A szóbeliség ma már írásban zajlik

Gyermekkorban genetikai, szociális és pszichológiai tényezők befolyásolják a nyelvelsajátítást, később azonban nagyon sok területen lehet javulást, változást elérni, ha foglalkozunk a beszédünkkel. A szakember sok, lámpalázzal küzdő emberrel találkozik. Ezeknek a helyzeteknek a közös eleme, hogy azok a kompetenciák, amelyek egy természetes beszédhelyzetben adottak az ügyfelei, tanítványai számára, nem állnak fenn előadóként, amikor a figyelem középpontjába kerülve alkalmazni kellene azokat. Volt olyan kliense, akit gyermekként otthon vagy az iskolában ért olyan élmény, ami miatt alapvető félelmet érzett, hogyha egy nyilvános beszédszituációban kellett megszólalnia. „Semmi problémám nincs akkor, ha a barátaimmal, munkatársaimmal kell szűk körben beszélnem, de abban a pillanatban, ahogy kiállok egy nagyobb tömeg elé, és a figyelem rám hárul, egyszerűen azt érzem, hogy leblokkolok, függöny kerül a szemem elé, és elfelejtek mindent, meg se tudok szólalni, főleg nem tudok arra koncentrálni, hogy helyesen használjam az anyanyelvem” – idézi fel az egyik ügyfele megosztását Nagy Fruzsina. A pszichés tényezőknek tehát kiemelt szerepe van, az igazán professzionális beszédhez szükséges, hogy előadóként élvezzem, hogy kifejezhetem a gondolataimat, hogy tudjam, képes vagyok maradandó értéket adni sokak számára. – Ellenkező esetben a félelem érzése a domináns, hogy valaki észreveszi a sebezhetőségemet, meghallja a véleményemet, vagy meglátja a legbensőbb világomat – hívja fel az adjunktus a figyelmet.

– Sokszor találkozom azzal, hogy valaki megbélyegzi a saját gondolatait, hogy képtelen nyilvánosan megszólalni, mert attól fél, hogy helytelenül vagy megalázó módon fog viselkedni – árulja el a szakember. – Ha az illető gyakran érzi azt, hogy a véleménye nem elég értékes, nem elég fontos, az egy belsőbb kérdésre is rámutathat, arra, hogy mit gondol saját magáról: önmagát elég értékesnek vagy elfogadhatónak találja-e. Éppen ezért, amikor kommunikációs fejlesztéssel foglalkozunk, akkor holisztikus szemléletben, az egész emberrel, a személyiséggel is foglalkozunk. A változás ott teljesedik ki, ha már elhiszem magamról, hogy értékes és fontos vagyok, és ennek a folyamatnak a szükséges velejárója az, hogy értékes és fontos a véleményem is – fogalmaz.

Míg korábban az írott sajtó volt az, ami leginkább a nyelvi újításokat tartalmazta és normaképző hatással bírt a nyelvhasználatra, most már a közösségi háló is aktívan részt vesz ebben a folyamatban, és észrevehetően nagy hatással van a kommunikációra. Az információk megosztásának jelentős része írott nyelvi alapú, gyakrabban váltunk üzeneteket szöveges formában – állapítja meg a tréner. Egy leírt szöveg gyorsan és könnyen javítható, és amikor a szövegeket szerkesztjük, a technikai eszközök világában egyes grammatikai hibákról azonnal kapunk visszajelzést. Ez egyrészt hasznos, hiszen igenis találkozhatunk nyelvileg igényes szövegekkel, másfelől viszont azzal jár, hogy az ezekre a hiányosságokra adott helyes válaszok a gyors és automatikus javítás következtében nehezebben épülnek be a memóriánkba. A szakember szerint az is tendencia, hogy a megnövekedett információmennyiség és gyorsaság azt követeli meg tőlünk, hogy állandóan sebességet váltsunk. Ezért érzékeljük azt a közösségi média használatakor, hogy sűrűsödnek a leírt szövegekben a szóbeli közlésekhez használt elemek. Gyakran fogalmazunk úgy másoknak, mint ahogy élő szóban beszélnénk velük. Ehhez a változáshoz egyértelműen a fiatalabb generáció idomul rugalmasabban, az idősebbeknek sokkal nehezebb eligazodni ebben a nyelvi közegben.

