolok cselekedetei is. Tervezzük az ökumenikus bibliafordítás újraindítását, illetve szeretnénk határon túli egyházaink körében megünnepelni a Váradi Biblia megjelenésének háromszázhatvanadik évfordulóját. Ez az 1661-ben kiadott fordítás azért is érdekes, mert ez volt az első olyan református Biblia, amely a már említett deuterokanonikus, vagy hagyományosabb protestáns néven apokrif bibliai könyveket nem tartalmazta. A Károlyi-biblia helyesírási szempontból javított változatát is megjelentetjük idén, ez az 1908-as kiadást igazítja a mai helyesírásunkhoz. Abban bízunk, hogy a megjelentetését a Váradi Biblia évfordulójához tudjuk kötni és Nagyváradon biblianappal, koncerttel, konferenciával tudjuk megünnepelni.