Nyelvi örökségünk, szóhasználatunk, helyesírásunk természetes velejárója a változás, ez a nyelvi normák és szabályok átalakulását hozza magával, ezt látjuk a közösségi oldalak nyelvhasználatában is. Bizonyos nyelvi kifejezőeszközök kikopnak, mások pedig a nyelvi örökség részesévé válnak. Amire érdemes kiemelt gondot fordítani, hogy a közléseink illeszkedjenek ahhoz a beszédszituációhoz, amelyben elhangoznak. Mi is az alapvető lényege a közléseinknek, megnyilvánulásainknak? Hogy ki tudjuk fejezni a lehető legpontosabban a belső világunkat, hogy természetesen és maradandóan tudjunk egyszerre érzelmi és értelmi hatást tenni másokra. Gyakori probléma, hogy elmarad a kommunikáció körülményeihez igazodó stílusárnyalatok megfelelő alkalmazása, tehát a gondolatok nem tudnak megfelelőképpen eljutni a címzettekhez. – Rengeteg olyan szóbeli és írásbeli közlés van, amit azért nem ért meg a címzett, mert az üzenet átadója nem tud megfelelően, világosan, odaillően, egyszerűen gondolatokat közölni – mondja a tréner. – Addig azonban ne aggódjunk az igényes, választékos nyelvhasználat sorsa miatt, amíg létezik kultúra és tudomány a világon. Kultúra alatt nemcsak a művészeti tevékenységet értem, az irodalmat, hanem tágabb értelemben minden olyan elfoglaltságot, amit megfelelő odafigyeléssel, tisztelettel és nagyrabecsüléssel művelünk. Ezzel a szemléletmóddal, attitűddel szükségszerűen együtt jár, hogy úgy szeretnénk kifejezni magunkat, ami a lehető legárnyaltabban képes átadni azt, hogy miként gondolkodunk, és milyen értékeket vallunk – állítja Nagy Fruzsina.

Nagy Fruzsina szerint sokan vannak, akik szívesebben kommunikálnak írásban, hiszen át tudják gondolni, újra tudják strukturálni a gondolataikat, kijavítanak, pontosítanak, árnyalnak egy-egy fordulatot. A szóbeli beszédnél ugyanakkor nehézségbe ütköznek, mert a rögtönzés során nincs idő elvégezni a beszédre való felkészülés lépéseit. A közkeletű hiedelmekkel ellentétben ez a képességünk is fejleszthető: közvetett felkészülésnek számít az általános műveltség gyarapítása, a naprakész tájékozottság szinten tartása és az anyanyelvápolás is. Minél többet olvas valaki, minél szélesebb a látóköre, minél szívesebben tekint körbe maga körül a világban, annál valószínűbb, hogy olyan szóbeli megnyilatkozásoknál, amikor gyorsan kell reagálni az adott helyzetre, rendelkezni fog olyan eszköztárral, amihez hozzá tud nyúlni.

A református tréner gyakran találkozik a templomban az igehirdetés műfajával. Mi történik akkor, ha a lelkész, ragaszkodva az írott szöveghez, szó szerint felolvassa a prédikációt? Érdemes tudni, hogy az írott és a beszélt szöveg befogadása nagyban különbözik egymástól. Egy igehirdetés nem tud akkora hatást elérni, ha olvasásra szánt szöveggel kell megbirkóznia a hallgatóságnak. Ez abból adódik, hogy teljesen máshogy strukturáljuk az információkat az írott nyelvben, máshogy működik az agyunk olvasás közben, és másképp, amikor szóbeli közléseket hallgatunk. Ha valaki hatékonyan szeretne átadni gondolatokat és még a hallgatóság érzelmeire is hatni, akkor a szakember azt tanácsolja, hogy inkább határozza meg a felkészülés során pontosan a gondolatok ívét, és azt memorizálja, majd a beszéd műfajához igazodva használja az élőbeszéd stílusjegyeit.

A nyelvhasználat a mai napig szakadékokat is képezhet társadalmi csoportok között. Nagy Fruzsina a tájnyelvi beszélők helyzetét emeli ki példaként, akik az urbanizáció miatt nehezen tudják megőrizni önazonosságukat, noha a tájnyelvi beszéd teljes mértékben helyes nyelvi normának tekinthető. Gyakran éri őket megbélyegzés a standard beszédhasználók részéről, emiatt pedig nem merik használni az anyanyelvünk ápolása szempontjából annyira fontos örökséget. Ezért, mint fogalmaz, közös felelősségünk, hogy megerősítsük és támogassuk a tájnyelvi használókat abban, hogy mindannyiunk számára kiemelten fontos örökség az, amit képviselnek.